ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

47.🔇

"-Ezeket... Jimin írta? Vagy... Hogy?... Mikor?... Nem értem. -rázom meg fejem, hol a kütyüre, hol Jiminre nézve, ki még mindig eszméletlenül terül el a földön, ugyan úgy, ahogy ott hagytuk. Valami nagyon nem stimmel nekem"

-Halló?...Nem, még....Anya, kérlek, még egy óra...De tényleg már mindjárt végzünk...Jó...Megyek... -Taehyung nagyot sóhajtva teszi le a telefonját, majd fordul Jimin felé.

-Megint azt hazudtad az anyádnak, hogy tanulni mész el otthonról? -érdeklődöm a másikat méregetve.

-És ha igen? Bele halsz? Csak így engedett el... Tudod milyen, de...

-Most menned kell. -fejezem be mondatát helyette.

-Igen. Közös vacsoráról már így is lemaradtam. Nagyon ki van akadva. -magyarázza, végig Jimint nézve.

-Akkor menj. Attól még, hogy Őt bámulod, úgysem fog felkelni. -utalok Jiminre, és ismét az órára nézek. Este 8... Már több mint 5 óra telt el. Ez egyáltalán nem jó, de semmilyen tünete nincs ami elárulná, hogy mi okozta az eszmélet vesztését. Ráadásul a kütyü mivoltára se találtunk rá neten.

-Még mindig azt mondom, hogy jobb lenne kórházba vinni. Lehet hogy belül van vele valami... Mármint érted... -kezdi ujjait tördelni.

-A szívverése normális és a pupillái is reagálnak a fényre. Pulzusa kitapinthátó, légzése stabil... -kezdem sorolni, de Taehyung félbe szakít.

-Nem te mondtad, hogy nem vagy orvos? Még csak az apád se az. Tetováló ahogy te is. Mégis honnan veszed ezt a sok hülyeséget? Jiminnek kórházban van a helye! -erősködik tovább.

-Ch...Persze. Attól még, hogy csak apámról beszéltem neked, nem jelenti azt, hogy nincs anyám. -forgatom meg szemeim.

-Ezek szerint anyád orvos? -méreget hitetlenkedve.

-Az ország legjobbja. -húzom ki magam.

-Hogy hívják? Őt fogom felkeresni ha valami bajom van, ha ilyen jó.

-Jeon Youra. Felvette apám nevét annak idején. -magyarázom meg vezeték nevét egyből, majd folytatom. -Viszont már elkéstél. Három éve elhunyt egy lövöldözésben, ahol az egyik betegét mentette nyílt tüzelés ellenére.

Taehyung szemei azonnal kikerekedtek az információra, amit ezelőtt nem nagyon mondtam el senkinek.

-Viszont anyu kiskoromban nagyon sok mindent tanított. Kicsiként minden áron olyan jó orvos akartam lenni mint ő. Majd ahogy mondtam apámtól tanultam a tetoválást, de ne téveszd össze se orvos, se tetováló nem vagyok ennek ellenére, hiába tudom hogyan kell megvizsgálni a betegeket, és mikor van nagyobb bajuk, és hiába tudom hogyan kell tetoválni. Nincs egyikhez se képesítésem, se papírom. -magyarázom, míg az a lüke üres fejjel bámul rám. Nevetséges. Nem látott még embert aki több mindenhez ért, vagy mi? Mi van abban, hogy tanítottak a szüleim, mert érdekelt amit csinálnak?

-Na? -szólalok meg pár perc csend után, mikor Taehyung még mindig csak egy helyben állt. -Nem mész? Az anyád dühös. -emlékeztetem, mire végre észbe kap.

-Oké... Elhiszem, hogy szerinted nincs baja, de akkor is jobban bíznék egy diplomázott orvosban. Mellesleg... Vigyázz rá. -int fejével Jimin felé, akit már jó pár órával ezelőtt felfektettünk az ágyára.

-Hm. -bólintok és szemeimmel végig követem a mozdulatait, míg el nem hagyja végre ezt a nyamvadt szobát.

-Miért nem keltél még fel, ha? -fordulok Jiminhez.

Az ágya szélén ülök, aprócska kezét pedig sajátjaimba veszem.

-És miért nem mondtad el hamarabb ezeket a dolgokat? Tudod mennyire aggódtam? ...

-Nincs hőd...Nincs baj a szíveddel, és semmi jele betegségnek. Semmi, de tényleg semmi jele annak, hogy valamilyen rendellenesség okozná. Olyan mintha csak aludnál.

Nagy sóhaj hagyja el a számat, és Jimin gépéhez lépek, mit be is kapcsolok.

Nincs ötletem mi ez az egész, de ha sehol nem találok információkat a kütyüről, vagy bármi másról, akkor itt csak lesz valami, nem?
Az előzményeket rutinosan nyitom meg, és kezdem lefelé görgetni.

Állás hirdetések és hivatalosnak tűnő gmail üzenetek. Mit titkol még előlem?
Elsőként a google kereséseit nézem vissza, ami elég sokat szól egy állás ajánlatról.
Behozom az oldalt és onnan a tulajdonos elérhetőségét.
Nem most lett először behozva a gépen, ez. Jimin már rá írt a fickóra és választ is kapott.
Több mint egy hónapja állás interjúja is volt!

Majd mégtöbb üzenet, amikből egyértelmű; felvették és már egy jó ideje ott dolgozik.
De mikor van neki erre ideje? Részmunka idős, de ha suli után oda megy, akkor mikor írja meg a leckéit? Nem is romlottak a jegyei. Mikor tanult?

A következő a gmail üzenetek, miket sorra pörgetek végig. Tudom, hogy nem illendő más magán tulajdonában turkálni és kutakodni, de...most tényleg szükséges. Nincs magánál és az anyja se ért még haza. Lehet az lenne a leghelyesebb ha tényleg kórházba vinném? De hát ha részmunka idős állást vállalt az nem véletlen volt. Nagy eséllyel nincs sok pénzük. Akkor a kórházi számlára se futná nekik. 

Szívesen kisegíteném őket pénzzel, de Jimin ahhoz túl makacs hogy elfogadja, úgyhogy nincs más választásom.

Az egyik üzeneten, megragad a tekintetem.
A feladó neveként a város egyik kórháza van feltüntetve, és a megszólítás is hivatalos.
Ezek szerint már jár oda. Vagy... Azért dolgozik hogy a kórházat tudja fizetni? De mire kell neki kezelés? Vissza lehet hozni a hangját? Nem azt mondta, hogy teljesen tönkre mentek a hangszalagjai? Akkor talán beteg? Kapcsolódik a dologhoz az a fura kütyü is?

A sorok olvasására egyre jobban elkerekednek szemeim, és kezd össze állni a kép. Nem azért állt futárnak, mert kezelésre kellene a pénz. Igaz, hogy kell neki a pénz, de a kórháztól is kap. Egy új eszközt fejlesztenek ki. Itt van az is, hogy milyen napokon jár oda.
Meditáció, pszichiáter, elme erősítés. Mi ez a sok hülyeség? Egyáltalán biztonságos ez? Új fejlesztés az egész.

De...Ha suliban ott van...utána egyből megy a kórházba...majd még futárkodik is, meg tanul... Mikor alszik? Hogy van ideje pihenni? Lehet ez a kulcsa a dolognak? Hogy fáradt?

Jimin felé kapom a fejem és igazából pont olyan mintha aludna. Mi van ha tényleg csak alszik? Fáradtságtól is össze tud esni az ember.

Az ágy reccsenése ráz ki gomdolataimból és két sötét szempár mered rám, mikor a hangforrás irányába nézek.

-Azt hittem sosem kelsz fel. Csipke rózsika vagy talán? -ugrok fel egyből az asztalától és beszéddel próbálom terelni a kérdéses helyzetem. Miért pont akkor kelt fel mikor az üzeneteit lapozgattam át???

Jimin lassan végig vezeti tekintetét a helyiségen. Minden pontot alaposan megnézve, mintha keresne valamit vagy valakit.

-Taehyung már haza ment... Már nagyon késő van. Sokáig nem keltél fel... -magyarázom, de rám se hederít.
Amint meglátja telefonját, kezébe veszi és írni kezd bele.

Lehet nem is Taehyungot kereste?