ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

12.🔇

"Jimin másodjára próbálkozott az öngyilkossággal???"

Teljesen lefagytam.

Miért tehette? Mi oka lehet öngyilkossági kísérletre? Hisz rohadt ismert csodás hangjának köszönhetően és még ide is bejutott. Vajon emiatt nem jött az első héten? De mikor hozzám jött tetoválásért még boldog volt...most meg...szétvágta a 13as számot a csuklóján...Velem lenne baja? Nem... Akkor lehet családi gondok? -merültek fel bennem a gondolatok, kérdések ezreivel társulva, mégsem találtam az értelmét. Miért akarhatta megfosztani magát az élettől? Mi késztetheti erre? Mi nyomhatja ennyire a szívét?

-Hol van Jimin!!? -ront be hirtelen az ajtón valaki, rikácsolva a kérdést, így engem kirázva a gondolatmenetemből.

A hang irányába kapom a fejem, így láthatom, hogy egy ijedt, 40es éveiben járó nő rohan felém, vagyis inkább Jimin felé. Biztos az édesanyja.

Ahogyan Jiminhez ér, részletesen végigméri tekintetével, majd a csuklójához nyúl, gondolom a pulzusát tapintja. Ahogy ezekkel végzett, kifújta magából a levegőt és megnyugodva fordult a suliorvos felé.

-Köszönöm, hogy ellátta, innentől nem kell foglalkoznia vele. -mondja, míg visszaköti Jimin nyakába a sálat.

-A mentősök...-kezd bele a sulidoki, de a nő félbeszakítja.

-Már itt vannak. Már hozzák Jiminnek a hordágyat. -magyarázza az asszony teljes higgadtsággal. Nem is látszik rajta, hogy aggódna, vagy hogy váratlanul érné a dolog. Mintha az előbbi rémült nőt, aki berohant ide, teljesen kicserélték volna.

Mégis hogy ilyen nyugodt? Vagy csak színleli összeszedettségét? -töprengek ismét magamban.

Ahogy azt Mrs Park megmondta, a mentősök 1 percen belül már a helyiségben ügyködtek Jimin körül, így én három lépést hátrálva néztem a történéseket. A mentősök áttették Jimint egy hordágyra, majd megindultak vele kifelé, Mrs Park természetesen követte őket.

Egy hirtelen gondolattól vezérelve aztán utánuk siettem és megszólítottam az előttem haladó hölgyet.

-Elnézést, Mrs Park! -próbáltam tartani vele a lépést, mire felém kapta a tekintetét. Végig mért, és csak utána kérdezett vissza.

-Igen?

-Én találtam rá a fiára a suli mosdójában. Az iskolaorvos azt mondta valószínűleg öngyilkossági kísérlet volt, de valószínűleg nem az első. Megkérdezhetem, mi történt Jimin nyakával? Magának tette? -tettem fel kérdéseim. Tudom, elég tapintatlan ilyeneket feltenni, de féltettem Jimint. Nem tudom mi történt vele, de ha el akarja venni a saját életét mert ennyire rossz, nem áll majd meg kettőnél. Mi van, ha legközelebb sikerül neki? Ha legközelebb nem leszek a közelbe, vagy nem megyek utána elég hamar?

Mrs Park eléggé kérdőn méregetett, így még hozzá tettem:

-Tudja aggódom Jiminért. -magyaráztam kérdéseim, mire a nő elmosolyodott.

-Örülök, hogy Jiminie ilyen hamar talált magának egy barátot, de nem szeretném kibeszélni. Ha tényleg aggódsz érte, majd személyesen beszéld meg vele. Ha megbízik benned, úgyis elmondja. -int a végén búcsút, és beszáll a mentőautóba, fia mellé.

Észere se vettem, hogy a beszélgetés alatt kiértünk a suli elé, de igazából lényegtelen. Annyi hátrány számomra, hogy most vissza kell sétálnom a tantermembe, ahol egyébként még mindig zajlik az órám.

Nagyot sóhajtva indulok vissza, majd kopogva és elnézést kérve, a helyemre ülök, azaz a leghátsó padba.

-Hol voltál eddig, és mi van Jiminnel? Ő hol van? -fordul hátra Jin.