ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

40.🔇

"-Park Jimin! -hangzik a nevem és a hangos szóból ítélve nem először. Pont időben. Ha gyorsan végzek, még lesz időm mindent 6óra előtt kiszállítani."

Sokakat felszólítottak. Pontosabban ismét 20 főt, és egy helyiségbe vezettek, ahonnan sok-sok ajtó nyílt. Nem volt időm sokat számolgatni de ha tippelnem kellene 10-12-t mondanék, ugyanis minket jelentkezőket kettesével tereltek be az újabb szobába.

A falak fehérek. Középen egy nagyobb asztallal és három székkel. A sarokban pedig egy televízióra kivetített felirat: "Foglaljanak helyet".

A velem egy szobába kerülő egy lány. Hosszú, kócos, fekete haja szinte félig takarja arcát. Olyan 150 cm magas lehet, de alakjából és ruházatából ítélve már nem gyerek. Vállán egy kopott, fekete táska figyelt, amibe gondolom tipikus csajos dolgok vannak. Smink, meg fésű, meg tükör, és parfüm, vagy mit tudom én. Ami minden lányéban.
Egy ideig a földet nézi. Bő ruhájától nem tudom megállítani a pontos alkatát, de nem tűnik elhízottnak. Mikor fejét felfelé emeli, selymes arca jobban láthatóvá válik számomra, s míg ő a kivetített szöveget olvassa, én tovább tanulmányozom az arcát.

Nagy, fekete szemek, halvány ajkak, kis orr, és kerek fej. Olyan mint egy mese karakter. Látszik, hogy nincs rajta sok smink. Talán egyáltalán nem kente ki magát. Mondanám, hogy átlagos a kinézete, de manapság minden lány szoknyába és trikókba jár, agyon sminkelt arccal, ő viszont a szöges ellentéte ennek. Bő farmer, ami szinte a cipőjét is teljesen eltakarja, a középcombjáig érő pulóver és fülhallgató a fülében. Madzagos fülhallgató. Egy márkás ruha sincs rajta, vagy azért mert nem telik rá, vagy mert nem tetszenek neki az olyan ruha darabok, de ez már nem tartozik rám.

Fejem megrázva pillantottam fel, hogy vissza térjek a valóságba, és ne elemezzek tovább egy idegent, aki már elég nagy kérdőjellel néz felém. Mármint képletesen. Nincs nála kérdőjel, csak kivehető az arcmimikájából, egy amolyan: "Mit akarsz baszd meg? Sose láttál még lányt?" kérdés. Tudjátok, amilyen fejet minden lány tud vágni. Ráadásul ez még nem is a legijesztőbb arc. Rosszabb mikor ők méregetnek minket azokkal a megvető pillantásokkal. Na de nem ez a lényeg.

Tekintetem kínosan, és amilyen gyorsan csak tudtam, elvezettem róla, és a lehető legnagyobb hiper sebességgel foglaltam el a számomra szimpatikus széket.

Mivel ezt követően még olyan negyed óráig voltam összezárva a lánnyal, úgy hogy nem érkezett harmadik fő a társaságunkba, így civilizált ember létemre az asztalon lévő poharak és kancsó víz megvizsgálását találtam a legmegfelelőbb elfoglaltságnak.

Már éppen azt számoltam, hogy hány vízcsepp csapódhatott ki a valószínűleg hideg vizes kancsó külsejére, mikor végre kinyílt az ajtó és belépett a ....

*hatás szünet*

TÉLAPÓÓÓÓ!!!!

Nem egyébként. Viccet félre téve, mielőtt valaki teljes retardáltnak néz, csak az orvos, aki üdvözölt is minket és két aranyos asszisztense. Legalábbis ránézésre aranyos. Aztán majd kiderül milyenek.

A doki helyet foglalt az asztalnál, egy rakat papírt lehelyezett az asztalra, mialatt a két nővérke megállt az ajtóban, mintha őrt játszanának.

-Üdvözlöm önöket, sajnálom, hogy megvárattam magukat, de mint láthatták, NAGYON sokan érkeztek és az első beszélgetést szerettem volna minden pácienssel személyesen folytatni, éppen ezért hosszadalmas a procedúra. -kezd bele a doki, hol rám, hol a nem messze tőlem ülő lányra pillantva.

-Ömm...Kezdjük hát. -ereszt el egy félmosolyt és rendezgetni kezdi az előtte lévő papírokat. -Önök már valószínűleg elolvasták a kezeléssel járó feltételeket és szabályokat, hiszen ugyan ott volt megtalálható ahol az időpont, hogy mikor jöhetnek ide jelentkezni, azonban ha mégsem, ezt írásos formában is megkapják és majd alá kellene írniuk. Emellett kapnak még egy kitöltendő lapot, amin személyes adatokat kell majd kitölteni. Ha még kiskorúak, szülői aláírás is szükséges majd a papírokra és elég a következő alkalomra elhozni. -itt hagy egy kis levegő szünetet, míg a papírokat átnyújtja nekünk, és folytatja. -Ez egyenlőre egy nagyon új találmány és éppen ezért mindent elkövetünk, hogy biztonságos legyen a maguk számára. A mai nap csak egy rövid, futólagos egészségügyi vizsgálaton fognak részt venni, amiben kiderül, hogy egyáltalán megfelelnek e az egészségügyi kritériumoknak. Ha ez megvan, a nővérek majd elmondják a következő alkalmat, ami ugyan itt esik majd 'megrendezésre'. Az elkövetkezendő hónapokban még fizikoterápiákon kell részt venniük és sok sok olyan kezelésen, amiknek a szakneveit feleslegesen sorolnám maguknak, így csak annyit mondok, hogy nagyrészt az agyukat kell majd használniuk, tehát inkább kerüljék az elkövetkezendő időszakban a tudatuk túlterhelését. Az SPCZRX97500-at, azaz a műszert aminek kipróbálására jelentkeztek, ha minden tökéletesen alakul, akkor egy körülbelül 3hónap múlva próbálhatják ki majd a laborban, ami egy kicsit arrébb van innen és csak és kizárólag OTT használhatják amíg felügyelik önöket. A használata előtt majd úgyis részletes tájékoztatásban fognak részesülni. A lényeg, hogy ez elég forradalmi ketyere és nem kerülhet nagy nyilvánosságra idő előtt. -magyarázza a doki, majd bejelentette, hogy ideje tovább mennie a következő két páciensre, hogy ígéreteseknek nézünk ki és elköszönt, majd távozott is.

Következtetéseim alapján elég szétszórt lehet szegényke, hisz minimum kétszer megtorpant kifelé menet, nehogy elfelejtsen valami fontosat.

A köteg lap ami elénk lett nyomva, elég tömör szövegekből áll amit örültem volna, ha azért gyorsan átfuthattam volna a szememmel, azonban erre nem nagyon volt időm, ugyanis a két kis nővér egyből bevetette magát és egyik mellém, a másik a lány mellé szegődött.

-Vegye le kérem a pólóját. -érkezik egyből a kérés, ami nem csak hozzám, de a lányhoz is szólt, így egyszerre kezdtünk heves fejrázásba. Ha még egy fiú lenne itt! Miért lányt osztottak be mellém? Neki is és nekem is egyaránt kínos. Mármint nekem még valamennyire oké is, hogy látja valaki a felső testem, hisz minden nyáron látják több ezren a strandon, de már az kínos nekem is, hogy egy tök idegen lány itt legyen velem egy légtérben egy szál melltartóban.

-Kérem vegyék le a felsőjüket. Akár egymásnak háttal is lehetnek, de meg kell vizsgálnunk mind a kettőjüket. -veszi át az egyik asszisztens a szót, nehogy egymás szavába vágjanak, és beszélt nekünk a másik hölgy nevében is.

Mondatára egyből arrébb siettem pár lépést, hátat fordítottam mindenkinek és levettem a pólómat.

A nővér megnézte a gerincem, a tartásom, a reflexeim, a látásom, a reakció sebességem, a hallásom, a súlyom, a magasságom, megnyomkodta kicsit a belemet, a kezeim és a lábaim, majd minden adatot lejegyzetelt a kis füzetkéjébe. A nevem rublikáját nekem kellett kitöltenem a lapján, azon kívül mindent fejrázással jeleztem neki. Van e valamilyen betegségem, és egyéb ilyen átlagos kérdés amit az orvosok fel szoktak tenni egy új betegnek.

Ahogy ezzel végeztünk, a nővér még elkérte az elérhetőségeimet és egy szó nélkül elengedtek, úgyhogy gondolom majd email-ben fognak értesíteni a továbbiakról.

---------------
(A zene nem illik a storyhoz de most jött ki Jimin albuma, szóval nem hagyhattam ki, hogy betegyem ide)