ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

73. 🔇

"-Oké. -rántom meg vállaim és vissza fekszem az ágyba, majd megvárom hogy kimenjen. Addig nem indulhatok Jimin megkeresésére amíg itt van." 

A sürgősségi osztályon úgy osonok végig, mint egy ninja. Senki se tudja meg hogy itt vagyok. 
A szobák külsején levő, kiragasztott lapokat olvasgatom. Arra van írva, hogy ki van bent és milyen beteg, emellett az is hogy látogatható e vagy sem, és ha igen, akkor mikor. Így bármelyik orvos vagy nővér le tudja olvasni és meg tudja mondani a hozzátartozóknak. 

Ez nagyban segíti a dolgomat és hamar meg is találom a Jimin nevét az egyik ajtón.
Körül nézek és amikor senki se figyel --hisz el vannak foglalva a sürgős betegekkel--, beosonok a falap túloldalára.

A már ismerős csipogás egyből megüti a fülemet, ami Jimin szívverését jelzi. Azt jelzi hogy él. Életben van.

A szobába beljebb érve végre megláthatom Őt. 
Megannyi drót áll ki belőle a nyakát szörnyű foltok fedik, feje pedig vastag, fehér fáslival van bekötve. 

-Jimin. -suttogom mellé lépve, de nem reagál. Valószínűleg sok altatót kapott. -Nagy fájdalmaid lehettek. Több csontodat is eltörtem, fájt, igaz? -húzom félmosolyra a számat a gondolatra hogy ha nem hall, akkor bizony magamban beszélek. -De csak így maradhattál életben... -komorodik el az arcom. -Ezután majd nálunk fogsz lakni. Nem hagyom, hogy apukádhoz kerülj. Az a lecsúszott alak...nem akarom megtudni hogy mit tenne veled. Apával majd kérvényezzük a bíróságon hogy add legyen a törvényes gondviselőd ő. Ha apukádat nem találják megfelelőnek, akkor lehetséges. -fogom meg kezét, leülve mellé és simogatni kezdem.

Azt hittem elveszítem. Soha többet nem hagyom magára. Nem... Velem lesz örökre. Én majd megvédem. 

Karomra hajtom a fejem és Jimin arcát nézem egészen addig amíg pár óra múlva el nem nyom az álom. Mikor mozgást érzékeltem, amire felébredtem, már be is sötétedett. 
A kezemet valaki szorongatta, ami csak egyet jelenthetett, így azonnal felkapom a fejemet és végig mérem Jimint. 
Tágra nyílt őzike szemekkel néz vissza rám. Nagy eséllyel semmire se emlékszik az esetből. Ha én alig emlékszem akkor ő....Neki volt az anyja. Ráadásul a fejét is csúnyán beverte. Agyrázkódása is volt. 

Némán nézzük egymást egészen addig amíg Jimin a mellette levő asztalra nem néz, azon belül is a kikészített vízre. Szomjas.
Veszem az adást, a pohárért nyúlok és segítek neki inni, s látom rajta hogy fájdalmasan sikerül felülnie hozzá, amire összeszorul a szívem.

-Hogy vagy? -töröm meg a csendet suttogva.

Nem válaszol, csak az előtte levő üres falra vezeti a tekintetét és azt kezdi bámulni. 

-Emlékszel rá, hogy mi történt? -teszem fel következő kérdésem de erre se válaszol. Nem is kér lapot se a telefonját. Felém se néz, mintha nem hallotta volna.

-Tudod mennyire megijedtem? Ha nem hagyod nálam a zoknid, én pedig nem megyek utánad, akkor...bele se akarok gondolni mi lett volna. -magyarázom, és még mindig a kezét fogom, de nem figyel rám. 

Hosszas csend után végre felém néz és a telefonját kéri, amit készségesen oda is nyújtok neki a polcról. 

Ujjai remegnek és alig bírja legépelni amit akar, de végül sikerül neki. 
Amint végez, kezembe nyomja a készüléket és lassan vissza fekszik, majd lehunyja a szemét, hogy aludjon.

Lenézek a képernyőre és elolvasom az üzenetét. 

"Menj ki" -csak ennyit írt. Egy sóhaj kíséretében állok fel a helyemről és elindulok kifelé. Az ajtóból még vissza nézek rá, és így láthatom ahogyan egy könnycsepp legördül az arcán. Ezek szerint mégis emlékszik valamennyire. 

Vissza csoszogok a saját szobámba, ahova azóta már behoztak két másik embert. Ezek szerint szobatársakat kapok az éjszakára. Nagy eséllyel már haza is mehetnék, de nem hagyom itt Jimint. 

Apa az ágyam mellett ül, mellette egy táska van, amiben gondolom ruhák meg kaja van. 
Amint meglátja hogy belépek, felpattan a helyéről és elém sétál. 

-A leghamarabbi repülővel jöttem. -mondja, és végig mér tetőtől talpig. -Mi történt pontosan? Jól vagy? 

-Jól vagyok apa. De azt hiszem lesz egy utunk a rendőrségre. Vagy nekik ide. Talán már voltak is itt csak én leléptem. -húzom kínos mosolyra számat. 

-Jiminhez? Tudtommal nem lehet látogatni. -apa mondatára megforgatom a szemeimet.

-Tudod hogy úgyis megteszem és meg is tettem. Egyébként meg igen. Jiminhez. 

-Ő is jól van?

Bólintok, de nem vagyok benne biztos hogy így van. Aggódom érte. 

-Apa, az anyját valószínűleg lecsukják, vagy pszichiátriára zárják, megfigyelésre. Nem tudom melyik, de így nincs ki vigyázzon Jiminre. Az apja egy iszákos barom, aki...

-Hé! Vigyázz a szádra! Lehet így van, de akkor se így mondd! -szól rám apa, a mondandómat félbe szakítva.

-Rendben. Szóval, egy alkoholista, és már többször megverte Jimint. Ráadásul semmi keresete nincs. Nem tud rá vigyázni! Lehetne hogy... Tudtommal Jiminnek nincs más rokona, és mi elférnénk hárman.

-Biztosan ezt akarod? -próbál óvatosan kételkedni döntésemben.

-Igen apa, biztosan. 

-Jól van na, csak azért kérdeztem. Akkor remélem tudod hogy nem ugyan olyan együtt élni valakivel mint minden nap egymás mellett ülni a suliban. -tartja fel védekezően kezeit. 

-Szeretem apa!... Anya értené... -a földet nézve kikerülöm apámat és vissza baktatok az ágyamhoz. 

Leülök és felveszem a földről a táskát. Kinyitva meglátom, hogy pontosan az van benne amire tippeltem. Kaja, és tiszta ruha, tisztálkodási szerek és egyéb cókmók. 

Hallom, hogy apa mögém ér, de nem szól semmit, csak "vigasztalóan" bal tenyerét a vállamra helyezi. Mintha tudna bármit is, hogy mi megy végig a fejembe. 

-Ha a rendőrök megérkeznek, mondd meg nekik hogy mosdóba mentem, és írj hogy jöjjek le. -vetem oda neki, rá se nézve és cuccostul vissza indulok Jiminhez. 

Tudom, hogy elküldött de valószínűleg már alszik, és nem áll szándékomban felébreszteni. Csak ételt és tiszta ruhát akarok odaadni neki a szekrényre, majd nézni Őt, ameddig csak tudom. Nézni ahogyan nyugodtan szuszok, lehunyt szemekkel, mélyen az igazak álmába merülve. 

Apa több fajta ételt is tett el, de nem egy főre. Ugyan csak nekem készítette de hozott mindent is, gondolom azért, mert tudja hogy milyen válogatós vagyok betegen. Bár most nem vagyok beteg, de neki mindenki aki kórházba kerül "beteg"-nek számít, szóval ja. Így legalább Jimin tud majd válogatni és mindkettőnknek elegendő koszt. 

Nem tudom hogy alakul ezután, de az biztos, hogy Ő mellettem lesz.