ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

3.🔉

Már négy nap. Négy teljes nap telt el azóta, mióta megesett a meghallgatás és még mindig semmi visszajelzés nem érkezett. Semmi!!!

Anya szerint ez teljesen normális és időbe telik mire megérkezik a válasz, mégis minden egyes nap vagy hússzor nézem meg az e-mail-emet, hogy jött e értesítés, mégsincs semmi, én pedig kezdek egyre idegesebb lenni...Biztosan azért nem jött még visszajelzés, mert nem vettek fel. Biztosan azért, hisz már péntek délután van és még mindig semmi. Péntek 13. Kicsit sem ijesztő, hogy most, ha belépek a bejárati ajtón, akkor nagy eséllyel rossz hír fog fogadni. Vagy nem jött még e-mail, vagy jött, de nem vettek fel...

Remegő kezekkel nyomom le a kilincset egy nagy levegő vétel után és lassan nyitok be a házba.

-Hello anya, hazaértem. -lépek be a házba, és csak annyit látok, hogy anya a konyha bejáratának ajtófélfájának támaszkodva lenget valamilyen papírt nagy mosollyal az arcán.

-Mi az anya? Mi dobott fel téged ennyire? Apa aláírta a válási papírt? -veszem le a cipőmet és már indulok is fel.

-Nem! Hogy mondhatsz ilyet? Tudod, hogy apád sosem írná alá. -válaszolja nevetve. Már régóta poénkodunk ezzel, de hosszú story, így inkább legyen annyi elég, hogy belsős poén, amit csak én és anya értünk.

-Na, nem is érdekel, hogy mi ez? -kérdezi anya szomorúan utánam indulva, mivel én már megindultam fel a lépcsőn.

-Bocsi, de nem igazán. Mennem kell ránéznem az e-mailjeimre, hátha jött valami. -megyek tovább felfelé.

-Felesleges. Nem jön oda semmi. -jelenti ki halál nyugodtan anya és megindul a nappali felé, én pedig megtorpanok. Egy ideig egy helyben állok, de végül utána indulok egyenesen a nappaliba, ahol meg is találom a kanapén egy pohár kávét kavargatva, amit fogalmam sincs hogy hogyan került hozzá.

-Hogy érted, hogy nem jön e-mail-em? -sétálok mellé felhúzott szemöldökkel.

-Ja. Úgy, hogy nem fog jönni. -ránt vállat.

-De mégis miért? Ne szórakozz velem anya, tudod, hogy milyen sokat jelent ez nekem. -térdelek le szomorúan a földre, mire anya elmosolyodik.

-Most már érdekel az a papír? -kérdezi sejtelmes vigyorral az arcán, én pedig hevesen bólogatok. Igazából leszarom, de hátha utána magyarázatot kapok arra, hogy miért nem fogok üzenetet kapni.

-Tessék, nézd meg. -tolja elém a borítékot anya, ami eddig a kis asztalon volt.

Lassan elvettem, végig anyát figyelve, aki csak vigyorgott, mintha rájött volna az 5perc.

Felnyitottam a borítékot, majd kivettem a benne lévő lapot és elkezdtem olvasni.

Elsősorban az tűnt fel, hogy nekem szól, majd az, hogy az ügynökség neve szerepel rajta. Csak nem?...

A szemem azonnal a szövegre vezettem, aminek az elején ott is volt a lényeg.

"Park Jimin, örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert, az világ elismeréssel bíró, BigHit Entertainment országos, idolképző ének fakozatára..."

Ahogyan elolvastam ezt az egy mondatot, a szám tátva maradt, ahogyan a szemem is. Hitetlenkedve néztem fel anyára, aki már könnyeivel küszködve egy nagy mosollyal arcán bólogatott.

-Igen. Igen, igeeeen. Sikerült! Tényleg sikerült? El sem hiszem! Aigoo(Te jó ég)!!! -ordítottam felpattanva a földről és még vagy háromszor elolvastam a lapot, mielőtt anya ölébe nem ugrottam. A könnyeim már megindultak, de leírni, sőt. Ezt elmondani lehetetlen, hogy milyen jó érzés volt. Egyszerűen nincsenek szavak a mostani boldogságomra. Sosem hittem volna, hogy egyszer tényleg sikerül.

-Megcsináltad. Bejutottál. -simogatja anya a fejemet, én meg csak a mellkasába fúrom a fejem és bólogatok. Tényleg megcsináltam. Tényleg bejutottam.

Egy ideig még összebújva voltunk, míg mindketten le nem nyugodtunk.

-Megyek, csinálok neked valamit. Amit csak szeretnél. Bármit kérhetsz. -törölgeti szemét anya.

-Egy kis fagyi jól esne. -nézek rá az általam maximálisan nyújtható legaranyosabb bociszemeimmel, amik szerintem elég bénák, de azért bevetem, hátha hatásos.

-Chim, inkább ne erőltesd, oké? -nevet anya, mire én is elnevetem magam.

-Fagyi pont nincs itthon, de megyek, és veszek. Egy tíz-húsz perc és vissza is érek. -mondja anya, majd el is indul az ajtó felé, én pedig még mindig a kanapén ülök magam elé meredve, a papírt a kezembe fogva.

A bejárati ajtó nem sokkal később becsapódott, innen tudhattam, hogy anya elment.

-Aigoo, tényleg megcsináltam...-dőlök hátra a kanapén egy nagy mosollyal.

-Tényleg megcsináltam! Sikerült! Bejutottaaam!!! -ordítottam boldogan torkom szakadtából, majd egy nagy mosollyal az arcomon sétáltam fel a szobámba és kapcsoltam be azonnal a kamerát. Live-olok egyet, mert minél több embernek akarom elmondani most azonnal, életem legjobb dolgát.

-Hello mindenkiii!!! Biztos kiváncsiak vagytok, hogy miért indítottam live-ot egy péntek délutánon. Csak azért, hogy megosszak egy hatalmas hírt, ugyan is felvettteeeeek!!! Hétfőn voltam meghallgatáson a BigHit Entertainment-be!!! Hivatalosan is trainee(gyakornok) letteeem!!! -üvöltöm boldogan, majd a kommenteket kezdem olvasni.

"gratulaaa
tudtam, hogy sikerülni fog
meg is érdemled
uram isten, j.m live-ol!!! olyan helyeees
imádlaaaak
olyan cuki a mosolyod
lesz új számod így is?"

-Köszi a kedves szavakat, igen, van egy új dalom, amit hamarosan ki is fogok tenni, ha túl leszek az első napomon a suliban. Addig is várnotok kell még, sajnálom. De ha szeretnétek, énekelhetek most valamit. -vigyorgok. Általában mindig ők írják először, hogy énekeljek, mert hallani akarják, de most ezt megelőztem, mivel irtózatosan jó kedvem van, énekelni meg imádok, így egybe tehetem a kettőt, nem?

"igeeeen
iiiiii énekeeeeelj
hallani akaroooom
a lie-t az a kedvenceeem
imádlaaaak"

-Oké, akkor a Lie-t. -mosolyodok el aprót és énekelni kezdem azt a dalom, amit ők kértek.

Mikor végéhez érek még egy ideig válaszolok pár kommentre, majd elköszönök mindenkitől és leállítom a live-ot, mivel újra sikíthatnékom támadt.

Beugrottam az ágyamba és egy párnába ordítottam, majd megfordulva a plafont kezdtem bámulni még mindig levakarhatatlan mosollyal.

-Aigoo, tényleg sikerült...tényleg sikerült. -nézek magam elé, majd eltakarom az arcom, lehunyva szemem, hogy egy kicsit lenyugodjak.

-Megjött a fagyi, újdonsült trainee!!! -ordít anya, én pedig felcsillanó szemekkel sietek le a lépcsőn.

-Nyami. -nyitom ki a dobozt.

-Együk meg kint. Jó idő van. -int anya, és kiülünk a teraszon lévő kanapéra, majd enni kezdjük a fagyit.

-Végig olvastad a levelet, vagy csak az első mondatát? -fordul felém egy idő után anya.

-Csak az első mondatát, miért?

-Csak mert azt írják, hogy a hangod nagyon jó, aztán bla bla bla és hogy aranyosan nézel ki, de a fekete hajad nem illik hozzád, ezért festesd be rózsaszínre a lány rajongók számára. Persze nem írja, hogy kötelező, meg szerintem a fekete is nagyon jól áll és persze a festéket nem mindenkinek bírja a haja...

-Megteszem. -jelentem ki határozottan, mire anya furcsálva néz rám.

-Mi? De nem is szereted a rózsaszínt. Értem én, hogy az álmod volt ide bejutni, de nem kéne...

-Nem baj, megteszem. -szakítom már másodjára félbe anyát.

-Hát jó, te tudod. Akkor holnap megyünk a fodrászhoz. -jelenti ki anya.

Oh, jaj. Úgy látszik tényleg rózsaszín lesz a hajam...