ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

18.🔇

Az órák hamar elmentek és elérkezett az utolsó kettő, ami ki nem találnátok, hogy mi volt. Hát nem dupla tánc? Én meg nagy szerencsésen annak ellenére, hogy a tánc szakon vagyok, fel lettem mentve egy hétig az aktív sporttól, így ülhetek egész héten ezen órákon.

Az öltözőbe már be se mentem, csak a tánc teremben ültem le egy székre, a cuccomat pedig magam mellé tettem.

Egy olyan 10 percig élvezhettem a csendes helyiséget, majd berontottak a már átöltözött fiúk és lányok vegyesen.

-Te miért nem táncolsz? -áll meg felettem egy lány méregető tekintettel. -Egyáltalán minek van rajtad az a sál? Idebent nincs hideg. -folytatja a hisztériáját.

-Hagyd már. Nem a te dolgod. -húzza el Kook karjánál fogva, én meg mint a sült rák hajtottam le a fejem kínomban.

-Jól van gyerekek, akkor kezdjük a bemelegítéssel, sok dolgunk van mára. -jön be a tanár, és már be is indít egy számot, ami bemelegítés alatt fog menni.

A bemelegítést --mi 45 percet vett igénybe, azaz az első órát-- nagy figyelemmel kísértem, hogy jövő héten már tudjam én is a többiekkel csinálni. Ezt követte egy rövid ivó szünet, végül pedig mindenki visszaállt és jöhetett pár ismertebb tánc figura tanulása, és az előzők ismétlése. Ezzel telt a második óra.

Igazság szerint arra számítottam, hogy nagyon unatkozni fogok, de mivel minden új volt számomra, így unatkozás helyett próbáltam mindent memorizálni, hogy otthon gyakorolhassam a mozdulatokat. Ha már Idol nem lehetek, legalább én legyek a legjobb háttér táncos a föld kerekségen, nem igaz?

-Aaaahh...ez is egy fárasztó óra volt. -hallom meg a mellettem elsétálók egy apró beszéd foszlányát.

-Ne már, én tök élveztem. Szívesen folytatnám még pár óráig. -feleli rá egy másik.

-Majd koccanunk délután a parkban, akkor még gyakorolhatunk. -szólal meg egy ismerős hang. Jungkook mondta. Őt felismerem. Gyorsan felpattanok és utánuk indulok. Ők az öltözőnél lefordulnak, de kíváncsi vagyok, addig is mondanak e valami érdekeset. Elég magányos voltam az előző órákon. Nem minden órám volt együtt JungKookal, és amikor együtt is volt óránk, leginkább a haverjaival dumált, én pedig zenét hallgattam egy fülesen. Elég unalmas, hogy nincs senki akivel vagy esetleg akikkel barátkozhatnék.

-De te büntiben vagy, nem? -böki oldalba kérdőn Kookot a bal oldalán lévő.

-Majd gyors letudom. Jimin is ott lesz, hamar végzünk mindennel, utána meg lépek. Max nem négyre érek oda, csak 4:10re. -magyarázza, és már be is fordultak az öltözőbe, én pedig halattam tovább a folyosón, egyenesen a suli folyosójáig, hol a könyvtárba vettem az irányt.

Lépteim szaporán szedtem és próbáltam minél hamarabb beérni a helységbe, hogy ott elkezdhessem a segédkezést. Nem tudom miért, de bántó volt amit Kook mondott a többieknek. Nem mondott rólam semmi rosszat, mégis úgy hangzott, mintha csak arra lennék jó, hogy ő hamarabb eljusson a barátaihoz. Lehet csak én beszélem bele a dologba, de akkor is szeretnék minél gyorsabban túl lenni ezen.

Az hogy kettesben leszünk vagy egy órát, az nagyon nem nyugtat meg.

A könyvtárba belépve meghajolok és elsétálok az információs pultig.

"Jó napot! Jöttem segíteni könyveket pakolni. Mi lenne a feladatom?" -pötyögöm be, mielőtt odaérnék, és ahogy megállok a pult előtt, meg is mutatom az a mögött ülő hölgynek.

-Itt jobb oldalt nagyon sok könyv csak a földön van egy kupacban, vagy azon a rozoga polcon. Azokat kéne áthordani bal oldalra a sorok végéhez, ahol már ki van alakítva nekik a hely. Egy új üres szekrénysor. A könyvek pedig legyenek külön szerzők és műfajok szerint csoportosítva. -magyarázza a nő, közben mutogatva először jobbra, majd balra. Vagyis neki balra, majd jobbra.

Meghajlássak köszöntem meg a segítséget, és indultam meg a régi polc és könyvkupacok felé. Az a tervem, hogy először mindent áthordok a túloldalra, majd ott csoportosítom és úgy pakolom fel a polcra.

Egyszerre olyan 15 könyvet vettem a kezembe, úgy indultam át a túloldalra, majd jöttem vissza és ezt újra és újra ismételgettem, míg az összes könyvet át nem hordtam. Bár nagyon sok volt a könyv, elég hamar végeztem. Pont az utolsó 20 darabot vittem át, mi akkora kupacot alkotott, hogy ki se láttam mögüle, mikor meghallottam az információs pultnál egy ismerős hangot. Ha nem szólal meg, simán neki megyek, de így időben meg tudtam torpanni, és egyet oldalra lépve terveztem kikerülni. Azonban a tervem nem vált valóra, ugyanis megszólított.

-Oh, Jimin te vagy az? Ki se látszol a sok könyv mögül. Már mindet át is pakoltad? Hadd segítsek. -veszi át tőlem a teljes kupacot, bármennyire is ragaszkodnék hozzájuk.

-Hova kell vinni? -fordul meg tanácstalanul, mire nagyot sóhajtva elé lépek, hogy mutassam az utat. -Szóval ez volt az utolsó adag? -kérdi újra, mikor letette a könyveket a többi közé, én pedig válaszul aprót bólintok, de már másra nem várva, le is hajolok, felkapok 5 könyvet, és a polc másik oldalára víve őket kezdem mindet a csoportosítások szerint elhelyezni. Az egyik végébe a krimit, középre a fantasyt, másik végébe pedig a romantikusak jöttek. A krimi és a fantasy közt kapott helyet a horror, a fantasy és a romantikus könyvek közt pedig a sci-fi. Mivel több műfajt nem találtam, így egyszerű volt őket rendbe rakni, és nem volt annyi változat, ráadásul a figyelmemet is felkeltette némelyik könyv, éppen ezért adok hálát, hogy nem valami történelmi vagy életrajzi könyveket, esetleg tankönyveket kell pakolásznunk. Ez így sokkal élvezhetőbb.

Vagyis csak lenne élvezhető, ha egyedül csinálnám, így viszont JungKooknak be sem áll a szája, és suttogva zaklat.

-Hé, ez hova kell? A fantasynak mi értelme? Elég ha füvezik az ember, nem? Máris unikornisokat, koboldokat és sárkányokat lát. -nevet fel, persze csak halkan, hisz egyből lecsitítaná a könyvtáras. -Neked mi az érdeklődési köröd könyvek terén? Miért nem válaszolsz semmilyen kérdésemre? Direkt kerülsz ki folyamatosan? Most kerülsz? Haragszol rám valamiért? Ha az első óráról van szó, ne haragudj, hogy miattam te is idekerültél. Hallod? Ne tettesd a süketet, tudom, hogy hallasz, legalább válaszolj, vagy mond azt, hogy nem akarsz velem dumálni, de nyögj már ki valamit? Kérleeek. Ne haragudj máááár. -mondogatja egyfolytában, olyan 5 percenként a magáét. -Pedig a parkba is el akartalak hívni. A többiekkel találkozunk négykor. Megbocsátasz, ha meghívlak? -folytatja győzködését, hátha végre hozzászólok. Torkomban gombóc keletkezett már az első "miért nem válaszolsz a kérdésemre" mondatánál, de azóta a sírhatnék is elfogott, és mély lélegzeteket véve rakom az utolsó könyvet a helyére, majd táskám felkapva indulok ki a helyiségből rohanó léptekkel. 

-Jimin, várj! -kiált utánam Kook, de nem érdekel. Szemeim egyre könnyesednek, így minél hamarabb ki akarok jutni az épületből.

Már a folyosón száguldtam végig, mikor valaki kezemnél fogva visszarántott.