ℍ𝕒𝕟𝕘 𝕟𝕖́𝕝𝕜𝕦̄𝕝 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

6.🔈

JungKook szemszöge:

Már kiskorom óta keresem az utam a világban, de eddig sosem találtam, egészen pár nappal ezelőttig, amikor az egyik haverom mutatott nekem egy videót.

Nem is a videó volt a lényeg, hisz csak egy cím volt rajta és a szöveget írta ki, hogy éppen mi hangzik el a dalban, vagyis a dal szövege. Na de a lényeg, az a srác hangja volt, aki énekelte. Csoda szép. Egyszerűen gyönyörű. Akár egy angyalnak, olyan hangja volt.

Ezután egyfolytában Ő járt az eszemben és az eddig kitett dalait több mint 100-szor meghallgattam, így kívülről fújtam már mindet és sokszor dúdoltam is. Szó szerint 0-24-ben dúdoltam, mire apa felvetette az ötletet miszerint jelentkezzek a BigHit meghallgatására. Először úgy gondoltam, hogy hülyeség, hiszen --bár szerettem a zenét és a táncot is, -- közel sem voltam elég jó a többi jelentkezőhöz képest, így esélytelennek könyveltem el az egészet, de aztán megtudtam, hogy J.M az a You-Tube-os énekest is behívták, és mivel látni akartam élőben, így elmentem.

Elmentem és tényleg ott volt. J.M személyesen méggyönyörűbb... Az a mosoly elvarázsol.

Persze nem mentem oda hozzá, úgy ahogyan egyesek megtették, inkább a haverommal a háttérben maradtam, ugyanis ő is ott volt velem, de így is hallottam az igazi nevét. Tehát Jimin. Park Jimin.

A haverommal együtt mentünk -- Tae és én --, mivel neki is jó hangja van, szóval úgy gondoltunk, hogy együtt nekivágunk. Ha sikerül, sikerül, ha nem, nem.

Az éneklés könnyű volt és gyorsan letudtuk mindketten, majd hazamentünk.

Napokig vártuk aztán az eredményt, mire végre pénteken posta érkezett, benne egy levéllel.

Taehyunggal együtt nyitottuk fel a levelünket, amiben mindkettőnknek az állt, hogy felvettek.

Nagy mosollyal öleltük át egymást a hírre. Traineek lettünk, és együtt lehetek Jiminnel. Egy osztályba fogok vele járni!!!

Ekkor jutott eszembe, hogy ha nekem megérkezett a levél. És megérkezett Taenek is, akkor vajon J.M is megkapta már?

Gyorsan elővettem a telefonom és láttam, hogy J.M éppen liveol.
Pontosabban egy nagy mosollyal meséli, hogy felvették.
Ez persze megmosolyogtatott.
Olyan aranyos ez a nagy mosoly, ami a száján van.
Azokat a telt ajkakat, ahogyan elhúzza és kivillantja fogait, egyszerűen elvarázsol.

Aztán a Lie-t énekelte azzal a csodás hangjával. Istenem, de imádom.
Mivel a profilomon a nevem áll, így nyugodtan írhattam és is kommenteket, aminek többsége abból állt, hogy mennyire imádom a hangját és ez tényleg igaz is. Bár így ahogy bele gondolok, kicsit értelmetlennek hangozhat egy állprofil, ha nem is ismer senki, de igazából nem az, hisz mit szólnának egy fiú imádónak az emberek? A végén Jimin is letiltana, amibe belehalnék.

Végül még válaszolt pár kérdésre és befejezte a live-ot, amit én végig nagy mosollyal figyeltem.

(A videó azért van, mert gondoltam ez is lehetett a live-jában, és mert én imádtam meg persze szakadtam rajta. Remélem nektek is tetszik <3)

~~~~~~

A másnap aztán esemény mentesen telt, egészen addig, míg apa szólt, hogy egy fiút be kéne vállalnom holnap én meg persze bele mentem, hisz a pénzt azt én kapom, és azért mindig jól jön egy kis plusz pénz.

Délelőtt meg is érkezett a fiú, akit amint megláttam, tudtam, hogy kivel van dolgom. Jimin volt az.

Persze nem akartam elárulni magam, így úgy tettem, mintha nem ismerném, de legszívesebben sikítottam az örömtől, hogy olyan közel lehetek hozzá és még a kezét is megfoghattam. Ráadásul elmesélt nekem egy csomó mindent magáról közben, ami csak még jobb volt számomra.

Mikor elment, üresség töltötte be a szívem. Olyan volt, mintha nélküle nem lehetnék boldog. Ezelőtt nem éreztem ezt az érzést, de most hogy ilyen közelről találkoztam vele, csak mégjobban magam mellett akarom tudni. A hangja még akkor is gyönyörű, amikor beszél. Még csak énekelnie sem kell hozzá és már elvarázsol a hangja.

A találkozásnak köszönhetően csak mégjobban várni kezdtem a holnapot, hogy találkozhassak vele és újra beszélhessünk, de ez nem következett be.

Már rég becsengettek és a tanár is bejött, viszont Jimin nem volt sehol. Csak ő hiányzott és fura mód ő volt az egyetlen akit akartam, hogy itt legyen most, mégsem volt.

Eltelt az első óra, majd a második, harmadik és így tovább az összes, én meg csak unottan feküdtem a padon és néztem az üresen maradt padot.

-Mi a baj Kookie? -kérdezi Tae egy idő után.

-Semmi...csak azt hittem, ma láthatom. De nem jött. -fordítom fejem ismét az üres székre.

-Ó, ne szomorkodj, biztosan jön majd holnap. -próbált biztatni Tae, de nem így lett. Jimin holnap sem jött be.

-Kookie, gyere ismerkedj meg velük. Tök jó fejek. Bemutatlak nekik. -próbált életet lehelni belém kedden is TaeTae és egy csoport felé kezdett húzni.

-Hali. Biztos te vagy JungKook. -köszön kedvesen az egyik.

-Aham. -bólintok unottan.

-Én HoSeok vagyok. -hajol meg előttem az egyik.

-Én NamJoon. -hajol meg egy másik.

-Jin. -mondja a harmadik.

-Helló, én Yoongi vagyok. -int a negyedik, egyben utolsó.

-Sziasztok.-köszöntem, majd vissza ballagtam a helyemre.

-Ne haragudjatok rá kérlek. Szerelmi bánata van szegénynek. -néz rám, majd vissza a többiekre a 'kedves' barátom.

-Kössz Tae. Ordibáld ki kérlek az egész életemet. -forgatom meg szemeim, majd újra a padra feküdtem.

Nem volt kedvem semmihez főleg miután már az egész héten nem jött Jimin.

Nem tett ki új postokat vagy videókat, nem live-olt és mintha a föld nyelte volna el, hiányzónak sem jelentették a pénteki nap. Mintha nem is létezett volna és ez engem nagyon zavart, de úgy vettem észre, hogy mást ez egyáltalán nem zavar.

-Szerintetek nem furcsa, hogy az egyik diákot a hét elején még jelentették hiányzónak, de ma már nem is, mintha nem lenne az osztály tagja? -kérdezem a többiektől az ebédlőasztalnál ülve.

Egy hét telt el, pontosabban öt nap és már 6-an vagyunk barátok. Jin, Nam, Yoongs, Hobi, Tae és én.

-De. Úgy volt, hogy J.M is az osztályba fog járni. -biggyeszti le ajkait Hobi.

-HoSeok, miért hívod még mindig MJ-nek? Már tudod, hogy hogyan hívják, akkor meg miért így hívod? -kérdezi értetlenül Yoongi.

-Most nem ez a lényeg, hanem az, hogy nem jár suliba, pedig nagyon várta már. Ez azért rohadt fura. -magyarázom.

-Lehet csak beteg. -ránt vállat Nam.

-Nem hiszem. Mármint vasárnap találkoztam vele és kutya baja nem volt. -felelem, mire mindenki furcsán néz rám.

-Te találkoztál vele vasárnap? Mégis miért? -kérdezi csodálkozva Tae.

-Hosszú story. -felelem, de mivel nem hagytak békén, így elmondtam nekik a tetkós történetet hegyiről tövire.