Két bátyám van?!

#8 Csókolj már meg

Egyre közelebb kerültünk egymáshoz és egyre gyorsabban kapkodtuk a levegőt. Tényleg fullasztó. De a szánk sosem ért össze..
--------------------------------

Másnap reggel egyedül keltem az ágyamban és csak homályos emlékeim vannak a tegnap estéről. Minden esetre ma mennem kell iskolába és pont jókor keltem így van bőven időm elkészülni. Kicsit elszomorította a reggelemet az a tudat, hogy nem fekszik mellettem James. Zuhanyzás és fogmosás után benyitottam a bátyám szobájába de hűlt helye volt. Hol lehet?

Mivel annyira mégsem érdekelt hogy felkutassam érte az egész házat, inkább elkezdtem készülődni de jóval előbb készen lettem. Lementem a nappaliban de sehol sem találtam őt. A cipője sem volt az ajtóban így arra tudtam csak következtetni, hogy nagyon sietett valahova. Miért lép le mindig ilyen korán? Amy jobb ha el sem kezdesz gondolkodni..

Eszembe jutott Richárd goromba viselkedése és szerettem volna tudni hogy mi változott. Írtam neki egy üzenetet.

Amy üzenete: Szia.. Mi történt tegnap? 🙁

Richárd üzenete: Amy még mindig nincs kedvem hozzád. Ne próbálkozz..

Amy üzenete: Annyira utállak.. Kiszámíthatatlan vagy és sosem mondasz el nekem semmit. Nem tudom mi bajod van de én befejeztem veled.

Richárd üzenete: Ne nyávogj úgyis tudom hogy 2 napig bírod.

Amy üzenete: Már nem érdekelsz Richárd állandóan ezt csinálod. Nem vagyok a kutyád hogy mindig utánad rohangáljak.

Richárd üzenete: Látod Amy.. Ebben nagyon nagyot tévedsz. Mindig azt csinálod amit mondok. Ha azt mondanám térdelj le elém és tedd a dolgod megtennéd. Ezért vagyunk jóban 😉

Amy üzenete: Egy gerinctelen féreg vagy..

Richárd üzenete: Mégis szeretsz hisz visszaírsz édesem

Remélem nem találkozok vele. Utálom amikor ilyen.. Még rengeteg időm lett volna elindulni én mégis inkább a gyaloglást választottam. Persze sírós zenéket hallgattam így szabad utat engedtem a könnyeimnek. Szeretem Richárdot. Nekem ő olyan mintha a bátyám lenne. Néha talán még többet is érzek iránta. De csak talán!

Még mindig nem tudom hová tenni a viselkedését de nagyon unom..

Töri óra következik.. Próbálom elkerülni a tanár tekintetét és csak lemásolni a tábláról az anyagot amit ő gondosan felírt. Kicsengettek és nyugodtan mentem végig a folyosón a mosdóig, ám odáig már nem jutottam el. Valaki visszarántotta a karomat és azzal a lendülettel arcon is vágott.

- Kinek mondtad el te ribanc?! - ordított velem a töri tanár majd megrángatott. Szerencsétlenségemnek köszönhetően senki nem volt a folyosó azon területén. Sejtettem mire gondolt de nem tudtam mondani semmit.

- Mit képzelsz magadról?! - üvölt tovább és én csak abban reménykedek hogy valaki meghallja és kiment ebből a helyzetből.

- Nem mondtam el senkinek! - üvöltöttem vissza én is. Nagyon megijedtem az arcomra mért pofonoktól. Az arcom lángba borult. Kaptam még egyet és rángatni kezdett de már nem hallottam mit ordibál mivel az ütést inkább a fülemre kaptam. A tanár egyszer csak elengedett és kapott egy akkora pofont amitől neki esett a falnak. Richárd nem hagyta annyiban és a pólójánál fogva lerángatta a földre és ott kezdte el püfölni. Mikor észbe kaptam odarohantam hozzá és próbáltam lerángatni róla.

- Elég Richárd! - üvöltöttem a fiúra aki minden dühét kitöltötte rajta és lemerem fogadni, hogy valamennyi ütése nem is miattam történt.

Végre sikerült lerángatnom róla. Richárd dühösen rám nézett majd elindult a kapu irányába és elhagyta a sulit. Utána rohantam és megfogtam a karját, de csak húzott maga után.

- Engedj el Amy. Nem akarom hogy bajod essen. - mondta miközben beindította a motorját. A hajam hozzátapadt az arcomhoz a könnyektől és csak bámultam a szemeibe.

- Nem hagyom hogy egyedül essen bajod. - mondtam végül és felvettem a bukósisakot. Saját magamon is meglepődtem, hogy ezt kimondtam de szerintem ő jobban meglepődött.

Felszálltam a motorjára és elhajtottunk a sulitól. Olyan dühösen és feszülten vezetett egész végig. Éreztem ahogy teste minden egyes porcikája megfeszül a bőrkabátja alatt és csak imádkoztam hogy éljük ezt túl.

Mikor leszálltam a motorról remegni kezdtem és amilyen gyorsan csak tudtam leültem a legközelebb lévő padra.

- Jól vagy? - kérdezte és leült mellém. Nézte a tájat de lába még mindig rázkódott. Bólintottam egyet majd én is megkérdeztem tőle. Ráraktam a kezem a combjára és aggódva néztem rá.

- Most már jól vagyok. - mosolygott rám. Vissza mosolyogtam de az én mosolyom nem volt túl biztató amit ő is észrevett.

- Sajnálom. - nézett vissza a tájra és csak merengett. Kezem alatt újra megfeszült a combja. Elkezdtem simogatni hátha oldhatom a benne felgyülemlett feszültséget. Egy mély sóhaj szakadt ki belőle és behunyta a szemét.

- Mi történik veled? - kérdeztem elcsukló hangon.

- Nem szeretnék beszélni róla. - Préselte ki a szavakat ahogyan csak tudta és tudtam, hogy most a könnyeivel küszködik.

- Kérlek. - könyörögtem neki. Csak segíteni akartam.

- Nem! - ordított rám amitől visszahúztam a kezem és ijedten meredtem rá. Arcán végig folytak a könnyei. - Mindent elmondok igérem. - mondta ki higgadtabban mire megkönnyebülést éreztem. - De nem most. Nem tudok most erről beszélni. - elnézett a másik irányba majd hírtelen rám nézett és összeszorította állkapcsát.

- Mi történt veled meg a töri tanárral? - nézett rám kíváncsian. Próbáltam kitalálni valamit de csak nyögdécselések hagyták el a számat. - Bárcsak az ágyamban is ezt csinálnád de sajnos most nem ott vagyunk szóval ki vele. - mondta nyugodtan mire hírtelen becsuktam a számat és nyeltem egy nagyot.

- Nem a töri doga miatt estem össze. - mondtam halkan

- Erre én is rájöttem mert nem tudsz hazudni. - mosolygott édesen.

- Fogdosott és gusztustalan dolgokat suttogott a fülembe.. És ma azért rángatott és pofozott meg mert azt hitte elmondtam valakinek. - az ujjaimat tördeltem idegességemben.

Richárd próbált higgadt maradni de láttam rajta hogy legszívesebben visszamenne a suliba és újra szétverné.

- Megfojtom.. - préselte ki a szavakat újra a fogai közül. Ökölbe szorította a kezét mire megfogtam és hozzá fordultam.

- Nem éri meg. Ki is rúghatnak érte. - könyörögtem.

- Nem érdekel. Hozzád ért, megalázott. Ezt nem ússza meg azt garantálom.

- Kérlek. - könyörögve néztem rá mire végig folytak a könnyeim az arcomon.

Richárd a tenyerébe fogta az arcom és hüvelyk ujjával elkezdett simogatni. - Megakarlak védeni mindentől és mindenkitől akitől csak lehet. - tudtam, hogy komolyan gondolja. Szemei átvándoroltok az ajkaimra. Csókolj már meg Richárd. Közelebb hajolt majd becsukta a szemét és a homlokomhoz nyomta a homlokát. A szívem egyre gyorsabban kalapált és kapkodtam a levegőt Richárd elől, ahogy ő is előlem. Egyre közelebb éreztem az ajkait az enyémhez. Épp hogy hozzá érhettem puha meleg szájához mikor eltávolodott tőlem.

- Hazaviszlek. - mondta és felállt a padról. Rám sem nézve ment a motorjához én meg lefagyva ültem és meredtem utána..