Két bátyám van?!

#68 Napsugár ☀

Amy szemszöge:

- Egyenlőre csak rossz híreim vannak. Sajnálom.. - fogta meg Ryan vállát.

- Mégis milyen rossz hírek? - kérdeztem meg én, mivel láttam, hogy Ryan erre képtelen.

- Victoria tömérdeknyi gyógyszert vett be alkohollal. A gyógyszerek vegyesek voltak, volt közöttük nagyon erős fájdalom csillapító, nyugtató és altató is. Egy fajta is képes halálhoz vezetni, nemhogy ez a három együtt. Egy egész üveg alkoholt is megihatott. Az esélyei elég alacsonyak. - bólintott, majd elindult a saját útjára. Ryan megfogta a kezem. Nem nézett rám csak szótlanul megpróbált leülni az egyik székre de mellé ült, így a földre érkezett. Sokkos állapotba került, ahogy én is, de kettőnk közül most nekem kell erősnek maradnom, hogy mellette tudjak lenni. Leültem a síró fiú mellé és magamhoz húztam. Ráhajtottam a fejem az övére, ő pedig mégjobban magához húzott.

- Minden rendben lesz! - sírtam és megpróbáltam elhinni amit mondtam. Ryannek ez volt az i -re a pont, mert szerintem tudta, hogy semmi sem lesz rendben.

Később felhívtam Maxet is aki mindent felhagyott és kocsiba vágta magát, hogy ideérjen. Természetesen a szüleinek is szólt arról, hogy Vic rosszul lett és a kórházban fekszik, de a munka fontosabb ugyebár..Felhívtam anyát, hogy ma később megyek haza, vagy egyáltalán nem, mert a kórházban maradok Victoriával.

- Felhívjam a többieket? - kérdeztem Ryantől, aki fejcsóválva adta meg a kérdésemre a választ.

- Nem akarom, hogy mindenki itt legyen. - mondta én pedig megértettem. Én sem bírnék több embert elviselni most a közelemben.

- Kayla? - jutott eszembe Vic barátnője.

- Ne hívd fel! - hangja közel volt a tiltáshoz. Nem kérdeztem többet, csak leültem a két fiú mellé és vártam a dokit vagy egy ápolót, aki további információval szolgál nekünk.

Hamarosan éjfélt üt az óra és végre vissza jött a doki.

- Jó estét! - köszönt - Victoria állapota egyre rosszabbodik. Hol vannak a szülők? - kérdezte.

- Nem hinném, hogy méltóztatnak bejönni. Csak mi vagyunk neki. - mondta Max mérgesen.

- Értem. - bólintott az orvos - Victoriát több kivizsgálásra is tovább küldtünk, amiknek az eredményére még várnunk kell. Nem ajánlom, hogy itt töltsék az éjszakát. - simogatta meg a vállam.

- Mi szeretnék itt maradni. - bólintottam.

- Rendben van. Ez esetben később vissza jövök. - egy bólintással elköszönt tőlünk és tovább állt.

Szörnyű álmosság telepedett ránk, főleg, hogy a lámpák sem világítottak olyan erősen, mint pár órája. Max kidőlt a székeken és mély álomba zuhant, míg Ryan ugyan úgy a földön ült és csuklóját simogatta.

- Mit csinálsz? - ültem le mellé a földre - Mi ez a tetoválás? - kérdeztem. A csuklóján csak egy szó szerepelt, amit eddig még sosem vettem észre. 'Hope'.

- Ez a tetoválás mindhármunk csuklóján ott van. A kishúgunk emlékére varratuk, miután elvesztettük. - mondta halkan.

- Istenem de hülye vagyok! Ne haragudj! - nem akartam még rosszabbra fordítani a helyzetet.

- Nem gond. Nem tudhattad. - simogatta tovább a tetoválását.

- Miért nem meséltetek erről soha? - tettem fel félve a kérdést. Ryan csak hanyagul megrántotta a vállát.