Két bátyám van?!

#84 Jó újra látni

Ám Ryan fejében megszólalt a vészharang, így egy gyors mozdulattal megszakította a romantikus pillanatunkat. Nagyokat pislogva próbáltam értelmezni azt, ami ebben a pár másodpercben történt. Mikor Ryanre néztem, ugyan ezt fedeztem fel nála is. Nem értette ezt a helyzetet, ahogyan azt sem, hogyan kerültünk bele ebbe. Talán túl fontosak lettünk egymásnak? És ha igen az rossz lenne? Baj lenne, ha történne valami kettőnk között?

- Ömm.. - próbált szóhoz jutni, miközben mutogatott - Hívj, ha van valami. - mosolygott rám, de tudtam, hogy ez igazából a "szállj már ki a kocsiból" mondatát helyettesítette. Válaszként csak bólintottam, majd kiszálltam a kocsiból és a csomagtartó felé sétáltam. Gyorsan kivettem a táskámat és lecsaptam a csomagtartót. Ahogy bezárult, Ryan mintha robbanást hallott volna,úgy lépett a gázra és tűnt el jó messzire. Nem értettem az egészet, de talán jobb is, ha nem foglalkozom vele. Amúgy sem tudnék mit kezdeni ezekkel a gondolatokkal, ám van egy kis probléma. Én tipikusan az az ember vagyok, aki mindennel foglalkozik. Ami egyenlő azzal, hogy álmatlan éjszakáim lesznek Ryan miatt és a meg nem történt csókunk miatt.

A ház üresen fogadott, senki nem volt otthon ami valahol megnyugtatott, valahol pedig kiakasztott. Felmentem a szobámba és becsuktam magam mögött az ajtót. Ledobtam a cuccaimat a földre és mikor felnéztem észrevettem egy alakot állni az ablakomnál. Aprót megugrottam az ijedtségtől, de olyat ordítottam, hogy azt még egy férfi is megirigyelné.

- Jézusom. Több nőiességet. - sétált elém lassan Derek.

- Te meg mit ólálkodsz a szobámban? - tártam szét a karom.

- Megkaptam néhány napra. Szóval van egy szobatársad. - kacsintott, amire csak a szememet forgattam válaszként.

- Szuper.. - motyogtam az orrom alatt - Hol van mindenki? - mutattam érdeklődöttséget az iránt, hogy még a szobámban van.

- Mindenki dolgozik.

- A didi bárban? - kérdeztem, mire Derek felhorkantott.

- Igen ott.. - próbálta visszatartani a nevetését.

- És James? - sóhajtottam.

- Nem tudom. - vont vállat.

- Értem. - Idejét sem tudom annak, hogy mikor láttam utoljára Jamest, de tudtam, hogy beszélnem kell vele és tudnia kell az igazságról. Talán ha tud róla akkor majd segíteni fog - Muszáj beszélnem vele. - pillantottam fel rá, miközben az ajkamat rágcsáltam. Az utóbbi időben teljesen rászoktam az ajakrágásra, így be kellett szereznem vagy három ajakápolót. Bár nem bánom. Isteni illatuk van.

- Megtaláljuk ne aggódj. - válaszul csak bólintottam egyet és neki álltam kipakolni a bőröndömből.

- Segítsek? - kérdezte a hátam mögül Derek.

- Nem kell. Illetve. - egyenesedtem ki és felé fordultam - Megkereshetnéd Jamest. - kacsintottam. Derek egy sóhajtás után kiment a szobámból és elhagyta a házat, hogy megkeresse. Nekem egy telefon hívás is elég lett volna, nem szó szerint értettem..

Miután kipakoltam szörnyű fejfájás uralkodott el rajtam, ami elnehezített mindenben, amit csinálni szerettem volna. Lementem a földszintre, hogy gyógyszer után keresgéljek, majd miután megtaláltam töltöttem magamnak egy pohár vizet és legurítottam a gyógyszerrel együtt. Keserű utóíz maradt a számban, amit muszáj voltam leöblítenem valami mással. Arra gondoltam, hogy iszok egy citromos teát, bár biztos nem lesz olyan finom mint Ryané volt. Apropó Ryan. Nem volt olyan rég, hogy elhajtott a házunk elől, de nekem máris hiányzott. Azt hiszem egyre többet gondoltam rá és ez nem tetszett..