Két bátyám van?!

#71 Mi mind vesztettünk

A napjaim ugyan olyan lajhár lassúsággal telnek, mint eddig. Várom a csodát ami felszabadít és kiemel a fájdalom tengeréből. Úgy érzem a fájdalmon kívül semmilyen más érzelem nem lapul a szívemben. Elég ijesztő egy érzés.

Anyáékat nagy ívben próbálom elkerülni, de ezt sem húzhatom sokáig.

- Szia Amy! Jó újra látni! - üdvözölt anya gúnnyal a hangjában.

- Szia.. - köszöntem én is ugyan olyan hangnemben.

- Kérlek tedd magad hasznossá! Mosogass el, majd ha eltöröltél mindent tedd a helyére kérlek! Kimostam a ruhákat, amiket ki kellene teregetni, de a teregetőn is vannak ruhák. Ha azok megszáradtak, akkor hozd be őket és hajtogatva tedd a kanapéra. Este jövök.

- Várj! Mi ez az egész? - szemöldökömet nem is tudtam volna magasabbra húzni, illetve ha ez lehetséges lenne, akkor beleakadt volna a hajamba.

- Mégis micsoda? - fordult meg.

- Mégis mi bajod van velem? - mutattam magamra és közelebb léptem hozzá.

- Nem szeretném, hogy úgy beszélj, ahogy a hétvégén. Remélem megérted. Jó lenne ha bocsánatot kérnél az apádtól! - bólintott.

- Neked meg be kellene szedned a gyógyszereidet.. - fintorogtam rá az anyámra. Megmentettem egy pofontól, amit a csúnya, bár igaz beszólásáért kapott volna. Megszabadulhattunk volna egy hazug alattomos embertől, de nem.. Tartsuk meg.

- Amy! - erei kitüremkedtek a nyakán.

- Nem az apám. És semmit nem tettem. Megakart ütni én pedig megakadályoztam, mégis én vagyok a rossz. - fontam keresztbe a karom.

- Amy. Apád végre bekapcsolódott az életünkbe. Egy kis vita miatt nem hagyom ezt veszni.

- Értem. Szóval inkább engem hagynál veszni, minthogy John kitegye a lábát, ugye erről van szó? - kezdtem nagyon ideges lenni. A szavai bántottak és egy késként hatoltak a hátamba.

- Nem Amy. Próbálom egybe tartani a családot! - tette össze a kezét.

- Hát.. - sóhajtottam - Elég szarul megy. - mosolyogtam rá.

- Na jó, nekem erre nincs időm! - szedte össze a holmijait.

- Igazad van. Ne haragudj. Néha még elfelejtem, hogy egy rúd körül forogni fontosabb, mint a lányoddal beszélgetni. - gúnyosan mosolyogtam rá. Idegesíteni akartam mindennel, amivel csak tudtam. Elengedte a csipkelődésemet a füle mellett, majd kilépett az ajtón és bevágta maga után az ajtót. Hallottam, ahogy beindítja a járművet, majd nagy gázt ad és kerékcsikorgatva távozik a ház elől. Sóhajtva mentem a konyhába, hogy elmosogassak és tegyem a dolgom, amire megkért..

Mikor ezzel végeztem kiültem a teraszra a kanapéra. Előhúztam a két párna közül a cigis dobozom és meggyújtottam egy szálat. Mélyen beleszívtam, mintha friss levegőre lenne szüksége a tüdőmnek, majd kifújtam a füstöt. Gondolataim mindenfelé keringtek és a végén már nem is tudtam követni őket. Inkább csak a kezemben lévő gyilkos szálra gondoltam és a tekintetemet is neki szenteltem, egészen addig, ameddig motoszkálást nem hallottam az ajtóból.

- Te meg mit csinálsz? - kérdezte John. Nem foglalkoztam a jelenlétével, tovább cigiztem, mintha ott sem lenne.

- Minek látszik? - kérdeztem.

- Ne feleselj! - szólt rám.

- Azok után, hogy anyát majdnem felpofoztad a konyhában, nem parancsolgathatsz nekem. Semmi jogod nincs hozzá.