Két bátyám van?!

#47 Aggódtam érted

Az út többi része csendben zajlott. Elbújtunk a gondolataink mögé, miközben az utak vizessé váltak az eső cseppektől. A hangulatunk úgy romlott mint az időjárás. Csak nálunk a szivárvány sosem jött el..

Ryan kirakott engem otthon és tovább ment. Semmi kedvem nem volt bemenni azon az ajtón, szóval kint álltam vele szemben és néztem. Az eső már szakadt és én csak élveztem. Leejtettem a táskámat a földre és hátra hajtottam a fejem. Éreztem, hogy a sminkemből nem sok fog maradni, de talán most ez volt a cél. Megszabadulni mindentől és táncolni az esőben. Megtanulni kezelni a viharos napokat. Megtanulni megvárni a vihar utáni csendet a szivárvánnyal együtt.

- Te meg mi a szart csinálsz oda kint?! Gyere be mert megfázol! - ordított ki anya, és összeszedtem a táskám a földről és berohantam - Egyenesen a fürdőbe! Összepiszkolsz itt mindent. - dühöngött.

Letettem a táskám a kádba és mellé dobáltam a ruháimat is amiket levettem. Gyorsan lezuhanyoztam, majd kiteregettem a szárítóra a ruháimat, miután kicsavartam belőlük a vizet.

Hajamat hagytam a vállamra omlani, hogy hűsítsen. Semmi kedvem nem volt megszárítani. Kimentem a fürdőből és felmentem az emeletre. Amikor James szobája elé értem bekopogtam és benyitottam, de nem volt a szobában.

- Anyaa! - ordítottam le a lépcsőn.

- Mondjad szívem! - ordított vissza.

- Merre van James?

- Nem tudom kicsim, azóta nem láttuk, hogy elment. - hol a fenében vagy?

Kimentem a teraszra és leültem a kanapéra egy bögre meleg kávéval, és felhívtam Ryant, hogy Victoria felől érdeklődjek.

- Szia, mond? - hallottam rekedtes hangját.

- Szia, én csak tudni szerettem volna, hogy Vic jól van -e már. - mondtam halkan és csak reménykedtem, hogy meghallotta és nem kell újra elmondanom.

- Már felébredt és kezd vissza térni a csipkelődős énje. Minden rendben lesz Amy, megígérem. Megvédjük, nem lesz baja. - mondta és hezitáltam, hogy elhiggyem -e neki. Megvédhetünk egy embert a széteséstől? Megígérhetjük, hogy nem lesz baja?

- Rendben. - suttogtam. A vonalat bontottuk és minden erőmmel azon voltam, hogy elhiggyem. Sosem gondoltam volna, hogy valakinek a problémái ekkora hatással lesznek rám és ilyen közelről érezni fogom..

Hetek teltek el, már márciusra lapoztuk a naptárjainkat és bár lassan beköszönt a tavasz, a szívünkben ott maradt a tél. Victoriának mindhárman ott vagyunk. Igen, már hárman lettünk. Nancy sem kevés terhet cipel a vállán, ezért úgy gondoltuk segíthet neki és jól kijönnek majd. Egy új barát mindig jól jön.

Victoria egy suli program keretében ismerkedett meg egy lánnyal, aki az évfolyam társunk. Egy hete ismerhetik egymást, de azóta minden nap csevegnek és találkozgatnak. Vic boldogabbnak tűnik, mert nem csak barátként néz a lányra és talán ez fordítva is igaz.

- Szia! - jött oda hozzám Victoria boldogan.

- Szia! Mi a helyzet? - mosolyogtam rá.

- Megbeszéltem Kaylával, hogy vele ebédelek suli után a helyi kávézóban. - ujjongott.

- Ez remek! - ujjongtam vele én is.

- Oh, itt is van. - suttogta, hogy csak én halljam - Kayla ő itt a legjobb barátnőm Amy, Amy, ő itt Kayla.

- Nagyon örülök. - ölelt át, amitől kicsit meglepődtem, de vissza öleltem. Gyönyörű kreol bőre volt, akárcsak Rihannának. Sötét barna haja már majdnem fekete volt. Göndör fürtjei ellepték az egész vállát. Megtudom érteni, mi tetszik Vicnek benne. A lány egyszerűen csodálatos.

Victoriáék elmentek ebédelni én pedig összepakoltam a cuccaimat, amire szükségem lesz az otthoni tanuláshoz.

Mikor beléptem a házba, James a kanapén terpeszkedve nézte a tévét.

- Hé! Pont foci meccset néztem. - háborodott fel, mert kikapcsoltam a tévét.

- Leszarom. Kurva magasról leszarom, hogy mi a szart néztél! - üvöltöztem vele.

- Neked meg mi bajod van? Elgurult a gyógyszered vagy menstruálsz? - állt fel a kanapéról.

- Egy rohadt üzenetet nem tudtál írni, James! Egész végig halálra aggódtam magam, mert te eldöntötted, hogy kinyomod a telefont és szarsz mindenre és mindenkire. Rohadj meg! - csaptam a földre a táskám és felmentem a szobámba. James egy szót sem szólt.

Átvettem az otthoni ruhámat és bedőltem az ágyba. Akkora düh volt bennem, hogy ekkora pofája van, én meg még aggódtam érte. Féltettem, de ő képtelen volt felvenni a telefont vagy dobni egy üzit, hogy jól van és hogy mikor tolja haza a seggét. Braah. Nyugodj meg Amy.

Az ágyon dolgoztam ki egy irodalom beadandót, amikor apró kopogások zavarták meg a figyelmem. James jött be az ajtón. Felpillantottam rá egy másodpercre, majd visszaemeltem a tekintetem a könyvekre és írni kezdtem.

- Sajnálom, Amy. - mondta halkan és a hangja őszintének tűnt. Letettem a tollam és felnéztem rá várva, hogy folytassa - Sajnálom, hogy ott hagytalak és semmi életjelet nem adtam magamról. - ült le az ágyam sarkára. Felhúzott szemekkel néztem tovább szemeibe - Ne haragudj, amiért önző paraszt voltam. - sóhajtott és felültem törökülésbe, még mindig azt várva, hogy folytassa. - Mi van már? Mit mondjak még? - akadt ki gyerekesen, mire megráztam a fejem és felálltam elrakni a könyveimet.

- Semmit. - válaszoltam mikor újra szembenéztem vele.

- Sajnálom. Időre volt szükségem és tudom, hogy ettől még dobhattam volna egy üzenetet..

- Igen, dobhattál volna. - mondtam hidegen, mintha nem is érdekelne.

- Jobb ha megyek.- mutatott kis idő múlva az ajtóra és bólintottam egyet. Mikor kiment fáradtan rogytam le az ágy szélére és kifújtam a levegőt.

Rosszul esett, hogy ennyire semmibe vett. Ezekből a gondolatokból rántott ki a telefonom rezgése. A képernyőre nézve Ryan neve villant fel és rögtön elfogott a gyomorgörcs.

- Amy! - visított bele a telefonba Nancy.

- Nancy? - kérdeztem értetlenkedve.

- Igen. Épp feléd tartunk, szóval bújtasd a tested valami szexibe, mert elhagyjuk egy kicsit ezt a porfészket.

- Hogy mi? - döbbentem le.

- Mindenki a kocsiban ül és már javában folyik a buli. - üvöltötte és öt méterre eltartottam a telefont a fülemtől - Van piánk és cigink is, mit akarsz még? - nevetett fel.

- Holnap iskola ti barmok! - szidtam le őket.

- Amy. Tanulj meg lazítani. Semmi baj nem lesz igérem, csak kicsit kimegyünk a városból egy gyönyörű elhagyatott házba és berúgunk. Aztán haza jövünk. Éjfélre már otthon aludhatsz az ágyikódban egy száll pizsiben. - vihogott.

- Látom te már nem egy üveget gurítottál le. - tettem csípőre a kezem - Legyen. - sóhajtottam - Adjatok húsz percet. - kinyomtam és elkezdtem készülődni. Az ablakot választottam menekülési útvonalnak, mivel tudtam, hogy James nem fog elengedni. Nem törődtem azzal sem, ha esetleg aggódni kezdene, mert legalább vissza kapja az a kis szarházi.