Két bátyám van?!

#37 Veled vagy nélküled

A szünetnek már réges régen vége van, az iskola már két hete elkezdődött. Még mindig utálom ezt az iskolát, az összes tanárral és diákkal együtt.. Gondolkoztam suli váltáson is, de félek nem érné meg. Otthon sincs minden rendben, sőt helyesbítek. Semmi nincs rendben. Sosem bírtam ki a sulit, mert mindig voltak problémáim, ami miatt otthon maradtam, mert lebetegedtem. Ebben az évben azt hiszem, ez a hatszorosára nőtt. Esti sulin is gondolkodtam, ami azt jelenti, hogy egy héten kétszer járnék be. Suli mellett elmehetnék dolgozni, ha bírom, és külön tanárhoz is járhatnék, hogy letehessem a nyelvvizsgám.

Az egyik vasárnapi vacsoránknál felhoztam ezt az ötletet. Anya támogatta, John annyira nem, de aztán gondolom rájött, hogy akkor nagyrészt itthon lennék. Ami neki természetesen csak jót jelent.. James egész végig úgy tett, mintha hidegen hagyná az egész. Pedig tudtam, hogy érdekli. A közös időtöltéseknél mindig rengeteget meséltem magamról, hogy mi történt, hogy mit érzek, csak azért, hogy tudjon rólam. Ő azonban teljesen kizárt mindenkit, és nem beszélt senkivel. Magáról sem mondott soha semmit. Anya szokott néha bemenni hozzá és hallom, ahogy próbálkozik, de James meg sem szólal.

Richárd csodák csodájára maradt a városban, de azóta egyszer sem keresett. A folyosón csak villant egy csábos mosolyt és már el is tűnt a szemem elől egész napra. Egy teljesen új társasággal találta meg a boldogságot. Annyira másnak tűnik most. A húga persze még mindig utál és ez kölcsönös. Ugyan úgy utálom. Hogyan lehet a legjobb barátnődből ellenség? Az elején azt hittem megmenthetjük. De szerintem már sosem fogjuk. Talán már nem is akarjuk megmenteni, csak nézzük, ahogy elnyeli a föld azt a sok évnyi barátságot.

Amikor hazaértem fáradtan rúgtam le magamról már minden felesleges dolgot és ledőltem a kanapéra. Csak feküdtem rajta és vártam, hogy ellepjen az álom takarója. Így is történt, de mikor felébredtem, hallottam, hogy nem vagyok egyedül. John beszélgetett egy másik férfival a munkáról, és hogy valamivel rengeteg pénzt tudnak keresni. Mivel egyikőjükkel sem szerettem volna beszélni, ezért csöndbe maradtam és csak vártam, hogy elmenjenek aztán felhúzhassak a szobámba.

- Menjünk be, nem szeretném felébreszteni a lányomat. - mondta kedvesen a másik férfinak.

- Az ön lánya? - csodálkozott el az idegen.

- Ugye milyen gyönyörű munkát végeztünk a nejemmel? - hányinger..

- Hát, el kell ismernem tényleg gyönyörűre sikerült. - a férfi hangjából kilehetett venni az ámulatot és a perverzséget. Tuti, hogy a nadrágjába sem fér el. Mivel az arcomat nem láthatta, nem is arra mondta. A baj csak az, hogy az apám sem..

Miután hallottam, hogy bezáródik a dolgozó szoba ajtaja, azonnal fogtam magam és a táskám és felrohantam az emeletre. Estére mindennel készen lettem. Mikor elkezdtem elpakolni a tankönyveimet a táskámba, John jelent meg az ajtóban.

- Szia! Bejöhetek? - kérdezte kedvesen.

- Persze. - mondtam mosolyogva és miután eltettem az utolsó könyvemet, felnéztem rá.

- Szerettem volna elmenni a hétvégén egy kicsit kikapcsolódni az anyáddal, de nem akartalak titeket itthon hagyni. Szóval arra gondoltam, hogy péntek délután indulnánk el mind a négyen, aztán szombaton intézek nektek vissza utat. Ez így megfelelne neked? Jamest még nem kérdeztem meg erről. - meglepett a hangsúly amivel beszélt velem. Kedves volt és félénk, mintha kényszerítették volna, de nincs a házban rajtunk kívül senki.

- Rendben, persze. Ez.. nagyon jó ötlet. - mosolyogtam rá erőtlenül.

- Tudod. - ült le velem szembe az ágyra, de nem fordult felém - Sajnálom, hogy elakartalak választani a bátyádtól a múltkor. - hihetőnek tűnt. Mintha tényleg bűntudata lenne és emiatt nem tudtam, hogy elhihetem- e.