Két bátyám van?!

#85 Eltűnt

 - Richárd.. - fagyott belém minden szó, ami ez előtt a fejemben volt - Te meg mit keresel itt? - tettem fel azt a kérdést, ami a legjobban izgatott.

- Amy.. Én annyira sajnálom. - nézett rám a könnyeivel küszködve. Mély levegőt vettem, de bent rekedt. Nem volt erőm kifújni - A baleseted után nem volt pofám odamenni a kórházba. Tudtam, hogy nem látnál szívesen.

- Ez nem igaz. - sütöttem le a szememet - Nem voltam mérges rád. - csóváltam a fejem és felnéztem rá - Csak fájt látni, hogy mással vagy. - ezt kimondva összeszorult a mellkasom és azt hittem ott helyben elájulok.

- Sajnálom. - szomorú mosolyra húztam a számat, majd kijjebb nyitottam előtte az ajtót.

Kimentünk a teraszra és leültünk a kanapéra, hogy beszélgessünk egy kicsit. Sosem tudtam rá haragudni, ő pedig sosem bírta túl sokáig nélkülem. Persze ez nem azt jelenti, hogy bármit is akart volna tőlem. Csak hiányzott neki valaki és az a valaki mindig én voltam..

- Mi történt miután megláttál minket? - nyelt nagyot Richárd, mire elfordítottam a fejemet.

- Nem szeretnék beszélni róla. - mondtam ki nehezen. Talán nem is a Johnnal való civakodás miatt nem akartam beszélni róla, hanem mert a kérdése hallatán eszembe jutott az az este. Pontosabban az, ahogyan ők ketten az ágyban kamatyolnak.

- Lisa miatt? - tette fel a kérdést, amire már szerintem tudta a választ. Óvatosan ránéztem és meg is kapta a válaszomat. Szemeimben csak a könnyek kaptak helyet és a tömérdek fájdalom, amit utánuk éreztem - Remélem barátok maradhatunk. - tette a tenyerét a térdemre, mire fájdalmasan felnevettem.

- Nem tudok a barátod lenni Richárd. - könnyeim utat engedtek maguknak és végig folytak az arcomon - Tudod, hogy mit érzek..

- És te is tudod, hogy én mit érzek.

- Akkor miért nem lehetsz velem?! - akadtam ki. Richárd nem tudott erre a kérdésemre választ adni - Gondoltam. - forgattam a szememet és felálltam, hogy a töltsek magamnak egy pohár bort. Őszintén szólva nem volt a kedvenc italom, de úgy éreztem, hogy most ezt kívánom a legjobban.

- Amy! - jött utánam Richárd - Mit vársz tőlem? - megálltam egy pillanatra, majd lassan szembefordultam vele.

- Semmit. - ingattam a fejemet - Tőled semmit. - befejezettnek nyilvánítottam ezt a beszélgetést, ezért folytattam az utamat a konyhába és töltöttem magamnak egy pohárral.

- Mit csinálsz? - hallottam magam mögül a hangját.

- Bort töltök magamnak. - mondtam egyhangúan.

- Ez lesz a megoldásod? Alkoholizmusba kezdesz, mert nem kaphatsz meg valamit, amit szeretnél. - mi a franc??

- Mi van? - fordultam meg mérgesen - Ezt a baromságot meg honnan szedted? - üvöltöztem vele.

- Nem kaphatsz meg mert mást szeretek, ezért inkább sárgaföldig iszod magad, hogy elfelejthesd a veszteséget. - esett nekem.

- Takarodj.. - suttogtam.

- Amy..

- Azt mondtam takarodj. - hunytam be a szemem és abban reménykedtem, hogy mire kinyitom nem fogom magam előtt látni. Ám az ajtó csapódása megelőzött, így megugrottam ijedtemben és leöntöttem magam a pohár borral. Természetesen fehér póló volt rajtam, amiből soha a büdös életbe nem fogom tudni kiszedni. Unottan kicsoszogtam a fürdőszobába és megpróbáltam kiszedni vízzel a foltot, ám ezzel csak azt értem el, hogy mégjobban elmaszatolom az egészet. A pólóm csurom víz lett és elkezdtem fázni. Egy gyors mozdulattal letéptem magamról és a mosdókagylóba hajítottam. Telenyomtam szappannal és ráengedtem a vizet, majd megpróbáltam kidörzsölni. Láttam, hogy lehetetlen küldetésbe ütköztem, ezért inkább hagytam az egészet. Csak egy alvós póló volt. Ennél most nagyobb bajom is van.