Két bátyám van?!

#20 Bárcsak szerethetnélek

Jamesnek sikerült lenyugodnia, így rátudtam venni hogy üljünk vissza a kanapéba. Teljesen kiakasztotta ez az egész ezért a cigis dobozáért nyúlt és elszívott egyet. A gyújtóval szórakozott és elmerült a gondolataiban. Nem akartam zavarni, nem akartam több kérdést felteni. Az egyetlen amit akartam az volt, hogy végre megnyugodjon.

- Nem számít mit mondasz, az én hibám volt és kész. - mondta továbbra is a gyújtóját bámulva.

- Miért gondolod ezt? - kérdeztem halkan.

- Mert ezért büntettek. - mondta komoran és olyan mélyet szívott a cigarettájából, hogy én fulladtam meg.

- Ki büntetett volna? - nevettem fel óvatosan a kijelentésén.

- Az apám. - mondta komoran és olyan gyilkosan nézet rám, mintha megakarna ölni valakit.

James szemszöge:

Amy sok mindenről nem tud és nem is szeretném nagyon belevonni a részletekbe.. De sajnos az a baj, hogy nem tudom távol tartani magamtól. Nem tudok titkolózni előtte, mert minden vágyam az, hogy elmondhassam neki ezeket. Tudnia kellene ezekről, már csak Dominik miatt is. Róla muszáj tudnia. Róla mindenkinek tudnia kellene..

Amy szemszöge:

James közölte, hogy csak Dominkról képes beszélni és hogy csak róla tudhatok. Nem tudom mit gondolhatnék de arra gondoltam, hogy megkérdezhetném anyát. Bár ezt a lehetőséget is megtiltotta James szóval valami nagyon nagy szarkavarás lehet a háttérben és senki nem mond semmit..

Vasárnap van és semmi kedvem nincs holnap suliba menni, főleg a hétvégém után a pénteket is beleértve. Nem tudom mi lesz, vagy mi van köztünk Nancyvel, de neki egyáltalán nincs oka mérgesnek lennie rám. Nekem viszont annál inkább..

Egy újabb sétára indultam és mikor vissza értem, megláttam egy taxit a házunk előtt. Bettyék a csomagtartóba pakolták Betty összes cuccát, és hírtelen még nagyobb szomorúságot és magányt kezdtem érezni. Az új legjobb barátnőm hazautazik a világ másik végére.. Hiányozni fog, főleg mert Nancy óta ő az egyetlen akit egy nap alatt sikerült beengednem.

Odafutottam hozzá és a nyakába ugrottam.

- Hiányozni fogsz! - suttogtam a nyakába és könnyek kezdtek potyogni a szememből.

- Te is nekem. - suttogta vissza Betty.

Az egész délutánomat kint töltöttem a teraszon a kanapén és kiélveztem a nap utolsó meleg és égető pillanatait. Csak feküdtem a takarók alatt és pihentem. Gondolkoztam. Olyan valódinak éreztem Dominikot.

A gondolataimat James zavarta meg. Egyikünk sem nézett a másikra, csak maga elé és a tájat.

- Miért vigyázott rám, ha nem is ismert? - kérdeztem halkan és néztem a lenyugvó napot.

- Hidd el. Ismert. Nagyon jól ismert. - hallottam a hangjában, ahogy elmosolyodik, és kicsit jobb kedvem lett.

- Én ismertem? - kérdeztem alig hallhatóan.

- Nem. Nem hinném. Nagyon keveset volt a közeledben. Mindig másokat kért meg, hogy figyeljenek rád, és amikor tudott segített. De ne hidd azt, hogy mindig figyeltetett és a nyomodban voltak. - nevetett és leült mellém miközben lepöccintette a hamut a cigijéről.

- Ő inkább csak megakarta neked adni, hogy boldog életed lehessen nélkülünk. - váltott szomorúra. - Nem akarta, hogy megismerkedj a családoddal, mert sosem kedvelte őket és félt, hogy csak fájdalmat okoznának neked akárcsak neki. Igazából az anyukádtól is féltett, mert túl törékeny és képes elveszíteni a kontrollt néha. - magyarázta én pedig próbáltam befogadni ezt a sok információt ami még mindig zavaros volt a számomra.

- De te mégis idekerültél. - mondtam.

- Igen. - nevetett fel halkan - Mivel bennem megbízott. Ezért küldött ide és ezért ismerkedtünk meg. De az nem volt a tervben, hogy beléd szeretek. - mondta majd a szemembe nézet. Talán csak fél percig néztünk mélyen egymás szemébe nekem mégis óráknak tűnt.

- Ő mit mondott erre? - suttogtam el a kérdést.

- Azt mondta vigyázzak rád. - suttogta vissza a választ. - De elrontottam. Nem tudtam vigyázni rád. Nem tudtalak megvédeni semmitől sőt.. Én voltam az első ember aki a legjobban megbántott. - nézett rám szomorúan.

- Nos.. Ebben egyet értünk. - mosolyogtam rá és megöleltem. Bár rengeteg szenvedésen mentem keresztül vele és miatta is, ő mindig fontos lesz nekem. Akármi is történik, mindig őt fogom keresni és mindig az ő ölelésére lesz szükségem.

- Szóval Dominik tényleg a bátyám volt? De hogy lehet az, hogy csak rólad tudtam? - kérdeztem és James arca komorrá változott.

- Nem tudom. - felelte - Talán csak így emlékszel rá. - vont vállat és ezzel le is szerette volna zárni az ügyet. Újabbat szívott a cigarettájából amit már undorodva néztem.

- Nem lesz ez sok? - kérdeztem és a cigijére mutattam ami már majdnem az ujját égette. Lemerném fogadni, hogy már égette, csak jobb érzés volt a fájdalmát kívülről tudni.

- Megvagyok. - válaszolta és egy utolsót szívott a halált okozó eszközből majd elnyomta a földön.

- Jah, pont ez látszik.. - forgattam a szemeimet amit ő utált, de most egy szót sem szólt érte. Hátra dőlt a kanapén és előremeredt. Én egész végig az ő arcát néztem, ahogy rásütött a nap és megvilágította gyönyörű szemeit.

- Tetszik a látvány? - nézett rám és perverzen vigyorgott.

- Álmodban. - bokszoltam bele a karjába.

- Na igen. Ezért néztél ennyire. - nevetett.

- A szemedet néztem te idióta. - néztem végül én is a tájat és hagytam, hogy most az én arcomat borítsa be a nap minden egyes meleg sugara. Behunytam a szemem és egész végig éreztem magamon James tekintetét, amitől ideges lettem. De ő talán még jobban.

James szemszöge:

Csak néztem Amy gyönyörű arcát, ahogy a nap sugarai megvilágítják. Gyönyörű telt ajkait újra az enyémen érezném,és ezt kimondva már nem érzem rosszul magam. Hisz már kimondtam, hogy nincs hozzá közöm.

Mikor kinyitotta szemét, láthattam gyönyörű smaragd zöld szemeit. Úgy csillogtak mint ezer meg ezer csillag az égen. És bárcsak a szemébe nézhetnék úgy, hogy nem kellene elrejtenem az érzelmeimet iránta. Csak belenéznék azokba a megbabonázó, mérgező szemekbe és kimondanám, hogy rá vágyom. Kimondanám, hogy szeretem és elmondanám az igazat. Mindent elmondanék neki, hogy csak az enyém lehessen és úgy ölelhessem és úgy csókolhassam meg, hogy ne érezze magát kellemetlen helyzetbe. Bár gondolom mindent hallott.. Szerintem pont azt akarja, hogy igazak legyenek. Látom a szemében, hogy ő is pont ugyan arra vágyik amire én.

A nap már rég lement és Amy a karjaimba aludt el újra. Simogattam az arcát, ami épp kilátszott  a takaró alól. Muszáj volt rá raknom az össze takarót amit kint találtam, mert elég hideg volt kint.

- Szeretlek. - suttogtam a fülébe és az ajkára egy apró csókot nyomtam. Azt hittem, hogy már nem fogom kellemetlenül érezni magam miatta de mégis. Hiszen ő még úgy tudja, hogy a bátyja vagyok. A másik dolog ami miatt kellemetlenül éreztem magam, az volt, hogy tudtam, hogy hallja. De nem érdekelt. Ki kellett mondanom.

- Én is téged James.. - suttogta akadozva.

Bárcsak mindent elmondhatnék neked Amy. Bárcsak szerethetnélek.