Két bátyám van?!

#77 Nem várt vendég

Talán órákkal később járhatott az idő, amikor két meleg kezet kezdtem érezni magam körül. Hihetetlenül fáztam a hideg kövön. Úgy éreztem sok vért vesztettem és agyrázkódás hiányában sem szenvedtem. Már nem emlékszem, hogy mi történt és mikor. Már csak a fájdalomra tudtam gondolni, ami szétáramlott a testemben. A mellkasom összeszorult akárhányszor megpróbáltam levegőhöz jutni. A fejem fel akart robbanni a sok gondolkodástól, amit egészen ideig csináltam. De már arra sem voltam képes. Azt sem tudtam, hogy ébren vagyok -e vagy alszom. A testem nem reagált semmire és nem engedelmeskedett az agyamnak, így nem tudtam kideríteni, hogy élek -e vagy a halál küszöbén vánszorgok. Semmit nem hallottam magam körül. Próbáltam kopogni a kövön a körmeimmel, de nem hallottam. Tehetetlennek éreztem magam hosszú, keserves órákig. Csak vártam, hogy legyen erőm felkelni a hideg kőről és egyből behúztam volna annak a rohadéknak. Persze erre képtelen lettem volna, de biztos megnyugtatott volna a tudat, hogy magammal viszem a kórházba. Aztán elkezdtem reménykedni abban, hogy szombat reggel van már és James betoppan és meglát, majd a segítségemre siet. Nem volt sok választási lehetőségem, így hát vártam, hogy valaki megmentsen, mert én képtelen voltam megmenteni magamat. Ilyenkor az jutott eszembe, hogy talán, ha nem olyan állapotba jövök haza, ahogy hazajöttem, akkor most csak egy kis leszidást kaptam volna. Illetve ha nem látom meg őket egyáltalán, akkor most Sofiánál nyomnám az ágyat. Mennyivel könnyebb és fájdalom mentesebb lett volna.

De térjünk vissza oda, ahonnan elkezdtem. Két meleg kezet éreztem magam körül. Biztos voltam benne, hogy fiú, mivel éreztem az izmait a pulcsiján keresztül. Nem tudom, hogy James volt -e, mivel sajnos semmit nem hallottam, csak a saját hülyeségeimet, amivel próbáltam nyugtatgatni magam az elmúlt órákban. Éreztem, hogy óvatosan próbál feltakarítani a padlóról, majd szorosan magához húz és felemel a földről. Két fokkal jobban éreztem magam, hiszen egyből nem fáztam annyira és nem volt kényelmetlen, mint odalent a padlón. A másik pedig hogy végre megtalált valaki és remélhetőleg azonnal bevisz a kórházba és megfelelő ellátás mellett kipihenhetem magam és újra jól lehetek. Azon agyaltam, miközben szorosan fogtak, hogy anya ezt már nem nézheti el Johnnak. Azonnal el kell tűnnie és anya úgy kifogja tenni a szűrét, hogy öröm lesz nézni. Esküszöm, ha ez megtörténne, kiordibálnám a facebookra is, hiszen úgyis elfér a ' kisütött a nap' és a 'zuhog az eső' bejegyzések mellett. Szörnyen hülyének éreztem magam, hogy én ekkora tragédiák mellett még képes voltam ennyire hülyeségeken törni az agyam..

Éles fájdalom nyilallt a hátamba, amitől megremegett a testem. Egy mély hangot hallottam, de nem tudom honnan, mert mindenhonnan érzékeltem a morgást.

Mikor magamhoz tértem próbáltam vért juttatni az elgémberedett ujjaimba. Fáztam és rosszul voltam, mert úgy éreztem, mintha percenként gyomorszájba rúgnának. Próbáltam először lélekben felébredni aztán pedig a testemmel foglalkozni, de nem bírtam tovább várni azzal, hogy megtudjam hol vagyok. Kinyitottam a szemem és meglepődtem, hogy nem kell hunyorognom az erős fény miatt. A szoba viszonylag sötét volt, a nap már alig kúszott be az ablakon a redőny alatt. A plafon és a falak mind fehérek voltak. Bár jobban érdekelt az, hogy hol vagyok, ki van körülöttem és mi történt. Megpróbáltam elfordítani a fejem, de úgy éreztem, hogy darabokban áll és csak a kötés tartja egyben. Akkora fájdalom nyilallt a fejembe, hogy megmarkoltam az ágyneműt és felszisszentettem. Ez után hallottam egy reccsenést a szoba másik végéből és reménykedtem, hogy anya lép oda mellém. Vártam, hogy a látószögembe érkezzen, mert én képtelen voltam forgatni a fejem. Amikor hozzá ért a kezemhez egyből éreztem, hogy nem anya van itt velem egy szobában. Egy meleg férfi kéz simított végig az ujjaimon, majd rákulcsolta a sajátjait az enyéimre. Óvatosan megszorította és lassan az ajkai elé emelte, hogy egy forró csókot nyomjon rá. Hangot adtam a tetszésemnek és megpróbáltam megszorítani a kezét. Nem tudom, hogy érezte -e, mert fogalmam sincs, hogy mire képes most a testem. Túl gyenge vagyok.