Két bátyám van?!

#30 Itt vagyok

1 Hónappal később

Eltelt körülbelül egy hónap. Lassan itt a karácsony, már csak pár nap választ el minket a nagy ünnepektől. Anya meglepetésünkre itthon van és itthon is marad, hogy velünk karácsonyozhasson és készülhessen elő, hogy erre a pár napra úgy nézhessünk ki mint egy tökéletes, boldog család.

Jamessel persze egyáltalán nem érezzük, ezt a boldog család feelinget, hiszen nekem James, neki pedig én vagyok a családja. Teljesen össze kovácsolódtunk és ebben nem szerepelt senki más, még az anyám sem. Az eltelt években egy idegen lett a számomra, sosem számíthattam rá.

James elmesélt mindent Dominikról, persze érzem, hogy ez csak a történet fele volt. Elsősorban megtudtam, hogy James nem a vér szerinti bátyám. Elengedtem minden bűntudatomat iránta, amiket akkor éreztem amikor megcsókoltam, vagy épp olyan érzéseim voltak iránta. Nem a bátyám, mégis olyan lett a kapcsolatunk. James elmondta, hogy Johnnak az akkori felesége félrelépett, amiből a nő teherbe esett. James anyja elhitette Johnnal, hogy a fiú az övé, de a végén kiderült, hogy nem. John azonnal elvált, viszont a nő ráhagyta a férjére Jamest. John attól a perctől kezdve utálta Jamest, hogy megtudta nem az ő fia és mindennel amivel csak tudta büntette.

Hónapok múlva John összejött az anyámmal és újabb hónapok múlva Dominik megszületett. Anyáék jól megvoltak a fiúkkal, ám John hírtelen eltűnt a két gyerekkel. Anya teljesen összeomlott. A férje akit mindennél jobban szeretett elhagyta és magával vitte a fiát is.

Dominikról pedig azt tudtam meg, hogy egy motorbalesetben életét vesztette és James magát hibáztatta. Mikor ezt John megtudta, minden áldott nap megverte, három hónapon keresztül. John, Jamest hibáztatta fia haláláért és mindent elkövetett, hogy James megkapja ezért a büntetését. Elmondta, hogy voltak olyan hetek, amikor pincébe zárta őt, és csak annyi élelmet és folyadékot kapott, amennyivel még megéli a másnapot. Rengeteget szenvedett az 'apja' mellett és elmenekülni sem tudott előle, mert mindig rá talált. Bár nem tudom hogy lehetséges, de még ezeknél is szörnyebb büntetéseket kapott.. Elküldte Jamest hozzánk, mert már nem bírta elviselni és érezte, hogy szorul a hurok körülötte, viszont egy napot nem bírt ki James mellett úgy, hogy ne verte volna halálra. Ez volt az oka annak, hogy James azon a bizonyos napon a küszöbünk előtt állt.

És én hogy kerültem a képbe? John, az apám visszajött anyához Dominikkal. James addig a nagymamánál dekkolhatott, mert nem volt a képben, csak Domi. John visszatért anyához azzal az indokkal, hogy meghal anyáért és sajnálja. Anyám persze azonnal a lábai előtt hevert és visszafogadta. A kis szeretkezésükből megszülettem én. Apa nem örült az érkezésemnek és azt kérte, - vagy inkább követelte -, hogy vetessen el. Anya nem volt hajlandó, főleg azért, mert reménykedett, hogy most alkalma nyílik lányt szülni. John csak akkor békélt meg velem, mikor először a kezébe tartott. Azt mondta anya, hogy azonnal szerelmes lett a zöld szemű barna hajú lányába. A babák általában kék vagy szürke szemmel születnek, én valamilyen oknál fogva zölddel születtem. A szüleim különlegesnek tartottak engem, ahogy mindenki más megjegyzést tett, hogy milyen csodálatos gyerek vagyok.

Persze apám nem bírt sokáig velünk maradni, így úgy lépett le ahogy jött. Egyik napról a másikra maradtunk egyedül anyával..

Ezek voltak a lényeges történetek amiket megtudtam, de Dominik még mindig egy rejtély maradt a számomra, pedig elméletileg már mindent tudok róla.

Visszatérve arra, hogy mi történik mostanában.. Anya épp a konyhában tevékenykedik. Sütiket gyárt, hogy semmiből ne legyen hiánya a gyermekeinek, de sajnos édesanyám nem tudja, hogy nem ezzel fogja teljessé tenni az életemet és bepótolni azt a szeretetet, amire szükségem lenne tőle.. Minden esetre mi is segítettünk bevásárolni, most pedig Jamessel takarítjuk az egész házat. Az emeleten már minden készen van, kivéve a saját szobáink. A földszinten tartunk most és meglepett, hogy milyen gyorsan múlik az idő egy ilyen unalmas tevékenykedés közben. Aztán rájöttem, hogy bármennyire is lehet unalmas az, amit éppen csinálsz, ha valaki olyannal csinálod, mint James. Egész végig viccelődtünk és tőlünk zengett a ház, hol az éneklésünk, hol pedig az üvöltözésünk miatt. Anya egy szót nem szólt érte, inkább csak csendben mosolygott, hogy mennyire egymásra találtunk. Ha ő azt tudná..

Estére mindennel készen lettünk, még anya is. Ha nem csinált meg ezer süteményt minden egyes fajtából akkor egyet sem.

- Nem lesz az sok? - kérdezte James a konyha felé mutatva, ahol már hordókba volt ömlesztve a sok süti.

- Dehogy is! - vágta rá azonnal anya, mintha James badarságokat hordana össze - Csak a negyede a miénk. - mondta anya nyugodtan a kanapén ülve popcornt zabálva és romantikus filmet nézve, akárcsak egy tinédzser. Jamessel összenéztünk.

- És mi van a többivel? - kérdeztem és a szemöldököm az egekbe szökött.

- Arra gondoltam, hogy holnap elmehetnétek és szétosztogathatnátok. - csámcsogott tovább a popcornján. Jamessel felnevettünk mire anya érthetetlenül nézet ránk.

- Mégis kiknek? - nevettem tovább.

- Hát a hajléktalanoknak, édesem! - mondta teljesen komolyan, mire lehervadt a mosoly az arcomról - Szegények kint fagynak halálra étel és ital nélkül. Szóval megkérlek titeket, hogy holnap menjetek el és osztogassátok szét nekik az egészet! - kérte nyugodtam, sőt, inkább könyörgött. Persze megígértük, hogy megtesszük, de nem sok kedvünk volt hozzá. Szívesen segítek azokon az embereken, akik kikerültek az utcára, és még egy öt forintos vagy egy kedves mosoly is beragyogja a napjukat. De azoknak nem, akik ezek után még fel vannak háborodva, hogy csak ennyit kaptak és a hátad mögött még el is hord mindennek. Ha eltudnám kerülni ezeket az embereket, boldogan tenném, de így kicsit tartok, nehogy valami bajunk legyen.

Másnap reggelre anya már becsomagolt mindent. Kis aranyos zacskóba bújtatott pár darab mézeskalácsot és mellé egy kis üveg vizet. Látva azt, hogy ezek a kis semmiségek valakinek annyi mindent jelent és ezek ellepik az egész házat az anyukám miatt. Ő készítette el ezeket az ajándékokat azért, hogy segíthessen a szegény embereken és ez könnyeket csalt a szemembe. Lehet, hogy nem ő a világ legjobb anyukája, de az amit most tesz, engem is boldoggá tesz és felnyitja a szemem, hogy ő tényleg egy jó ember.

James segített bepakolni ezeket a kocsijába és épphogy elfért az összes. Az ölemben is tartottam párat egy nagy zacskóban és a lábamnál is volt jó pár kis csomag. Így indultunk be a városba, hogy segíthessünk másokon és bearanyozzuk ezeknek az embereknek a szörnyen szürke napjait.

Sziasztok! Remélem tetszett nektek ez a rész. Tudom, hogy már rég elmúlt karácsony de arra kérlek titeket ezzel a résszel, hogy segítsetek másoknak. Néhány embernek tényleg fontos az a tíz forint, ami a zsebed mélyén lapul, vagy az a hely a metrón. Sokszor egy mosoly is elég vagy hogy megkérdezd az embereket, hogy vannak, milyen napjuk volt. Ez mind apróság, mégis szívből jön. Neked egy percet vesz igénybe, nekik viszont bearanyozod az egész napjukat! :)