Két bátyám van?!

#39 Ha hagytad volna🔞

James szemszöge:

Olyan dühvel mentem vissza a szobában lévő fetrengő lányhoz, hogy már én is abban reménykedtem, hogy megdugni megyek nem megölni. Ökölbe szorított kézzel vágtattam végig a folyosón, mire beértem a szobába. Bezártam az ajtót és megálltam előtte Lalához fordulva.

- Vissza jöttem, remélem készen állsz. - mondtam és azzal a lendülettel mentem oda hozzá. Az ágyban ült, de mikor elindultam felé rögtön visszafeküdt és csak rám várt. Rámásztam, míg ő a csípőjét ringatta alattam. Lábammal szétnyitottam az övét és közé férkőztem. Lekönyököltem az arcához és elkezdem vadul csókolni az ajkát. Faltam, mintha ezer éve nem ettem volna normális ételt, vagy nem ittam volna vizet. Ettől az alattam lévő lány még jobban beindult. Csókra már képtelen volt, csak nyögdécselésre futotta, ezért áttértem a nyakára. Csak óvatosan csókoltam végig, egyenesen a melléig, amit a melltartó eltakart. Egy mozdulattal téptem le róla a finom anyagot. Látszott, hogy push up volt az egész, mert két másodperccel ezelőtt még volt melle..

Talán lényegtelen is. Megtámadtam piciny melleit majd egyre lejjebb haladtam a hasához. Ennél lejjebb nem is akartam kerülni. Nem volt hozzá étvágyam.. Levettem róla óvatosan a fekete bugyiját majd eldugtam a párna alá. Tudtam, hogy Amy úgy szokott aludni, hogy a párna alá nyúl, ezért garantálom, hogy megtalálja a párna alatt rejtőző nedves bugyit. Egy üzenetet is hagynék neki.

Ilyen nedves lennél te is, ha hagytad volna, hogy szeresselek.

Amilyen óvatosan csak bírtam, csiga lassúsággal hatoltam a lányba, aki már attól eszméletét vesztette, hogy hozzáért a nemi szervem az övéhez. Kínoztam egy kicsit a lassúsággal, de élvezte. Rázkódott az örömtől, amit én okoztam neki. Egy idő után meguntam a lassú tempót, főleg, hogy eszembe jutott az ok, amiért ez a lány az ágyamban van. Illetve Amyében. Megragadtam a lány csuklóját és a feje fölé tettem. Nem engedtem el, miközben egyre jobban töltöttem ki rajta a dühömet. Egyre erőszakosabb lettem. A lány alattam már csak sírásra volt hajlandó, én pedig nem bírtam leállni. Olyan voltam mint egy őrült, aki minden áron őt akarja addig, ameddig csak tudja. Csak ez nem az a lány volt. És emiatt lettem ilyen agresszív.

- Ez eszméletlen volt! - mondta Lala mögöttem az ágyban. Én az ágy szélén ültem, hátat fordítva neki. Nem érdekelt a csaj, egyáltalán nem, főleg nem az, amit azok után mond miután már megkaptam tőle mindent amit akartam.

- Öltözz fel és menj ki. Aludni akarok. - mondtam neki kicsit sem kedvesen.

- Most mi bajod van? - kérdezte nyávogva, amire most semmi szükségem nem volt.

- Azt mondtam takarodj ki! - álltam fel a fejem fogva, ordibálva.

Lala csak úgy szedte össze a földről a cuccait és bement a mosdóba, hogy felöltözhessen, majd elviharzott.

Ledőltem az ágyra miután lekapcsoltam a lámpát. Minden vágyam az volt, hogy Amy belépjen a szobába, és a karjaimba ugorjon. Tudom, hogy ez esélytelen azok után amit tettem. De ezt akartam. Mindennél jobban szerettem volna a karjaimban tartani egész éjjel, hogy megvédjem mindentől. Melegen tartani, mikor fázik éjjel. Ápolni mikor beteg. Megvigasztalni mikor sír és boldoggá tenni. Nem én akartam az lenni, aki miatt szomorú.

Hosszas várakozás után sem akart visszajönni a szobájába Amy, amit meg is értek. Azon is gondolkoztam, lehet, hogy az én szobámban van. Addig gondolkoztam ezen, míg ki nem derült. Amy kinyitotta az ajtót és elbotorkált az ágyig majd lefeküdt mellém. Lélegzet visszafojtva vártam, míg elalszik mellettem. Tíz tercbe tellett, mire kis horkolásba kezdett. Édes volt, ahogy szuszogott. A nap lassan kezdett felkelni, így némi fény jutott be az ablakon. Egész végig az arcát csodáltam. Hallgattam, ahogy szuszog, néztem, ahogy egy jobb jövőről álmodozik. Megsimítottam az arcát és egy kósza tincset tűrtem a füle mögé. Közelebb bújtam hozzá és átkaroltam meleg, törékeny testét, amiből áramlott a pia szag de a parfümje illata még így is érezhető volt rajta. Gondolom átitta az egész éjszakát miattam, míg én épp valaki mással foglalkoztam. Nem tudnék jó maradni hozzá. Nem kaphatnám meg a szerelmét.

Ettől a gondolattól még jobban magamhoz húztam, de ezúttal ő is megmozdult. Rádőlt a mellkasomra, így ledöntve a hátamra. Lábát az enyémre tette, karjával pedig átkarolt. Nincs ennél jobb érzés a világon. Rajtam pihen az a lány, akit mindig is akartam, akit mindig is szerettem, de túl ostoba és vak voltam hozzá, hogy meg is tartsam.

- Mikor jöttél be a szobámba? - kérdezte dünnyögve a mellkasomon. Még félig aludt.

- Már régóta itt vagyok. Utánam jöttél be éjjel, csak túl részeg voltál, hogy észre vedd. - mosolyogtam, bár ő ezt nem láthatta, de tudtam, hogy tudja.

- Akkor már nem vagy egyedül, ha arról beszélünk, hogy ki mit nem vett észre. - dünnyögte tovább.

- Mire gondolsz? - kezdtem el simogatni az arcát és a haját. Annyira megnyugtató érzés volt. Az, hogy még beszél hozzám pedig kész csoda. Bár tudom, hogy ez csak az alkohol hatása és pár órán belül újra gyűlölni fog.

- Hogy te sem vetted észre soha, hogy szeret.. - végét elharapta és szerintem vissza is aludt, de tisztán értettem, amit mondani akart.

- Én is szeretlek, Amy.. - suttogtam, miközben a haját simogattam és csókolgattam. Muszáj volt minden percet megragadnom, mielőtt újra elveszítem ezt a pillanatot.

Amy szemszöge:

James mellkasán ébredtem reggel. Fájt a fejem és két percig nem bírtam tisztán gondolkodni. Próbáltam felkelni, de ez a kísérlet sem működött. A fejem úgy zakatolt mint egy vonat, ami nem akar megállni másnapig. Úgy döntöttem maradok még James karjai között. Az igazság az, hogy mindenre emlékszem, most mégsem tudom utálni. Ameddig alszik, nem tudhatja, hogy élvezem ezt a pillanatot. Nemde?

Öt órával később tudtam csak kikelni a szorításából. Elmentem lezuhanyozni és felvettem a melegítőmet. Mikor vissza mentem a szobába lepakolni, James még mindig az igazak álmát aludta. Fogalmam sincs, mit gondolhatnék róla..

Lementem Joshhoz, hátha van fájdalom csillapítója, mert sajnos arra nem gondoltam, hogy az egész éjszakát átiszom majd egy vadidegennel és mindennek az oka James lesz. De megtörtént és most a fejem megállás nélkül, minden percben felrobban.

- Jó reggelt Josh! - mosolyogtam rá, amit egy kedves mosollyal viszonzott - Van egy fájdalom csillapítód? - kérdeztem tőle a fejemet fogva.

- Nos, ezek miatt a pillanatok miatt van. - megfordult és elővett egy nagy dobozt, majd letette elém. Kinyitotta és intett, hogy nyugodtan válogathatok. A doboz teli volt mindenféle gyógyszerrel és eleinte már a látványától is elmúlt a fejfájásom. Kivettem egy kis doboz fájdalom csillapítót és kipattintottam belőle két bogyót. Josh közben intézkedett és lerakott elém egy narancslével teli poharat. Lehúztam a pohár tartalmát és közben legurítottam a gyógyszereket is.

- Köszönöm. Élet mentő volt, már nem bírtam. - mosolyogtam rá erőtlenül.

- Ugyan. Tegnap nekem kellett volna megállítsalak a nagy ivászatban, de neked nem lehet nemet mondani. - villantott egy félmosolyt. Csak most vettem észre, milyen gyönyörűen fehér fogai vannak.

- Talán hinnem kellett volna neked. - nevettem fel halkan.

- Hamarosan vége a műszakomnak. Nincs kedved szaunázni egyet? Vagy fürödni, esetleg sétálni a városban? - jött ki a pult mögül.

- De szívesen. - mosolyogtam rá. Nem randinak tűnt. Csak egy baráti találkozásnak. Ma megyünk haza Jamessel és szeretném, ha boldog pillanatok is születnének itt.