Két bátyám van?!

# 43 A boríték 💌

Egy hónappal később

Nancyék próbálják összeszedni magukat amennyire csak lehet. Richárdnak munkát kell találnia, hogy fent tudja tartani a házat és el tudja tartani a húgát. Anya mindig hívja őket, hogy jöjjenek át enni és bármikor szívesen látjuk őket. Nancy természetesen jön is, mert egyedül érzi magát amit meg is értek. Richárd inkább nem teszi be a lábát ebbe a házba, aminek James nagyon örül. Nancy elvállalt pár munkát, hogy pénzhez jusson és segíthessen a bátyjának, de inkább figyelemelterelésből dolgozik. Anya sutyiban dugdos pénzt a postaládájukba, de persze mindenki tudja, hogy ő az, akitől a pénz van. Próbálunk viccesek lenni ebben a szörnyű helyzetben. Péntekenként a suliban szoktam maradni takarításra, így tudok egy kis plusz pénzt összegyűjteni nekik. Richárdnak az élete a motorozás de nem fog benzinre költeni, ezért az itt kapott pénznek a felét neki adom, hogy újra motorozhasson. A másik felét Nancynek gyűjtöttem össze, hogy elmenjünk egyet vásárolni. Jót fog tenni neki ez a kikapcsolódás. Mindent meglehet oldani egy kis shoppingal. Legalább csak arra a röpke időre..

Mikor hazaértem a takarításból, gyorsan lezuhanyoztam és rendbe szedtem magam, majd lementem és kértem anya dugipénzéből, hogy kicsit több legyen a borítékjaikban. Tudtam hogy Nancy nincs otthon, mert egy barátnőjéhez ment a hétvégére a balatoni nyaralójukba. Szóval most csak Richárd borítékját vittem át.

Három kopogás után nyílt is az ajtó. Richárd kicsit megtörten nyitotta ki és lepődöttség ült ki az arcára. Pár perc kellett neki, mire megemésztette az ott létemet és beengedett az ajtón.

- Mi szél hozott? - fáradt és rekedtes hangja tudatta velem, hogy mennyire szüksége lenne valakire.

- Hoztam neked valamit. - mondtam, mire megfordult és közelebb lépett. Még így is nagy volt közöttünk a távolság.

- Mit? - kérdezte, de mikor meglátta a borítékot a kezemben, felnevetett. - Pénzt hoztál ugye? - hangja bántó volt. Csak segíteni akartam, mégis úgy érzi, a segítségünk szégyen.

- Miért nem tudod félretenni a büszkeséged egy percre? - akadtam ki.

- Mert úgy érzem, mintha csövesek lennénk, amiért mindenki elárasztja azt a kibaszott postaládát pénzel. Szerinted a pénzzel boldogabb leszek vagy megváltozik bármi is ebben a házban?! - üvöltözött.

- Igen. - mondtam higgadtan és kérdőn meredt rám - A pénz nem fog boldoggá tenni Richárd, viszont vehetsz belőle üzemanyagot a mocidnak. Azt hiszem ettől már boldog lennél, ha csak arra a negyed órára is. Nem a számlákat akarom kifizetni helyetted. Csak azt akarom, hogy a rossz dolgok mellett jusson egy-két perced élvezni is az életet. - léptem közelebb hozzá és kezdett rájönni, hogy igazam van - Richárd. - léptem még egy lépéssel közelebb hozzá és megfogtam a karját - Fogadd el, hogy az emberek lehetnek jók is. Segíteni akarnak, és csak így tudnak. Engedd, hogy figyeljenek rád, ameddig te nem tudsz magadra. Vannak jó emberek is odakint, akikre bármikor számíthatsz, ha magad alatt vagy. Akár pénzre akár jó szóra van szükséged. - mondtam halkan és tekintete gondolkozóba esett.

- Akkor eljönnél velem motorozni? - kérdezte, de szerintem ő sem döntötte el, hogy ezt akarja e.

- Ha ezt szeretnéd persze. - suttogtam és elengedtem a kezét.

- Ezt szeretném. - válaszolt egy kis átgondolás után. Bólintottam egyet és követtem őt a garázsba.

- Még van annyi üzemanyag benne, hogy elmenjünk egy közeli benzinkúthoz. - mondta, miközben rám adott egy sisakot és segített felültetni a motorra.

- Mennyire lesz elég? - bökött a borítékra amit még mindig a kezemben tartottam.

- Nem tudom. - vontam vállat és a kezébe nyomtam. Mikor belenézett ideges lett.