Két bátyám van?!

#99 Nem hagylak cserben

 - Nem lesz semmi baj. - fogta a kezébe a a kezem.

- Honnan tudod? - kérdeztem. Richárd nem válaszolt és nem is okoltam érte. Nem ígérheted meg. Nem ígérheted meg, hogy valaki jobban lesz.

- Nézd én.. Tényleg nem tudom, hogy jól lesz -e de egyet tudok. - néztem a szemeibe. - Nem hagylak cserben. Tudom, hogy ezzel nem sokra mész.. - nevetett fel kínosan. - Talán én vagyok a legutolsó személy, akit most látni akarsz.. - szomorodott el.

- Ez nem igaz, ez te is nagyon jól tudod. Ez a baj Richárd. - fordítottam el a fejem mérgesen. - Sosem tudtalak megutálni, akármit is tettél. Nem tudtam rád haragudni mert szerettelek, és megvoltam győződve arról, hogy ami köztünk van az kibaszottul különleges. De a végén nem adtál nekem semmit és minden, amit igaznak hittem eltűnt. Nem maradt semmim, Ryan pedig mindenét odaadja nekem, hogy újra feltöltsön, de én csak a hiányodra tudok koncentrálni. Mindent megkapok tőle.. Mégsem tudok az övé lenni 100%-an. Annyira kiürítetted a testem, hogy csak utánad vagyok képes sóvárogni. - néztem rá nevetve. Szánalmasan éreztem magam.

- Tudom, hogy hoztam pár. Jó pár. - javította ki magát - rossz döntést, de meg kell értened, hogy muszáj voltam ezt tenni. Ezt kellett tennem Dominik miatt. - hogy mi van?? Kérdőn néztem rá és vártam, hogy folytassa. - Dominik úgy gondolta, hogy rossz hatással vagyok rád. - kezdte - Ezért azt akarta, hogy engedjelek el. Én erre képtelen voltam. Emiatt tűntem el hetekre, hónapokra. Ezért nem írtam vissza és ezért bántottalak. Úgy gondoltam, ha megutáltatom magam veled, könnyebb lesz, de nem lett, mert ahogy mondtad, ami közöttünk van az különleges. Tényleg az volt. De a bátyád ezt nem nézte jó szemmel és mivel ő volt a második családom, ezért muszáj voltam azt tenni, amit ő mond. Ez volt a szabály a motorosok között. Úgy értem, minden amit Dominik mondott, az szent volt és úgy kellett cselekednünk. Sosem akartalak bántani. Csak megakartalak védeni magamtól. - lesokkolva ültem mellette és valószínűleg úgy néztem rá, mintha valami idióta viccet próbált volna mondani, ami egyáltalán nem volt vicces.

- Dominik miatt? - kérdeztem vissza, mire bólintott. - És miután meghalt?

- A szabály az szabály és én ígéretet tettem neki. Itt nem számít, hogy mi történik, a szabályok megmaradnak. Be kellett tartanom az ígéretemet Dominiknak.

- Értem. - nem tudtam többet mondani ennél. Nem tudtam, hogy mit kezdjek ezzel az információval és nem is bírtam feldolgozni. Nem volt időm, sem energiám. Ebben a pillanatban csak Ryanre tudtam gondolni és imádkozni, hogy minden rendben legyen vele.

Órák óta ültünk - feküdtünk - a kényelmetlen székeken és már beállt a nyakam, mivel mindig bealudtam.

- Menjünk haza. - szólalt meg Richárd mellettem és megdörzsölte a szemeit.

- Te haza mehetsz. - mondtam szomorúan. - Én itt maradok és megvárom Ryan orvosát. - dünnyögtem fáradtan.

- Pihenned kell.

- Nem kell. - vágtam rá azonnal.

- Amy. - szólt rám. - Haza viszlek. Alszol egy nagyot. Aztán reggel vissza hozlak. - nem válaszoltam. - Kérlek. - tette a combomra a kezét. Mivel erre sem válaszoltam felállt és a kezemért nyúlt. - Kérlek Amy, menjünk haza.

- Haza viszel Ryanhez? - kérdeztem halkan.

- Haza, csak gyere. - mondta kedvesen, mire megfogtam a kezét és felálltam. Nehézkesen, de kijutottunk a házból a hidegbe. A tél egyre közelebb van hozzánk és hogy őszinte legyek én még nem készültem fel rá.

- Mindjárt lesz fűtés a kocsiban, addig vedd fel a kabátomat. - mire elutasíthattam volna, addigra rám terítette az óriási télikabátját.

- Köszönöm. - húztam mégjobban magamra. A kabáton megéreztem az illatát amit mindig is kerestem. Jó érzés volt újra érezni, de nem volt helyes.

Richárd lassan hazafurikázott, majd mikor megérkeztünk besegített a házba.

- Szeretnél egy kád forró fürdőt? Vagy egy meleg teát? - nézett rám, miközben levette a kabátját, amit még a kocsiban felvett mikor megérkeztünk.

- Talán mindkettőt. - vontam vállat.

- Jól van. - bólintott. Richárd kiment a fürdőbe és vizet engedett, ameddig én leültem a kanapéra és magamra húztam a takarómat. Richárd úgy viselkedett, mintha a bátyám lenne, figyelmes volt és mindent megtett azért, hogy egy kicsit jobban érezzem magam. De mégis hogyan érezhetném jobban magam, mikor Ryan a kórházban van miattunk? Szörnyen éreztem magam.

- Hé Amy, kész a forró fürdő. - ébresztett fel, ugyanis elbóbiskoltam.

- Oh.

- Segítsek valamit? - kérdezte, mire kedvesen visszautasítottam.

Mire vissza értem a fürdőzéstől, ami valljuk be nagyon jól esett és segített ellazulni, Richárd a konyhában várt a teával.

- A tea is kész és megágyaztam. Már csak be kell huppanj. - mosolygott.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá óvatosan.

Elvettem tőle a teát és leültem a kanapéra.

- Én akkor megyek, reggel érted jövök és beviszlek a kórházba rendben?

- Elmész? - néztem fel rá.

- Ezt szeretnéd nem? - vonta fel a vállát.

- Nem. - suttogtam.

- Azt akarod, hogy maradjak? - lepődött meg.

- Nem bírnék most egyedül lenni. - néztem magam elé.

- Rendben. Majd alszom a kanapén.

- Rendben. - válaszoltam. Eszem ágában sem lenne behívni a hálóba, de nem bírnék most egyedül maradni.

- Mit szólna ehhez a barátnőd?

- Semmit. Elfogadta, hogy nem fogom tudni teljes szívemből szeretni. - nézett rám és tudtam, hogy miattam.

❄❄❄

Sziasztok srácook!! 😍
Remélem nem fogtok kinyírni amiért előbb hoztam a részt, viszont az az igazság, hogy nagyon nagyon izgatott vagyok 😍😊
A következő részt is valószínüleg kedden (12-én) fogom hozni, viszont lesz egy nagy szünet ugyanis az után már csak 24-én lesz rész (és 25-én meg 26-án) 🎄🎁
Én már nagyon izgatott vagyok a részek miatt és remélem nektek is tetszeni fog. 😍
Legyen szép napotok puszi! 😘💖