Két bátyám van?!

#53 Titkok háza

Másnap reggel Richárd karjait éreztem magam körül. Biztonság érzetet adott, hogy ott szuszog mögöttem és átkarol. Még jobban hozzábújtam, ami sok mocorgással járt, így gondolom felébreszthettem, mivel felemelte a karját és elkezdte simogatni a hajam. Behunytam a szemem és így élveztem tovább ezt a csodálatos reggelt..

Később kimentünk reggelizni a többiekhez. A lányok elég feszülten viselkedtek, ami nem csak nekem tűnt fel, de nem akartak válaszolni a kérdéseinkre, úgyhogy annyiban hagytuk. Egyenlőre. Én úgyis kérdőre vonom őket. Ám az az egy probléma van, hogy engem is kérdőre fognak vonni, mivel mindenki látta, hogy Richárd szobájából jöttem ki vele együtt, kézen fogva. Victoriáék csak ejtettek egy kis mosolyt, viszont Ryan elég érdekes arcot vágott egész reggeli idő alatt. Azt hiszem neki többet kell majd meséljek, mint a csajoknak.

Reggeli után Vicék különcködni kezdtek, ahogyan Ryan is. Richárd kérdezte, hogy nem megyek -e be a szobájába, de visszautasítottam. Beszélnem kellett a többiekkel.. Benyitottam Vicékhez.

- Helló! Nem zavarok? - léptem beljebb.

- Nem dehogy is. - mosolyogtak.

- Minden rendben van? Olyan furán viselkedtetek a reggelinél. - ültem le törökülésbe a földre. Őket valahogy mindig ilyen pozícióban találom. Vic és Kayla egymásra néztek, mintha valami őrülten nagy titkot hallgatnának el előlem.

- Amy.. - kezdte Vic, de gondoltam, hogy ő lesz az aki elmondja, mivel ő közelebb áll hozzám - Kayla és én.. Együtt vagyunk. - fogta meg Kayla kezét. Szemükben félelem ült és megbánás.

- De hisz ez nagyszerű. - örültem meg nekik, mire úgy néztek rám mint a hülyére - Most miért néztek így rám? - kérdeztem érthetetlen fejet vágva.

- Azt hittük..

- Mit? Hogy ellenezni fogom? Vic hiszen tudok róla. Ha te Kaylát választod a párodnak, mert vele vagy boldog, elfogadom. Nem foglak elítélni titeket. - mosolyogtam rájuk - A fiúknak is elmondhatjátok. Ők sem fognak kiakadni, hisz tudnak róla.

- Köszönöm Amy. Szeretlek. - ölelt át Vic.

- Én is szeretlek.

- Most féltékeny vagyok. - duzzogott a háttérben Kayla, mire felnevettünk.

A lányok nem foglalkoztak a Richárddos dologgal, viszont tudtam, hogy Ryant nagyon is foglalkoztatni fogja, szóval csináltam egy kávét és benyitottam.

- Szia! Hoztam neked egy kávét. - mosolyogtam rá és a kezébe adtam a bögrét.

- Minek köszönhetem ezt a kedves látogatást? - nézett rám mosolyogva.

- Úgy néztél rám egész reggeli alatt, hogy gondoltam beszélni szeretnél velem egy kicsit. - nevettem fel.

- Igen, de inkább neked kellene beszélned. - kacsintott.

- Nem történt semmi. Csak nem akartam a húgodat zavarni szóval arrébb költöztem. Ennyi.

- Szereted igaz? - kérdezte pár perc néma csend után és belekortyolt a bögréjébe.

- Azt hiszem. - suttogtam.

Este értünk haza és azt hiszem semmi sem úgy alakult, ahogy terveztük. Nem voltak nagy bulis esténk, de ezek igazából a mi hibáink. Túl fáradtak voltunk bármit is kezdeni magunkkal, másokkal pedig főleg.

Én voltam az utolsó akit Ryan kidobott otthon. Amikor beléptem az ajtón, szinte mindenki a nyakamba vagy a nyakamnak ugrott. Semmi kedvem és erőm nem volt se mesélni, se veszekedni, szóval pár mondattal lerendeztem és felvánszorogtam az emeletre. Gyorsan lefürödtem, kimostam a hajamból a klórt és befeküdtem a jó meleg puha ágyba. Holnap suli és még csak a gondolatától is felment a lázam. Kopogásokra lettem figyelmes, majd kinyílt az ajtó és James jött be rajta.