Két bátyám van?!

#50 Különleges vagy

- Lefeküdhetek? - kérdezte, de addigra már rég az ágyamban feküdt.

- Már megtetted.. - morogtam

- Igaz, ne haragudj. Csak féltem a választól.

- Te mindentől félsz, James! - álltam fel, hogy vele szemben lehessek. Az ágy másik oldalán könyökölt, de ahogy felálltam felült és zavarba jött.

- Ez nem igaz. - rázta meg a fejét.

- James! Olyanért haragszol rám, amiért nekem kellene rád. Gyűlöllek azért, amit tettél velem az elmúlt hetekben. - akadtam ki - Egész nap csak a telefonomat voltam képes nyomkodni miattad, mert csak azt vártam, hogy írj egy üzenetet. Ennyire nehezedre esett?

- Nem. - emelte le rólam a tekintetét.

- Akkor? Mi ütött beléd? - kérdeztem - Nem akarom, hogy többet aggódj értem. Igérem én sem fogok. - tettem keresztbe a kezem és amikor szólásra nyitotta volna a száját, közbevágtam - Nem.

James bólintott egy aprót, felállt és kiment a szobámból. Nem akartam látni, nem akartam vele beszélni. Nem akartam tőle semmit.

Másnap reggel értem jött Ryan, de csodák csodájára, csak ő volt a kocsiban.

- Hogy hogy csak te jöttél? - mosolyogtam rá és bekötöttem magam.

- Victoria nem aludt otthon. - mosolygott rám és vettem a célzást.

- Szóval Kaylával volt? - kérdeztem, mire aprót bólintott.

- Most értük megyünk egy kis kitérővel, remélem nem sietsz annyira a suliba. - nevetett fel.

- Ki siet oda? - ráztam meg a fejem.

Kis kocsikázás után megérkeztünk Kayláékhoz és felvettük őket. Olyanok voltak, mint akiket egymásnak teremtettek. Persze fura, hogy ezt mondom, hiszen két lányról van szó. De miért ne lenne így is tökéletes a kép? Csak azért, mert nem a másik nemből találták meg azt, akit keresnek?

- Sziasztok! -szálltak be hátra vidáman. Valaminek nagyon a közepén lehettek, mert nem tudták abba hagyni a nevetést.

- Megzavartunk valamit az érkezésünkkel? - szólt közbe Ryan mosolyogva és belepillantott a visszapillantó tükörbe.

- Nem dehogy is. - nevetett fel Victoria.

- Igazából a legjobbkor jöttetek. - mondta Kayla - Szeretném, ha hétvégén velünk jönnétek egy szállodába. A szüleimé, és most hétvégén szinte teljesen üres lesz mert ők is elutaznak. Megbeszéltem velük, hogy hadd menjünk el páran a szülinapom alkalmából. - szinte dalolta mondanivalóját a barna bőrű szépség.

- Ez remekül hangzik. - mosolyogtam rá.

- Engem csak azért hívtok, mert nincs ki vezessen. Valljátok be csajok. - nevetett fel Ryan és mindenki hangos nevetésben tört ki.

- Dehogy is. - mondta Victoria gúnyolódva.

- Richárd és Nancy is jöhetnek. Apának furgonja van, ha tudod azt vezetni, akkor tudunk együtt is menni. - beszélt Ryanhez.

- Megoldható, ha szeretnéd, hogy mindenki ott legyen. - kacsintott rá.

- Igen, az nagyszerű lenne. - ujjongtak hátul.

- Miért hívott meg minket is magával a szállodába? - kérdeztem Victoriát, amikor már csak ketten sétáltunk a suli folyosóján.

- Azt hiszem azért, mert nem igazán voltak barátai, akik ilyen jó fejek lettek volna. - nevetett fel.