Mi van akkor ha a legjobb barátod több lesz mint barát?
És mi van akkor amikor a volt barátod megjelenik az ajtótokban és kiderül, hogy rokonok vagytok?
Két tűz közé kerülsz és senki sem az, akinek mondja magát és mindenki mást akar, mint amit...
Richárd természetesen a barátnőjével vonult végig az iskola folyosóin. Minden szempár rájuk szegeződött. A fiúk éljeneztek, a lányok féltékenykedtek, de összességében mindenki örült nekik. Lisa (ha ez lehetséges) akkor még gyönyörűbb volt, mint mikor utoljára láttam. Richárd is sokat változott a nyár alatt, illetve látni lehetett rajta, hogy boldog. Tényleg boldog.
És hogy nekem ez miért esik ennyire rosszul nem tudom.. Talán mert én akartam az a lány lenni, aki ennyire boldoggá tudja tenni, de végül csak egy idegen lettem. Boldognak kellene lennem, hiszen Ryan mellettem van és valljuk be. Ryannél keresve sem lehetne jobb pasit találni. De úgy érzem, hogy minket csak a szeretet tart össze. Nem volt nagy szerelmi fellángolás és hasonlók. Vagy talán ez nem is annyira nagy baj?
- Min agyalsz ennyire? - sóhajtott Nancy, hiszen nagyon jól tudta, hogy min merengtem el.
- Tudod te azt nagyon jól. - néztük Richárdékat, ahogyan egy társaságban beszélgetnek.
- Mikor fogod végre elengedni? - nézett rám szomorúan.
- Nem tudom, talán soha. Soha. - javítottam ki és felé fordultam - Nanc, gyerek korom óta ismerem és harcolok azért, hogy észre vegyen és hogy több legyek neki. - magyaráztam idegesen. - De sosem lett az enyém. És nem is lesz.. - fordultam vissza szomorúan feléjük.
- Amy elég! - állt elém, így kénytelen voltam rá figyelni. - Megkaptál egy hihetetlenül édes srácot, aki minden figyelmét neked szánja, te pedig olyan után vágyakozol, aki le sem szar mióta új barátnője lett. Néha rád mosolyog a folyosón mert ismer a múltból de ennyi. Elfelejtett. Tudom, hogy ezek kemény szavak, de meg kell értened, hogy ő már túl lépett és neked is itt lenne az ideje! - akadt ki teljesen, én pedig megsemmisülve álltam előtte. - Nem akarlak bántani. - sóhajtott és szerintem bánta, hogy minden kiszaladt a száján. - De nem bírom tovább nézni, ahogy szenvedsz. Lépj túl rajta és figyelj Ryanre. Hidd el, hogy ő a főnyeremény nem Richárd. - mosolygott mire felnevettem és megöleltem.
- Köszönöm. - suttogtam, mire bólogatni kezdett.
Nancy tanácsát megfogadva suli után rohantam haza illetve Ryanhez. Ő még nem volt otthon, mivel dolgozott, ezért úgy gondoltam csinálhatnék neki vacsit mire hazaért. Gyorsan bepattantam a régi tragacsomba és elpöfögtem vele egy közeli bevásárlóközpontba. Összevásároltam mindent, ami kellhet egy jó milánóihoz, de végül minden más belekerült a kosaramba. Miután fizettem bepakoltam a csomagtartóba és elindultam hazafelé.
Otthon egész végig a vacsival bajlódtam, mert semmit nem találtam amit kerestem. Miután készen lettem muszáj voltam kicsit rendbe hozni a házat és rendet raknom. Ez addig tartott, míg már csak pár percem maradt a hangulat teremtésre.Tálaltam a vacsorát, odakészítettem a poharakat és a bort is, majd gyertyákat gyújtottam szerte a lakásban.
Ryan percre pontosan toppant be a házba, de azonnal meg is torpant. A milánói illata körbejárta a kis helységet és a fények tökéletes hangulatot adtak az egész szituációnak.
- Wáow. - nézett körül újra - Mit vétettél? - nézett rám gyanakodva, mire felnevettem.
- Semmit. - hazudtam. - Csak gondoltam megleplek. - mosolyogtam rá, mire odajött hozzám, hogy egy puszit nyomjon a homlokomra.
- Akkor lássunk neki! - húzta ki a széket az asztal alól és rá mutatott. Megköszöntem és leültem, majd megkerülve engem ő is helyet foglalt.
A vacsora finom volt, Ryan pedig egyenesen oda volt érte. Imádtam, hogy mindig úgy falja a főztjeimet, bár egy kicsit elgondolkoztam azon, hogy talán nem akar megbántani ezért eljátssza, hogy milyen hihetetlenül finom.
Miután közösen elmosogattunk, (aminek az lett a vége, hogy mindketten csurom vizesek lettünk) Ryan bekapcsolt egy lassú számot, amit ismertem és régóta nagy kedvencem volt. Ryan megfogta a kezem és kivezetett oda, ahol sok hely van.
Kezét a derekamra csúsztatta, a másikkal a kezemet fogta és így ringatott. Nem bírtam nem mosolyogni a közelében. Talán Nancynek igaza volt. Nála jobbat keresve sem találnék.
Közelebb húzott magához, és mélyen a szemembe nézett.
- Én is készültem egy kis meglepetéssel. - mosolygott aranyosan.
- Oh. - lepődtem meg.
- Nem most szerettem volna odaadni, de azt hiszem nem húzom tovább, mivel megteremtetted a tökéletes időt. - gondolt a vacsorára és a hangulatra, ami a házba költözött.
Ekkor előhúzott a zsebéből egy picike dobozkát. A lélegzetem azonnal megakadt, amikor megláttam. Nem tudtam elhinni, hogy ez a pici fekete doboz gyűrűt tartalmazhat. Biztos csak fülbevaló.
Ryan felnyitotta a kis dobozka tetejét, én pedig majdnem össze estem, amikor megláttam a benne lévő ékszert. Nem fülbevaló volt. Hanem gyűrű..
- Ryan.. - suttogtam és könnyes szemekkel rá néztem.
- Ne.. - suttogta vissza. - Tudom, hogy ez most megijeszt, de kérlek ne. Ez nem egy 'elveszlek feleségül' gyűrű. Csupán egy 'köszönöm' gyűrű. Na meg persze szeretném ha tudnád, hogy a gyűrű elfogadásával a barátnőm is leszel. - viccelte el a végét, mire elmosolyodtam. Bólintással válaszoltam neki és ráhúzta az ujjamra a kis köves gyűrűt. Gyönyörűen csillogott a kő benne, akár a gyémánt.
- Köszönöm. - nyögtem ki végül, de fogalmam sem volt arról, hogy mit mondhatnék neki.
- Ugyan. Én köszönöm. - adott egy csókot a homlokomra.
Sziasztok!☀
Tudom, hogy visszatértem a rövidebb részekhez, de szeretném minél tovább "húzni", ezért rövidebbre írtam őket. Az igazi oka ennek az, hogy szeretnélek Titeket meglepni valamivel karácsonykor. Nem tudok eléggé hálás lenni nektek ezért az évért, hiszen végig velem tartottatok és ez hihetetlen érzés. Imádlak benneteket és tényleg mindent köszönök Nektek.🎁💖💖
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
