Két bátyám van?!

#19 Nem a te hibád

Késő estére járt mikor hazaértem és teljesen átfagytam egy szál bőrkabátban. Mindenki a kanapén várt és kérdőn néztek rám, hogy merre jártam.

- Csak sétálnom kellett.. - vontam vállat, majd egyenesen felmentem a lépcsőn, be a szobámba. James dugta be a fejét a résen és mielőtt bejött volna kopogott, hogy szabad- e. Bejött és leült mellém az ágyra.

- Mond, mi a baj? - kérdezte szomorúan és a kezét a combomon nyugtatta.

- Én csak.. Hallottam, hogy mint vitatkoztok Bettyvel és nem tudom hová tenni. - néztem rá könnyes szemekkel és csak vártam a válaszát de ledöbbenve ült mellettem és meg sem bírt szólalni. Nem tudta mit mondhatna én pedig válaszokat akartam. - Kérlek James.. Nem titkolózhatsz előlem.

- Amy.. Értsd meg így is túl sokat tudsz. Nem akarom hogy még többet tudj és ne is kérd, hogy többet mondjak. - azzal felállt és kiment a szobámból. Magamra hagyott és nekem teli volt a fejem kérdésekkel és miértekkel. 

Az ablakból láttam, ahogy James elhagyja a házat és arra gondoltam itt a megfelelő pillanat arra, hogy kutakodjak egy kicsit a cuccai között. Bementem a szobájába és minden fiókját szekrényét feltúrtam. Mindenhova belenéztem még az ágy alá is sőt minden dobozba, de semmit sem találtam. A földön ültem és az ágynak támasztottam a fejem. Körülöttem mindenhol ruha darabok hevertek. Miközben búslakodtam a földön észrevettem a szőnyeg alatt egy papírnak a sarkát. Oda másztam és óvatosan kihúztam az anyag alól a papírt. Egy kép volt az. James volt rajta és mellette állt egy másik srác is akivel nagyon hasonló stílusuk volt. Nagyon fiatalnak tűnnek ezen a képen. Arra gondoltam biztos ő Paul vagy valami motoros haverja. Viszont a lap alján egy dátum volt. Valószínű, hogy az egyik a születési és a másik pedig a halálának a dátuma. De a dátum nem egyezik meg Pauléval. Sőt. Ha ez igaz, akkor a James mellett álló fiú 17 éves volt amikor életét vesztette. Valamiért könnyek folytak a szemembe és megsajnáltam őt, pedig nem is ismertem.

- Mit keresel a szobámban és mi ez a felfordulás?! - üvöltött velem James amitől halálra rémültem és felugrottam a földről.

- Én sajnálom James.. - mondtam sírva majd észrevette, hogy mit szorongatok a kezemben és kitépte az ujjaim közül.

- Tűnj a szobámból most azonnal Amy! - mondta visszafojtott dühvel én pedig kirohantam a szobájából. Az ajtóját úgy becsapta, hogy az egész ház beleremegett mire Betty jött fel és ölelt szorosan magához.

- Semmi baj kicsim. - mondta és elkezdte simogatni a hajam - Majd egyszer megbékél és mindent elmond. Már nincs hová menekülnie de adj neki egy kis időt hogy elbújjon. - hevesen bólogatni kezdtem majd lementünk a konyhába és Betty adott egy pohár narancslevet.

- Hol van anya? - kérdeztem hiányolva az anyukámat. Az ölelését akarom..

- Elment. - mondta szomorúan Betty és megsimogatta a karomat.

- Mégis hová? - néztem rá kérdőn. - már éjfél van.

- Fogalmam sincs. Azt mondta dolga van és hagyott három pizzás dobozt az asztalon, meg egy kis pénzt.

- Jellemző. - forgattam a szemeimet. Úgy 40 ezer forint hevert a pulton ami azt jelentette hogy minimum négy napig nem fog hazajönni. Igazi anya típus nem?

Bezabáltuk Bettyvel a pizzát aztán ő elment aludni én viszont maradtam még egy kicsit.. Ami azt jelenti hogy bealudtam.

Léptekre ébredtem fel és mivel a konyhai lámpa sor égett ezért láthattam ki ébresztett fel hajnalok hajnalán. James volt az aki észrevette, hogy a kanapét választottam az alváshoz.