Két bátyám van?!

#17 Új vendég

Ryan hülyén nézett rám és talán jogosan. Végül is mit keresek én az erdőbe ilyen későn egyedül, kisírt szemekkel. Őzike szemekkel néztem rá mert semmit nem tudtam volna mondani neki. Fáradt voltam összezavart és összetört.

- Mit keresel te itt? - kérdezte miközben megragadta az egyik karomat.

- Én csak.. Haza felé tartok - mondtam ijedten.

- Hol voltál? - kérdezi komoran.

- Az iskolai bulin. Csak rövidebb úton szerettem volna jönni és ezt választottam. - mondtam magyarázkodva.

- Szar lehetett a buli..

- Miért? - lepődtem meg.

- Mert szörnyen nézel ki. És nem a piától hanem a szomorúságtól. - fürkészte még egy ideig az arcom, majd elindult a kitaposott úton és csak akkor vettem észre hogy egy íj van a kezében. Ajjaj.. Követni kezdtem mert féltem és őszintén szólva nem gondoltam azt hogy esetleg az egyik nyíl a testemben végzi.

- Haza kísérlek. Túl veszélyes a város éjszaka. Főleg ha az erdőt választod.. - mondta de csak ment előre.

- Köszönöm. -suttogtam. Fogalmam sem volt hogy mit mondhatnék, főleg hogy ezt nem néztem volna ki belőle azok után ahogy eddig viselkedett velem és átnézett rajtam. Bár most nagyon örültem ennek az énjének mert tényleg féltem és az sem kizárt hogy sosem értem volna haza annyira szét vagyok esve.

- Te mit keresel az erdőben? - kérdeztem mert egész úton csak ezen járt az agyam. Még mindig mögötte jöttem mert nem mertem mellé lépni.

- Szerintem semmi közöd nincs hozzá. Jól tudom? - tette fel a kérdést olyan hangnemben hogy csak egy válasz lehet.

- Igen, jól tudod.. - motyogtam.

- Egyébként csak vadásztam. - mondta unottan. Nem értettem miért nem monda el rögtön a kérdésem után de mint mindenki tudja, ez a pasi csakis földönkívüli lehet.

- Mégis mire? Ez csak egy kisebb erdős rész. Nem találsz ott az ég világon semmit. - fél óra nem beszélés után úgy folytak ki a szavak a számon mint víz a csapból.

- Látom felébredtél. Túl sok a beszéd. - bár nem láthattam az arcát a hangjában lehetett hallani egy kis mosolyt.

- Különben is.. Nálad íj van én pedig pisztoly lövést hallottam. - tettem keresztbe a karom és megálltam.

- Ez már tényleg nem a te dolgod szépségem. - fordult meg és átvette a fenyegetős szerepét. Gyors váltás volt. - Különben is, azt mondtam haza kísérlek nem azt hogy beszélgethetünk is. Főleg nem azt, hogy még ki is vallatsz mit keresek az erdőben és mit csinálok ott. Értve vagyok? - hangja egyre fenyegetőbb lett ezért inkább csak bólintottam. Ryan megfordult és ment tovább. Az egyetlen dolog amit nem értettem az volt, hogy vajon merre megy. Hisz nem tudhatja hol lakom mégis olyan magabiztosan lépdel a házam felé és pont előtte meg is áll.

- Honnan tudod hogy itt lakom? - mutattam a házunkra.

- Maxtől. - zárta rövidre a témát és jobbnak láttam nem belebonyolódni..

Szombat reggel a csengő idegesítő hangjára ébredek. Nagy nehezen és hulla fáradtan kocogok le a lépcsőn de még túlságosan is reggel van, ezért lefele jövet vagy háromszor mellé léptem és seggre ültem. Kinyitottam az ajtót és egyből felébredtem. Egy csinos szőkés barna hajú lány állt előttem meggyötört mosollyal az arcán. Kérdőn néztem rá hogy ki a fene és mi a szart keres itt hajnalok hajnalán.