Két bátyám van?!

#61 Rómeó & Júlia

Hírtelen elváltam ajkaitól, mivel annyi düh és érzelem volt bennem, hogy nem kaptam levegőt. Persze erre közrejátszott az is, hogy Richárd szenvedélyesen megcsókolt. Sokkal intenzívebb volt a második csókunk, mint az első és azt hiszem ez teljesen elvette az eszemet. Ő is ugyan úgy kapkodott levegőért, ahogyan én, de neki nem volt elég. Újra neki esett hatalmas ajkaival az enyémnek. Kezébe fogta az arcom, a másik kezével pedig minél közelebb próbált húzni magához. Nyelve táncra hívta az enyémet és már cseppet sem tiltakoztam ellene. Kellett volna.

Úgy riadtam fel, mintha egy rossz álom főszereplője lettem volna, vagy mint aki most futotta le a maratont. Csurom víz voltam, mintha nyakon öntöttek volna és levegőért kapkodnék. Annyira fulladoztam, hogy köhögni kezdtem és minden erőmmel elkezdtem markolni a takarómat. Azt hittem ott fulladok meg, de egy idő után sikerült abba hagynom a köhögést. Bár a reszketésem nem múlt el, legalább már a fulladásveszély nem fenyegetett. Azt hiszem a baleset óta a sokk minden napossá vált. Próbáltam felkelni az ágyból anélkül, hogy összerogyjon a lábam magam alatt. Nem éreztem túl jól a végtagjaimat, ezért elég nehezen jutottam ki a fürdőbe. Fogalmam sincs hány óra lehetett, de hajnal van ebben biztos vagyok. Még sötét van, nem lehet több hat óránál, de képtelen voltam ezzel többet foglalkozni egy kósza gondolatnál. Kitipegtem a fürdőbe és lerogytam a földre a kád mellé, és megengedtem a csapot. Először csak tűzforró vizet engedtem, aztán pedig jéghideget. A földön ülve néztem, ahogy csobog a víz és megtelíti az üres kádat. Beleöntöttem mindenfélét amit találtam, majd a kezeimmel összekavartam. Levettem magamról az átizzadt cuccaimat és egyből dobtam is ki a szennyesbe. Amikor beleálltam a kádba, éreztem, hogy szétéget a víz. Nem tudtam eldönteni, hogy milyen fürdőre is vágyom. Valószínűleg a hideg fürdő jobbat tett volna a lelkemnek. Mielőtt beleülhettem volna, újra megengedtem a csapot és hideg vizet engedtem a kádba. Beleültem a vízbe és kényelmesen elhelyezkedtem. Hátradöntöttem a fejemet a kis fejtámasznak és behunytam a szemem. Kezdtem elveszni a jelenben és a múltban és lassan már fogalmam sem volt arról, hogy melyikben is vagyok jelenleg. Próbáltam lehűteni az agyam a testemmel együtt, hátha kicsit elengedhetem magam és nyugodtabban térhetek vissza az életbe.

Richárddal addig faltuk egymást, ameddig hozzájuk nem értünk. Senki nem volt otthon, Nancy a barátjánál volt, az anyjuk pedig dolgozott. Szerettem őket mindennél jobban, de most nagyon megörültem annak, hogy nincsenek a képben. Nagyon akartam Richárdot. És most nem feltétlenül arra gondolok, amire ti. Akartam, hogy mellettem legyen, akartam, hogy szorosan az ölelésébe vonjon és soha többé ne hagyjon el. Nagyon akartam, hogy akarjon.

Mire a szobájába értünk, addigra szinte az összes ruhánk lekerült a földre. Mivel csurom vizesek voltunk, a padlót és a szőnyeget szétáztattuk a ledobott ruháinkkal. Persze ez minket nem nagyon izgatott. Mi sokkal izgatóbbak voltunk. Richárd kezei végig rajtam voltak és egy másodpercre sem emelte el a bőrömtől. Lefektetett az ágyra és a lábaim közé férkőzve csókolt tovább. Egyre lejjebb haladt és elkezdte csókolni a nyakam és a dekoltázsom. Ezeket hamar megunhatta, mivel két sóhajtás között újra az ajkaimra tapadt. Kezét a hátam mögé vezette, és ahogy megérintette a melltartóm, ki is kapcsolódott.

- Wáow! - nevettem fel.

- Már tapasztalt vagyok. - mosolygott perverzen.

- Gondoltam. - mosolyogtam vissza és egy csókért hajoltam. Bár ez a kijelentése egy szemernyi okot sem adott a mosolygásra, engem nem érdekelt. Nem akadtam fenn ezen, mert sokkal jobban vártam a folytatást, mint bármi mást. Évek óta szenvedtünk ebben a kapcsolatban. Mindig is több volt közöttünk, mint kellett volna, vagy szabadott volna. Amikor egymás közelében voltunk, megállt a levegő és talán az idő is. Ha együtt voltunk, nagyon vissza kellett fognunk az érzéseinket annak érdekében, hogy ne bántsuk meg a jelenlegi párunkat. Igen tudom, ez nem valami szép tőlünk. Rengetegszer aludtam el bűntudattal, viszont semmi nem történt. Sosem tudtam volna megcsalni Jamest és Richárd sem lett volna képes megcsalni az épp aktuális barátnőjét. Lehet, hogy úgy tűnik mint akinek nincsenek érzései, de ő a legérzelmesebb pasi, akivel valaha találkoztam.

Annyira elkalandoztam a gondolataimban, hogy észre sem vettem, hogy már nincs rajtunk semmi. Richárd óvatosan felém hajolt, kezébe fogta az arcom, a másik kezével pedig segített bejuttatni magát. Jólesően felnyögtünk és újra elvesztem a csókban. A gyönyörben és a fájdalomban amit adott azon az este.

Régen voltam fiúval, ezért olyan érzés kerített hatalmába, amit már tényleg hónapok óta nem éreztem. Richárd figyelmes volt velem egész éjjel, és reménykedtem, hogy ő is pont annyira élvezte mint én. Azt akartam, hogy ettől az együtt léttől megbizonyosodjon arról, hogy én vagyok neki az igazi, és hogy mellettem van a helye. Én pont így éreztem. Annyira tökéletes volt és megmertem volna rá esküdni, hogy tökéletesen passzolunk egymáshoz.

Ahogy a bőrünk egymáshoz ért, annyi meleget adott és erőt az élethez. Minden centiméter, amit végigrajzoltam a testén az ujjammal.. Minden lélegzet vétel, amit egymás nyakába sóhajtottunk. Minden összeillett. Ennél a pontnál tudtam meg ténylegesen, hogy mi tényleg egymásnak lettünk teremtve. A mi kapcsolatunk mindig is annyira tragikus volt, akárcsak Rómeóé és Júliáé. Annyit küzdöttünk egymásért és egymás ellen, a világgal szemben, mint azok a nagy szerelmek, amikben csak a könyvek írnak. Olyan szerelmünk volt, mint amiket csak a filmekben láthatunk. Annyira különleges kapcsolat volta miénk, amiről mindenki csak álmodni mert, vagy még azt sem.

Azt akartam, hogy neked is olyan tökéletes legyen mint nekem, de nem bírtam nem észre venni a tekintetedet. Annyira rideg és üres volt. Élvezted egyáltalán, vagy ez is csak egy újabb kaland volt a számodra? Úgy néztél el a távolba, mintha ott sem lennék, csak egy testtel szereznél magadnak örömöt. Nem egy test vagyok Richárd!

Lehet valaki annyira buta, hogy ezek ellenére is megpróbálja magába gyömöszölni azt, amit el akar hinni és minél mélyebbre ásni az igazságot? Én az voltam. Olyan erővel győzködtem magam, hogy már tökéletesnek gondolsz és minden rendben lesz. De semmi nem volt rendben.

Nekem te voltál a Rómeóm

De neked nem én voltam a Júliád