Két bátyám van?!

#101 Meglepetés 🎁

Mikor felnéztem Ryan tekintete megtalálta az enyémet. Mosolyogva nézett rám és egy csókot nyomott az orromra.

- Ryan! - bújtam közelebb hozzá - Annyira nagyon hiányoztál!

- Tudom Kicsim. Sajnálom, hogy balesetet okoztam. - bújt hozzám.

- Az a lényeg, hogy jól vagytok. - simítottam végig az arcán.

- Ő is jól van? - nyelt nagyot félve.

- Már otthon pihenget. - mosolyogtam rá. - Te nagyobb sérüléseket szenvedtél. - szomorodtam el újra.

- De tudod, hogy köszönés nélkül sosem mennék el. - csókolt meg. - Egyébként.. Hogy hogy befeküdtél mellém? - vigyorgott.

- Nem bírtam tovább nélküled. - húztam fel a vállam.

- Én sem.

- Fáj valamid? - keltem fel mellőle, hogy jobban szemügyre vehessem.

- Minden okés. Semmim nem fáj.

- Biztos? - vontam fel a szemöldököm.

- A fejem egy kicsit. De már tegnap este óta fent vagyok. Volt időm kijózanodni.

- Te már tegnap este óta fent vagy és hagytál aludni?! - akadtam ki.

- Olyan édesen aludtál és gondoltam a sok aggódástól egy szemhunyásnyit sem aludtál, úgyhogy hagytalak, hogy kipihenhesd magad.

- Felébreszthettél volna. - szomorodtam el. - Ezentúl minden perc számítani fog. - néztem mélyen a szemeibe.

- Nekem eddig is számított.- mosolyodott el, amitől még rosszabbul éreztem magam.

- Tudom és sajnálom, hogy nem mutattam ki az érzéseimet és..

- Hé. - nyúlt az állam alá, hogy felemelje a fejem és így a szemébe tudjak nézni. - Te kimutattad. Csak az a szeretet nem felém irányult. - vont vállat szomorúan. - Elfogadtam.

- Ne. Ne fogadd el mert ez így nem normális. - hunytam be a szememet. - És igazából nincs mit elfogadnod. - néztem hírtelen a szemébe.

- Mi történt? - nézett rám érdeklődve.

- Beszéltem Richárddal. - mondtam ki nehezen.

- És? - sürgetett.

- Rájöttem, hogy rád van szükségem. - csuklott el a hangom. Ryan arcán talán a hezitálást véltem felfedezni.

- Milyen sokáig tartott. - mosolyodott el és közelebb hajolt, hogy megcsókolhasson.

Már csak pár nap és karácsony. Ryan és David már jól voltak és kipihenték azt a napot, amelyen balesetet szenvedtek. Ryan és köztem egyre jobb a hangulat és minden egyes nap jobban szeretem és tisztelem. Ezt minden nap el is mondom neki, amiből szerintem már kezd kicsit elege lenni, de nem bánom. Tudnia kell, hogy csak és kizárólag ő jár a fejemben egész nap.

Délelőtt felhívtam Jamest, aki egyébként anyánál csövezik a kanapén. Arra gondoltunk, hogy itt maradhatna karácsonyig, hogy ne egyedül keljen lennie abban a nagy kastélyban amiben él, szóval rávettük anyával, hogy maradjon arra a pár napra. 24-én reggel itthon karácsonyozunk kettesben Ryannel, este pedig anyánál. Ma viszont feldíszítjük a fát és az egész házat karácsonyi hangulatba hozzuk, majd átmegyünk anyának is segíteni. James is segíthetne, de ő nem az a segítőkész fajta ember.

- Hova raktad az égőket? - kérdeztem Ryantől, miközben az összes létező dobozt és szatyrot átkutattam a házban és a garázsban is.

- Nem tudom, talán az egyik dobozban. - kiabálta vissza.