Két bátyám van?!

#21 Hiányoztál

Amy szemszöge:

Az ágyamban ébredtem fel, hajnali két óra körül és azzal a tudattal, hogy hamarosan iskola.. Minek? Most komolyan.. Semmi kedvem nincs az undorító tantárgyakhoz, amiknek még értelmük sincs. Nincs kedvem Nanchez. Nincs kedvem a töri tanárhoz. Igazából élni sincs kedvem, nemhogy bárhová is menni a mai nap folyamán.

Szép lassan kezdtek visszajönni az emlékeim a tegnap esti kis csevejünkről Jamessel. Gondolom bealudtam és felhozott a szobámba, hogy ne fagyjak a kanapéhoz éjjel. Azt hiszem az nem lett volna túl szerencsés..

Lementem a konyhába, hogy igyak egy kis vizet, amikor az ajtó óvatosan nyílni kezdett. Megijedtem ezért elbújtam a konyhapult mögött és leskelődni kezdtem. Anya vánszorgott be az ajtón egy nagy fekete kabátban amit azonnal le is dobott magáról. Fekete tűsarkúban billegett és egy fekete mini ruhában. Rögtön elkapott a hányinger. Mire készül? Persze az anyám jó nő volt még a negyvenes éveiben is de valljuk be.. Erre nagyon nem számítottam. Tipikusan úgy nézett ki mint azok az idősebb nők akik újra húsznak akarják érezni magukat. Anyunak természetesen ez is jól állt de nem tudtam mire fel. Miért rittyentette így ki magát, és kinek? Hol volt egész idő alatt? Annyi kérdésem volt, de úgy döntöttem nem fedem fel a kilétem és azt, hogy láttam ezt az egészet.

Mielőtt elment volna a szobájába, azelőtt a nappaliba ment és az egyik szekrényen lévő vázába tett valamit. Nem volt túl nagy dolog, de nem is kicsi. Rögtön elkapott a kíváncsiság és alig vártam, hogy végre elmenjen aludni egy pohár martinival a kezében, ami majd jól kiüti. Ez így is lett.

Mikor anya eltűnt a szobájában, gyorsan odamentem a vázához és belenyúltam. A váza bazi nagy volt és bazi nehéz, így imádkoztam azért, hogy ne ejtsem el. Végül sikerült leküszködnöm a polcról és kivennem belőle azt, amit belerakott. A váza pénzt tartalmazott.. Nem is keveset. Mégis mi ez? A legrosszabbra gondoltam. Anya talán éjszakai kalandokból szerzi a pénzt? De miért tenné? Úgy éreztem ebben a házban senkiben sem bízhatok meg. Itt van a bátyám akinek annyi titka van, hogy nem férne bele egy naplóba sem. Na és itt van az anyám, aki szerintem a világ legundorítóbb módján keresi a plusz pénzét. Az egyszer fix, hogy én azon nem veszek semmilyen kaját. Undorító.

Túl fáradt voltam ehhez per pillanat, ezért inkább hagytam az egészet a francba és felmentem a szobámba. Bedőltem az ágyba és addig aludtam ameddig csak lehetett..

Reggel miután elkészültem benéztem Jameshez de nem volt a szobájában. Arra gondoltam, hogy már régóta nincs itt. Szuper.. Lementem és megláttam anyát, ahogyan boldogan süti a palacsintát. Remélem kezet mosott előtte.. Úgy hatszor.

- Szia anya. - köszöntem neki unottan.

- Oh szia kincsem, hogy vagy? - mosolygott rám de én nem tudtam viszonozni, úgyhogy inkább más merre nézelődtem.

- Megvagyok, csak fáradt. Nem akarok bemenni. James merre van? - kérdeztem végül.

- Nem tudom kincsem. Én négy óra óta fent vagyok és nem láttam lejönni. - mondta miközben megfordított egy palacsintát.

- És te mikor értél haza? - kíváncsi voltam. Tudnom kell.

- Elég későn. - mondta semmi idegességgel, tök nyugodtan - Olyan hajnali két óra lehetett. Elhúzódtak a dolgok. - sajnos elgrimaszoltam magam, amitől anya ijedt fejet vágott, szóval ideje volt témát váltanom.

- Én most megyek. - mutattam az ajtó irányába.

Mikor a friss hideg szellő megérintette a bőrömet egyből megnyugodtam. Erre volt szükségem. Sajnos a táskából előkerült a cigis dobozom is. Túl sok információm volt és csak kiakartam fújni őket, mintha ez ennyire egyszerű lenne.

Egész suli idő alatt nem beszéltem Nancyvel és talán az aggasztott a legjobban, hogy még neki állt feljebb. Levegőnek nézett egész végig és eljátszotta a szentet de én tudtam róla, hogy egy ribanc. Undorodtam tőle. Azt hittem, hogy a legjobb barátnőm és hogy sosem tenne olyat, mint ami a bulin történt de tévedtem. Nagyon nagyot. Egész végig egyedül éreztem magam és inkább csak Richárdra figyeltem. Mindig mikor elment előttem, ő is pont ugyan úgy leszart és keresztül nézett rajtam. Nem értettem semmit. Mintha én lennék a rossz fiú.

Hosszú szünetben lementem a büfébe hogy vegyek valami kaját ami ezen a világon tudna tartani, de nem nagyon jött össze. Már csak azért sem, mert végül kakaót kértem. Mire megkaptam az italomat addigra persze becsöngettek és egy lélek nem volt sehol kivéve Richárd és az új nője. Két hete látom őket együtt, ez már Richárdnál olyan mint két év. Büszke lehet magára. Csak néztem, ahogy flörtölgetnek és a nyelvük már egymás gyomrában vannak. Féltékenység és undor fogott el. Bementem az egyik mosdóba, hogy lenyugodjak egy kicsit. Annyira egyedül éreztem magam. Mindenki teli volt körülöttem hazugsággal és még én éreztem magam rosszul miattuk. Ennek nem így kellene lennie.

Talán tíz perc múlva jöttem ki onnan és két lépés után a kakaóm más pólóján landolt.

- Ne haragudj Richárd! - tettem a szám elé a kezem. Megijedtem tőle és a nézésétől.

- Oda figyelhetnél jobban is. - mondta flegmán.

- Legalább így rá tudlak venni arra, hogy beszélj velem. - gúnyolódtam mire megfogta a karom és bevonszolt a mosdóba. Elvette tőlem a kakaót és a mosdó másik végébe hajította, majd visszafordult hozzám a falnak nyomott és a kezét mindvégig a falon tartotta.

- Ne merészelj így beszélni velem! - ordította. Ez az énje nagyon megijesztett és csak a könnyeim csordultak végig az arcomon.

- Sajnálom. - suttogtam ijedten.

- Annyi mindent sajnálsz Amy és tudod már a tököm is ki van vele! Elegem van belőled és a hazugságaidból, a kis játékaidból! - ordította mire érthetetlen arcot vágtam.

- Te miről beszélsz? - kérdeztem vissza. A félelmet a harag vette át.

- Tudod te azt nagyon jól! - csapkodott - A kis James visszajött végre, ugye? Hogy betömje azt a nagy szádat amit nekem nem hagytál. - tátva maradt a szám és a szemeim kidülledtek ettől a mondatától. Mi a fenét képzel ez magáról? - Betette neked? - kérdezte nevetve - Jó volt? - grimaszolt mire elegem lett belőle és egy óriásit csattant a kezem az arcán.

- Ne merészelj így beszélni velem alaptalanul. Undorító féreg vagy és nem tudsz te semmit szóval ne ugass! - fenyegettem - Szánalmas vagy. - azzal megfordultam, de megfogott a hajamnál és visszarántott magához egy csókra. A kezei úgy szorítottak, mintha ezer évre eltűntem volna, és most végre megtalált. Olyan vadul csókolt mintha azt akarta volna, hogy soha ne érjen véget. És a legnagyobb hiba? Az, hogy én visszacsókoltam. Ugyan olyan vadan és ugyan olyan nagy akarattal. Úgy hiányzott az ölelése, az, hogy érezhessem az illatát, az ajka ízét a számon. Hogy fél percre szeretve érezhessem magam.. Richárd felkapott és bevitt az egyik WC-be és a falnak nyomott. Éreztem merevedő férfiasságát és a táncoló nyelvét a számban. Levegőért kapkodva imádkoztam, hogy a mi kis tüzes szenvedélyünk miatt ne kapcsoljon be a tűzjelző. Richárd leült a WC-re, majd az ölébe húzott úgy, hogy szemben legyek vele. Csak faltuk egymást egész végig és én a mennyben és egyben a pokolban éreztem magam..