Két bátyám van?!

#87 Vacsora

És hogy ez után mi történt? Fogalmam sincs. Valószínüleg összeestem és megfulladtam a könnyeimben. Minden esetre az ágyamban keltem fel és egyedül voltam. Talán anya sem volt itthon, de egy dologban biztos voltam. Már másnap volt. Az óra délután kettőt mutatott és én legszívesebben elástam volna magam. Kivánszorogtam a szobámból és egyenesen a fürdőszobáig mentem, hogy megpróbáljam kicsit rendbeszedni magam. Itt a nyár, boldognak kellene lennem, de egy takarítónő simán felmoshatná velem a padlót.

Tudtam, hogy a Jamessel való csókom - amit nem nevezhetünk csóknak csak egy szájra puszinak - csak egy búcsú csók volt. Féltem attól, hogy azért kaptam, mert soha többé nem láthatom. Persze valahol tudtam, hogy ez hülyeség. De féltem attól, hogy Johnnak más tervei vannak.

Idejét sem tudom, hogy mikor ettem utoljára, úgyhogy úgy döntöttem, hogy összedobok egy kis rántottát. Miközben jöttem le a lépcsőn észrevettem anyát a konyhában egy papírral a kezében. Az arca tökéletesen közvetítette az érzéseit.

- Mi a baj anya? - léptem közelebb hozzá, mire rám emelte könnyben ázott tekintetét.

- John elment. - meredt rám lefagyva. Láttam teljesen összedőlni az anyám világát. Ez természetesen engem is padlóra vitt mégjobban. Boldognak kellett volna lennem, mert megszabadultam Johntól, viszont elvesztettem egy barátot a közelemből és az anyám teljesen maga alá került. Nem akartam végig nézni és fogalmam sem volt, hogy mit tehetnék érte.

- Hidd el, így lesz a legjobb. Hamar felépülsz majd. - simogattam a vállát, de kiakadt azon, amit mondtam.

- Jaj Amy mit tudsz te a szerelemről? - nézett rám undorodva - Még 18 sem vagy, mit is tudhatnál.. Semmit nem tudsz. - kezdtem azt hinni, hogy sok alkoholt fogyasztott az este.

- Azért mert nem vagyok annyi mint te, még tudhatok a szerelemről. - mondtam nyugodtan.

- Na és mit? - nézett rám, de nem hagyta, hogy válaszoljak - James elég hamar kidobott egy másik kislányért.. - vont vállat - Richárd meg csak a bugyidig akart eljutni. Ezektől a fiúktól nem tanulhattál sokat. - horkantott.

- Na és te? - fontam keresztbe magam előtt a karom - Johntól tanultál bármit is? Miután megkapta amit akart elment. Majd visszajött pár hónapra, de amikor megtudta, hogy terhes vagy tőle azonnal elmenekült sőt, még a fiadat is elvitte, aki nem mellesleg halott! - üvöltöttem - Szóval anya. Ki áll rosszabbul pasi téren? - kérdeztem, de a válasza nem igazán érdekelt. Felsiettem a lépcsőn és visszafeküdtem az ágyamba.

Talán ettől féltem a legjobban. Az anyám teljesen megfog őrülni és nem tudom, hogy mit tehetnék ellene. Lehet, hogy csak időt kellene adnom neki. Gondolataimból a telefonom rezgése szakított ki. Fáradtan a telefonomért nyúltam és igencsak meglepődtem, amikor Nancy neve villant fel előttem.

Két óráig beszélgettünk telefonon, a semmiről. Az előtte lévő egy óra volt az, ami fontos volt a számunkra, ugyanis megbeszéltünk mindent. Igazából nem váltunk el haraggal, de mégis megszakadt a kapcsolatunk és hiányzott mindkettőnknek a másik. Kiskorom óta ismertem és a legjobb barátnőm volt. Hülyék voltunk, hogy hagytuk ezt egy percre is elveszíteni. Hiszen valaki egész életében keres valakit, akit a barátjának nevezhet, de nem találja meg. Akik pedig megtalálják, eldobják valamilyen oknál fogva. Persze a mi barátságunk közel sem volt tökéletes. De mindig volt egy ok, amiért elromlott és azok az okok nem voltak aprók.

A telefonom rezgése rázott ki a gondolataimból.

- Mit felejtettél el? - kérdeztem kuncogva Nancytől.

- Lesz egy házi buli nálunk. - kezdte - Jó lenne ha jönnél.

- Nem tudom Nanc.. Richárd is ott lesz és gondolom Lisa is. Nem akarok találkozni velük. - piszkáltam a takaróm sarkát.

- Amy. Richárd szülinapja lesz. Akármit is mond vagy tesz, szeretné ha ott lennél, akkor is ha tagadja.

- Mikor lenne ez a buli? - kérdeztem unottan, mire Nancy egy hatalmasat sikított.

- Péntek este. - mondta boldogan.

- Pont 13-án? Komoly buli lesz.. - Nem vagyok babonás, de mindig megijedek amikor meglátom a naptárban, hogy 13-ra esik a péntek.

- Háát..

- Miért nem a szülinapján tartjuk? - kérdeztem. Az lenne az ésszerű nem?

- Ömm.. Sokan nem érnek rá akkor. Tudod, másnap munka.

- Értem.

Nancyvel ez után még beszélgettünk egy kicsit a buliról aztán letettük. Elgondolkoztam azon, hogy vennem kellene neki valamit. Talán egy üveg pezsgőt vagy.. Fogalmam sincs. Az ablaknál ácsorogtam, amikor észrevettem anyát dühösen elviharozni. Ezt látva eszembe jutott, hogy az enyém az egész ház és süthetnék valamit Richárdnak.

Lementem a konyhába, hogy utánanézzek megvan -e minden hozzávaló a tortához, de persze a hűtőnk olyan volt mint új korában. Azaz teljesen üres volt az egész. Sóhajtva csaptam be az ajtót és eldöntöttem, hogy bevásárolok. Talán anyának is összedobok egy kiadós vacsit, hátha jobb kedvre derül a kaja láttán.

Kerestem egy papírt meg egy tollat és elkezdtem felírni, hogy miket kell vennem a tortához és a vacsihoz. Ebből tevékenységemből Derek megjelenése zökkentett ki.

- Szia! Hát te? Ide költözöl? - kérdeztem viccelődve és odaléptem hozzá egy ölelésre. Ő olyan nekem akár egy nagybácsi.

- Nem, csak gondoltam rád nézek. Láttam Carol kocsiját a parknál, így azt feltételeztem, hogy egyedül vagy. - vont vállat.

- Értem. bólintottam. - Nem jössz el velem bevásárolni? - Derek gyorsan megfordult és az ajtóhoz ment, hogy kinyissa előttem - Csak utánad. - mutatott kifelé.

A bevásárlás gyorsan és könnyen ment Derekkel, pedig azt hittem, hogy minden édesség után hisztizni fog, hogy vegyem meg neki. Út közben kitaláltam, hogy lasagnet csinálok vacsorára. Miután megvettünk mindent, ami fel volt írva a listára, Derek haza vitt és segített kipakolni, majd haza ment. Egyre jobban mennek náluk a dolgok, bár még mindig külön szobában aludnak. Sosem fogok rájönni, hogy hogyan bírja ki az a nő, hogy külön szobába aludjon egy ilyen pasival. Bár lehet, hogy megvan az oka..

Elkezdtem megcsinálni a vacsorát és szépen meg is terítettem. Középre raktam egy gyertyát és szépen összehajtogattam a szalvétákat is. Minden tökéletes volt, csak egy dolog nem stimmelt. Anya még mindig nem volt otthon.

Az óra hajnali fél kettőt mutatott, amikor feladtam a várakozást és felmentem az emeletre. Könnyeim patakokban folytak amikor felértem és csak mégjobban folyni kezdtek, amikor James szobájához értem. Résnyire nyitva volt a szobának az ajtaja és úgy gondoltam benézek. Bementem abba a szobába, ahol nemrég még James aludt és tette a dolgát. Éreztem az illatát a levegőben és ez volt az utolsó csepp a pohárban. Elkezdtem torkom szakadtából bőgni. Nem tudom, hogy ez lehetséges -e de én megtettem. Rakéta fokozatra kapcsoltam a lábaimat és behuppantam James ágyába, majd álomba sírtam magam.

Sziasztok Srácok! 💖☀

Tudom, ez nem a legizgalmasabb rész, viszont sajnos mostanában nem igazán megy az írás. Nem csak ez áll a dolgok mögött, hanem szeretném újra írni ezt a történetet és szeretnék most erre (jobban) koncentrálni, mert nem olyan könnyű mint gondoltam. Szeretném kiadás képessé tenni a könyvet, ehhez viszont sok idő kell. Nem tudom, hogy ti mit szóltok ehhez, hogy gondoljátok de nagyon örülnék ha elmondanátok a véleményeteket. 😇

Köszönök nektek mindent és sajnálom, hogy nem nyújtok túl jó teljesítményt, de igyekszem. 💕