Két bátyám van?!

#48 Örökké

Bepattantam a nagy fekete autóba és meglepett a tömeg. Ryan a volán mögött ült, Victoria Nancy és Richárd pedig hátul nagyban itták a levegőt az üres vodkás üvegből. Én Ryan mellett kaptam helyet és ennek most kivételesen örülök, mert nem volt kedvem beülni a részeges barátaim mellé.

- Mit is ünneplünk? - kérdeztem Ryantől nevetve.

- Fogalmam sincs. - nevetett fel - Victoria rám parancsolt, hogy most azonnal elmegyek piát venni és kocsikázni fogunk. Aztán kitalálta, hogy elmegyünk a város szélén lévő árvaházba, ami már vagy húsz éve nem üzemel.

- Wáow. Szuper. Ennél nem is lehetne izgisebb estém. - grimaszoltam.

- Ennél izgisebb? Mit képzelsz? - ment bele a játékomba, mire felnevettem.

Kiszálltunk egy parkolóban, amivel szemben ott volt az elhagyatott árvaház. Ijesztő volt, nem kicsit. Főleg, hogy a lámpák fénye nem nagyon ért el a ház környékéhez, az ottani lámpák pedig nem világítottak. Ryan felkapcsolta kocsija lámpáját, hogy ne essünk pofára az odavezető úton. Az autóban nyíló hármas csapat kéz a kézben mentek - futottak - az elhagyatott ház felé.

- Hölgyem. - engedett előre Ryan.

- Ilyenkor bezzeg előre engedtek minket mi? - ráztam a fejem és előre mentem. Ryan szorosan jött mellettem és egész végig éreztem szorongását - Félsz? - kérdeztem nevetve, mire gyerekesen felhorkantott.

- Én soha. - mondta ki büszkén, de egy puffanásra majdnem a nyakamba ugrott.

- Nyugi. - nevettem fel - Biztos csak a srácok szórakoznak..

Ryan a telefonján lévő zseblámpával világította meg a helyet. A többiek bementek az össze szobába, mi pedig nyugodtan sétálgattunk a folyosón és nézelődtünk. A falakat képek borították, amiket összefirkáltak és szétszakítottak.

- Rémisztő egy hely. - néztem undorodva a mocskos falakat.

- Az. - mondta ugyan úgy undorodva Ryan.

Addig sétálgattunk, míg bele nem botlottunk a három elveszett barátunkba.

- Igyatok már valamit! Tök gázul néztek ki. - szontyolódott el Nancy.

- Inkább ti néztek ki úgy. - mutattam rájuk - Szörnyen néztek ki, talán haza kellene mennünk. - javasoltam.

- Isten ments Amy! Ez eddig a leghülyébb ötleted. - nézett mérgesen rám. Szemforgatva mentem be az egyik szobába ami a kocsi fényszórójával szemben volt, így bejutott némi fény a terembe. Leültem az egyik poros asztalra és a többiek is kerestek valamit, amire leülhetnek. Nancy nem igazán foglalkozott semmivel, ő úgy ahogy volt bedőlt a kanapéra. Undorító..

Úgy gondoltam, hogy tényleg innom kell valamit, hogy elviseljem őket így. Victoria csendesen volt részeg, ő csak a háttérben kuncogott mindenen, amit Nanc csinált. Richárd is inkább a háttérben nevetgélt Victoriával, de valami más volt. Egész végig Victoriával foglalkozott. Úgy nézett rá mint akibe fülig belehabarodott. Ettől a látványtól csak még jobban megakartam húzni a pezsgős üveget. Teljesen belefelejtkeztem mindenbe, csak ittam és ittam, míg már nem volt mit.

- Héé kisanyám. Te aztán szépen meghúztad az üveg tartalmát.

- Kösz. - motyogtam vissza és megtöröltem a számat.

Talán azért idegesített, mert azt akartam, hogy velem foglalkozzon. És mert sosem hívott fel azok után, amit tettem érte.

Éjfél körül járhatott, amikor szép lassan elkezdtünk vissza felé indulni. Gyorsabban nem ment. Richárd a húgát cipelte mert bealudt és lehetetlen volt felébreszteni, nem mintha akartuk volna.

- És csodálkozol, hogy nem ébred fel? Mindenhova beverte már a fejét. - néztem rá érthetetlenül.

- Maradj már! Nem lesz baja. - beszélt belőle a részegség. Azt sem tudom, hogy bírta el Nancyt, amikor még egyedül sem bírt menni.

Victoria Ryanbe kapaszkodott, ő inkább csak álmos volt, mint részeg. Ryan pedig nem ivott egy kortyot sem, mert ő volt a sofőr és senki sem akart meghalni. Én voltam az, aki elől kullogott és próbált kijózanodni. Már nem éreztem annyira az alkohol hatását a testemben és az agyamban, de még nagyon nem éreztem magam tisztának. Így kullogtunk vissza a kocsiig. Mindenki beült, vagy betett valakit. Ugyan úgy ültünk, mint ahogy idejöttünk, csak annyi különbséggel, hogy a bulinak vége. Hátul mindenki bealudt én pedig egyre jobban éreztem magam, miután hozzájutottam egy flakon hideg vízhez.

- Na, jobban érzed már magad? - Pillantott rám Ryan.

- Azt hiszem. - dőltem az ablaknak, de rossz ötlet volt. Egy nagy bucka miatt majdnem kitörtem az üveget a helyéről - Aucs. - dőltem vissza a rendes pozíciómba. Ryan csak nevetett rajtam, amiért még mindig részeg vagyok.

- Gyorsan haza viszlek és már aludhatsz is. - mosolygott rám.

- Nem tudom, hogy ez az -e amire vágyom. - motyogtam.

- Akkor mire vágysz, Amy Rose? - nézett rám, mire lefagytam.

- Te honnan tudod? - hüledeztem. Ryan újra az utat kezdte nézni és magában kuncogott.

- Richárdtól. - biccentett hátra én pedig hátra néztem. Victoria keze Richárdon, Richárd keze pedig Victorián pihent.

- Gondolod, hogy több van közöttük? - néztem még mindig őket.

- Kik között?

- Richárd és Vic között. Egész végig elválaszthatatlanok voltak és láttam, hogy néz rá Richárd. De Vic csak a lányokat szereti nem? - néztem rá felvont szemöldökkel és aggódó tekintettel.

- Nem tudom Amy.. Én is észre vettem. Victoriának sok pasija volt már az elmúlt években, de mind csak pár hétig, esetleg hónapig tartott. Most pedig ott van az a lány.. Kayla vagy ki a tök. - nevetett fel - Az este inkább Richárd volt az, akin látni lehetett. Ez megijeszt téged? - nézett rám.

- Nem is tudom. A barátságunk mindig is több volt. - vontam vállat - Ő a bátyám én pedig a húga. Tudod. De az igazság az, hogy úgy szerettük egymást mint a szerelmesek, de sosem történt semmi. Semmi olyan. - néztem az utat a monológom közben és a könnyeim égetni kezdték a szemeimet.

- Talán ezért lesz majd szép az egész. Még fájdalmas, de ki tudja. Lehet örökké fog tartani.

- Semmi sem tart örökké, Ryan. Az örökké valóság néha csak egy röpke pillanat. Észre sem veszed és amiről azt gondoltad, hogy soha nem ér véget.. Egyszer csak eltűnik. Véget ér az örökké..