Két bátyám van?!

#24 Cica harc👊

Victoria több üzenetet is hagyott. Kezdetben inkább a “hol vagy?” és “hová tűntél?” jellegű üzenetek lepték el a telefonomat, utána gondolom megtudta Ryantől, hogy mi történt és utána inkább a “jól vagy?” és “gyógyul meg!” üzeneteket küldött. Mikor felébredtem lelkileg és testileg is, visszaírtam neki, hogy minden rendben van, jól vagyok, de valószínű nem találkozunk ma a suliban, ugyanis itthon maradok. Úgy éreztem már rengeteget hiányoztam a lelki problémáim miatt, viszont azt hiszem, hogy a mentális egészségem fontosabb annál, hogy bent üljek egy padban és hallgassam azt a sok baromságot amit a tanárok tolnak. Mellesleg Richárd már nem jár az iskolába, legalábbis már rég elment innen és nem tervezi a visszatérését..

James azt mondta, hogy el kell mennie elintézni néhány dolgot, de délután már itthon lesz, és nézhetünk valami vicces filmet, hogy feldobjuk a hangulatomat. Ezzel a gondolattal szálltam ki a kádból, és megtörülköztem. Mikor lementem a nappaliba anya osont be a házba amit összetett kézzel vártam. Vártam, hogy megforduljon és számon kérhessem.

- Oh kicsim.. Drágám! - tettetett örömet az anyám - Olyan jó látni, miért vagy itthon? Suliba kellene lenned!- dorgált le mire felvontam a szemöldököm.

- Neked pedig itthon kellene lenned, ha már ott tartunk, hogy kinek mit kellene csinálnia. - nyomtam meg gúnyosan a “kellene” szót.

- Tessék? - próbálkozott tovább anya.

- Ne csináld ezt anya.. - forgattam a szemeimet, majd töltöttem magamnak egy kis narancslevet.

- Miről beszélsz én csak.. - nem hagytam, hogy befejezze amit elkezdett.

- Nem! - tettem le kicsit nagyobb erővel a narancslé dobozát - Hová mész minden áldott nap? Miért jársz úgy haza, mintha nem is a te házad lenne, miért lopakodsz? És mégis hol voltál amikor szükségem volt rád?! - ordítottam és millió könnycsepp gyűlt a szemembe - Hah?! - anya teljesen lefagyott. Csak állt az ajtó előtt és moccanni sem bírt, nemhogy megszólalni - Sejtettem. - ráztam meg a fejem és felmentem a szobámba. Felvettem valami melegebb holmit és a bőrkabátom zsebébe tettem a cigis dobozom a gyújtómmal együtt és elindultam a bejárati ajtó felé. Anya szinte még mindig ugyan úgy állt ott, de nem érdekelt túlzottan. Otthagytam, ahogyan ő is ott hagyott a bajok közepén és inkább a munkának nevezett dolgot választotta a saját lánya helyett.

Ahogy kiléptem az ajtón megcsapott a hideg szellő, és őszintén szólva ez teljesen megnyugtatott. Úgy éreztem ez hiányzott most nekem. Friss levegő egy kis séta miközben süti a nap az arcom. Írtam Vicnek, hogy találkozhatnánk, és ha megfelel neki, akkor átmennék hozzájuk. Legújabb barátnőmnek esze ágában sem volt visszautasítani ezt az ajánlatot, ezért egy kicsit hosszabb sétára indultam, hogy kényelmesen odaérjek Victoriáékhoz és ne keljen sokat várnom rá.

Az éjszakát újra náluk töltöttem és rá kellett jönnöm, hogy Vic nagyon magányos. Ryan az a magának való báty volt, Max és a szülei nyomát pedig látni sem lehetett.

- Képzeld. Ma a suliban valami irtó nagy buliról beszéltek a többiek és úgy gondoltam nekünk is ott a helyünk. - ujjongott Victoria miközben az utolsó sajtos melegszendvicsét fogyasztotta el.

- Szuper lenne. - mosolyogtam rá. Furcsa volt a kettőnk közötti kapcsolat. Bár lehet csak azért, mert ő maga is egy elég furcsa lány. Mindig nevet és mosolyog. Imádja az állatokat, segít mindenkinek és mindenhol, ahol csak tud. Egy élet vidám kemény csaj, aki oda van az izmos pasikért. Így semmi furcsa nincs benne ugye? De valami mégis olyan érdekes. Mintha rejtegetne valamit. Amin én már meg sem lepődnék..

Megbeszéltük Victoriával, hogy elmegyünk együtt abba a buliba, amit még aznap este visszaigazolt.

Másnap vele mentem iskolába, mert náluk maradtam az éjjel. Semmi kedvem nem volt anyámhoz és a kitalált sztorijaihoz..

Egész suli idő alatt együtt lógtunk, szinte elválaszthatatlanok lettünk, viszont most külön váltak útjaink. A mosdóból sétáltam vissza a termembe, mikor valaki megszólalt mögöttem.

- Látom találtál magadnak új barátokat. - gúnyolódott Nanc, mire szemforgatva megfordultam.

- Látom találtál magadnak csatlósokat. - mosolyogtam rá gúnyosan, amitől az egész feje rák vörös lett. Bling-Bling Baby.

- Képzeld el, ők tudnak nélkülem is élni, nem úgy mint a kis Victoriád. - nevettek fel egyszerre mind a hárman. Jesszusom..

- Jah látom. - biccentettem a csatlósai felé, akiket csak azért tart, hogy ne látszódjon magányosnak, mert abba belehalna. Nem tudom mi ütött belé, de nagyon megváltozott.

- Csajok, elmehettek! - a szemem is kiugrott a helyéről, és még jó, hogy nem ittam semmit, mert tuti félre nyeltem volna, a többit meg rá köptem volna.

- Te ezt nevezed barátságnak? - mutattam a lányokra akik sarkon fordultak és elmentek.

- Kinek kellenek barátok Amy? - úgy viselkedett mint egy rossz picsa - Sosem állnak mellettem, nem kellenek.

- Áh szóval én sem álltam melletted ugye? - kérdeztem gúnyolódva.

- Hát.. Nem. - úgy képen vágnálak Nanc, hogy egész Afrikát felszántanád az álladdal..

- Akkor nincs is miről beszélnünk. - fordultam meg és elindultam de Nanc szép lassan jött utánam, olyan távolságban, hogy kiabálhasson utánam.

- Tudod Amy, sosem gondoltam volna, hogy lefekszel majd a bátyáddal, aki egyébként a volt pasid. Na és mi van Richárddal? Ő is annyira kellett neked, hogy kiüldözted a városból, és most nincs bátyám te hülye ribanc! - ugrott a hátamra és elkezdte tépni a hajam és a ruhám, majd lerántott a földre, mire bevertem a fejem. Próbáltam letépni magamról Nancyt, de akkora düh volt benne, mintha egy egész foci csapattal birkóznék éppen. Mivel szép szóval és gyengéd hajtépéssel nem sikerült lerángatnom magamról és senki nem is segített csak ordibálták, hogy “cicaharc” ezért muszáj volt erősebben püfölnöm az ex legjobb barátnőmet, különben szarrá ver és nincs kedvem még egyszer a kórházban magamhoz térni.

- Állj már le! - üvöltöttem le miközben megfogtam baba rózsaszín pulóverét és arrébb rángattam.

- Kussolj hülye kurva! - azzal újra nekem esett és az öklével ütött szájon ami felrepedt és ömleni kezdett belőle a vér. Az ütés erősségétől hátra estem, ám ez már elég volt a néző közönségnek és közbe léptek. Hihetetlen, hogy a legnagyobb bajban az összes tanár felszívódik, de amikor csókot akarsz váltani a pasiddal ott van tőled egy centiméterre..

Néhány ember lefogta Nancyt akinek még mindig nem volt elég, mert újra és újra nekem szeretett volna ugrani. Engem páran felsegítettek, nagy nehezen, mert alig éreztem a testem a fájdalmon kívül. Victoria hangját hallottam, ahogy lök félre mindenkit és siet a segítségemre, majd átvett a többiektől. Egy tanár is előbukkant valahonnan, kész csoda.. Vajon hogy került ide?.. Nancyt azonnal az igazgatóiba küldték engem pedig a védőnőhöz, de Vic természetesen azonnal a kocsiba vágott - szó szerint - és elvitt magéhoz.

A fürdőszoba padlóján ültünk mindketten, míg lefertőtlenítette a sebet és egy borsós zacskóval próbálta jegelni repedt ajkamat.

- Megverem azt a … - Victoria nem az a fajta, aki erőszakot folytat vagy csúnyán beszél, ezért sem fejezte be amit elkezdett. Elmosolyodtam rajta. Egész végig a ajkaimat nézte szomorúan de mégis csodálattal. Nem tudtam hová tenni és őszintén szólva, most pont nem abba az állapotban voltam, hogy tegyem is bárhova. úgy csináltam mintha nem vettem volna észre, mintha nem gondolnék semmire, csak szomorkodik azért, amiért ez megtörtént. És tudjátok mit? Elhiszem, hogy tényleg csak ennyi van mögötte.

Victoria egyik barátjától megtudtuk, hogy Nancykének suli után maradnia kell két órát,míg meg nem csinálj a háziját és nem dolgoz ki tételeket, utána pedig takarítania kell az iskolában. Azt hiszem ez egész szép kis bünti. Remélem belefullad az egyik mosdó WC-jébe, vagy a felmosó vödörbe. Egyébként a büntije teljes 2 hétig tart. Alig várom, hogy láthassam meggyötört arcát, ahogy végig vonszolja az egész folyosón.