Két bátyám van?!

#33 Egyedül

Este kimentem a teraszra. Illetve hajnalok hajnalán. Már mindenki békésen aludt csak én nem. Hideg volt kint mégsem érdekelt semmi. Leültem a kanapéra és betakartam magam az ott lévő takarókkal. Elővettem a cigis dobozomat és rágyújtottam. Hamarosan itt a szilveszter és én olyan boldogtalan vagyok, mint még soha. Újra beleszerettem Jamesbe, de nem lehet belőle semmi. James nélkül lépek be az új évbe..

A telefonom rezgésére lettem figyelmes.

Victoria üzent: Boldog karácsonyt, Amy! :)

Mosolyra húztam a szám. Sokat gondoltam rá, mert jól éreztem vele magam, mint barátnő és féltem, hogy rosszul viseli azt, hogy nem viszonozom vissza  a szerelmét. Visszaírtam neki és ezzel az üzenettel le is zártuk a beszélgetésünket.

- Kivel beszélgetsz? - kérdezte egy férfi hang az ajtóban állva.

- Semmi közöd nincs hozzá. - szívtam bele egyet a cigibe, mire kikapta a kezemből - Hé! Add vissza James! - vágtam be gyerekesen a durcit.

- Nem. - mondta nyugodtan, majd mélyen beleszívott. - Nem kéne ezt csinálnod.

- James, tudom, hogy nem egészséges nem kell, hogy..

- Nem a cigiről beszélek, Amy. - nézett rám olyan fájdalmas tekintettel, hogy nyelni nem tudtam - Hanem arról, hogy ha megtudja, hogy idekint üldögélsz minden éjjel az nem tetszene neki. - mondta és félelmet véltem felfedezni a hangjában.

- Jól leszek, értem ne aggódj. Engem nem bánthat.

- Igazad van. - mondta, amin teljesen meglepődtem, mert nem erre a válaszra számítottam. Leült mellém és megfogta a térdem - Nem engedem, hogy bántson. - ajkaim lassan szét nyíltak egymástól. Úgy vágytam a csókjára, de mindent elrontott John hírtelen és váratlan érkezése. Mi van akkor, ha soha többet nem érezhetem ajkait az ajkaimon? Ijesztő gondolat..

Ma este szilveszterezni megyek Victoiával. Még karácsony este írt és megbeszéltünk mindent. Nem tudom, hogy lehetünk ezek után legjobb barátnők. Aggódom érte, mert nem akarom, hogy ebben a barátság zónában fájdalom érje.

Most az egyszer tökéletes külsőre törekedtem, mert tudtam, hogy James is jön, mint a kísérőm. Érdekes volt, hogy ezt pont John kérte. Lehet terveztek anyával valamit a hálóban, amire nem annyira vagyok kíváncsi. Minden esetre szeretném elcsábítani Jamest ma este. Újra hozzá szeretnék érni tökéletes bőréhez és puha ajkaihoz.

Kilencre érkeztünk a házibuli udvarára. Victoria pár percen belül el is tűnt mellőlem én pedig csak ácsorogtam a kertben a bejárati ajtóval szemben. A zene hangosan kiszűrődött, de még hangosabb volt akkor, amikor az ajtó kivágódott. Egy velem nagyjából egy idős fiú csapta ki az ajtót és haladt végig a kerten majd elhagyta az egész ház területét. Valaki nagyon felbosszanthatta..

Mivel tárva nyitva állt az ajtó, gondoltam itt az ideje bemenni rajta. A ház még nagyobb volt, mint aminek kintről látszott. A helységet több száz ember lepte el. Teli volt majdnem pucér lányokkal, akik azt várják, hogy legyen egy vagy több partnerük az éjszaka.

Az alkohol a cigi a fű és az izzadtság szaga borította be az egész házat, amit a többiek már rég megszoktak vagy már kidőltek tőle. Azt hiszem én az utolsó csoportba fogok tartozni. Nyugodtan mászkáltam a házban össze vissza, mindenhova benéztem, de persze csak a tárva nyitott szobákba. Az ajtó nyitogatást abba hagytam egy időre. Vagy inkább örökre..

Pár óra elteltével már untam a nézelődést és ha már itt vagyok egy buliban az év utolsó napján.. Akkor azt hiszem kezdenem kellene magammal valamit. Lementem a földszintre és a konyhába érve ami előttem volt ittam mindenből egy kicsit. Mikor kezdtem érezni a hatását, befurakodtam a tömegbe és elkezdtem táncolni. Nem tudom kinek, nem tudom minek és azt sem tudom miért. De úgy éreztem egy fontos személy figyel rám valahonnan a tömegből, a szoba egyik sarkából.

A karjait a csípőmre tette és hagyta, hogy vezessem. Olyan közel éreztem magam hozzá. Éreztem az érintését a bőrömön, az ujjait játszadozni a csípőmön. Éreztem fűszeres parfümjének az illatát és rabul ejtett. Már csak az illatától beállva éreztem magam és ha ezt tudom, nem gyömöszölök magamba annyi alkoholt.

Behunytam a szemem és átadtam magam az érzéseknek. Azoknak a fajtáknak, amitől még nyitott szemmel is elájulsz nemhogy még csukott szemmel.. Hozzádörgöltem magam, mert érezni akartam a karjait magam körül és azt, ahogy az ölelésében tart.

Mióta John megérkezett a házba, nem érezhettem, nem beszélhettem vele sőt, még ránézni sem mertem, mert féltem, hogy az túl sokat árulna el kettőnkről, és nem akartam Jamest bajba sodorni. Mikor maga felé fordított, végre belenézhettem gyönyörű szemeibe. De nem az övéibe botlottam..

- Hiányoztam? - kérdezte perverz mosollyal az arcán. Sokkosan álltam előtte. A pasi előtt, aki kétszer is majdnem megcsókolt, de motorra ült és elhajtott..

- Mit keresel itt? - kérdeztem Richárdtól remegő hanggal és könnyes szemekkel.

- Az ünnepekre hazajöttem, Kicsi. - mondta és végig simított az arcomon, hogy eltüntethessen egy könnyet - Mi van, nem mondasz semmit? - nevetett fel.

- Itt hagytál. - néztem mélyen a szemébe és a könnyeim szabad utat törtek maguknak - Itt hagytál egyedül. - mondtam dühösebben - És most visszajöttél egy hétre, hogy újra az életem része lehess, majd újra eltűnj igaz? - most már üvöltöttem vele és püföltem a mellkasát.

- Hé, Amy itt vagyok. - húzott magához és minden erejével csak szorosan ölelt. Visszaöleltem, mert mióta elment, csak erre vágyok.. Csak arra vártam, hogy visszajöjjön és magához húzzon - Most már itt vagyok. Sosem megyek el nélküled, nem követem el még egyszer ezt a hibát. Mindig itt leszek neked Amy, megígérem. A szavamat adom rá. - suttogta és egy forró csókot nyomott a homlokomra. Ha ez még lehetséges, akkor még több könny folyt végig az arcomon és már zokogtam Richárd karjai között. Felnéztem rá és vártam, hogy ajkai hozzá érjenek az enyéimhez. Megfogta az államat és csiga lassúsággal húzta maga felé. Épp hogy összeértek ajkaink, amikor a szemem sarkából láttam, hogy megáll mellettünk valaki. Amikor oda pillantottam Jamessel találtam szembe magam. Remek.. Ma úgy látszik elfogom felejteni, hogy kell levegőt venni..

- James.. - mondtam volna de ő azonnal el is ment. Szélsebesen lökött fel mindenkit, aki az útjába állt.

- James nem a…

- Nem. - néztem rá erőtlenül mosolyogva - Nem a bátyám.

- Amy, ugye tudod, hogy döntened kell? - kérdezte mélyen a szemembe nézve és jól esett, hogy nem mérges, hanem a legjobbat akarja nekem és hogy megért.

- És ha nem megy? - néztem fel rá összetörve - Mi van ha nekem elég egy pillantás és máris többet érzek mint kellene. Az egész városba beleszerettem.. - hitetlenkedtem. Szörnyen éreztem magam amiatt, hogy minden pasiban meglátom a jót - Miért történik ez velem? - kérdeztem Richárdtól, de nem vártam választ rá - Miért kell mindenkinek éreznie valamit irántam, és nekem miért kell elfogadnom mindenkitől? - a látásom egyre homályosabb lett a könnyektől.

- Mert jó ember vagy, Amy. - mondta nyugodtan - Mindenkit megakarsz menteni valamitől. Mindenkivel foglalkozni akarsz és mindenki eltud veled feledtetni mindent. Hagyod, hogy az emberek boldoggá tegyenek a legrosszabb napjaidon, de a nap végére arra jössz rá, hogy beléjük szerettél. - mondta fájdalommal a hangjában.

- De ez nem normális. - töröltem le egy könnycseppet a száz közül.

- Nem olyan értelemben, amiben te gondolod. Egyszerűen csak gyenge vagy nemet mondani. De Amy.. Nem lehetsz együtt mindenkivel. És nem lehetsz együtt úgy senkivel, hogy közben más után vágyakozol.

- Tudom. - Richárd bólintott egyet, aztán lassan elkezdett hátra fele hátrálni és eltűnt a tömegben. Egyedül maradtam teljesen, és úgy is éreztem magam. Teljesen egyedül.

Sziasztook! 😊
Sajnálom ha a részek lassabban jönnek a vártnál vagy nem elég izgalmasak, de sajnos nem igazán jut elegendő időm a történet folytatására 😔
Viszont ennek ellenére is igyekezni fogok
Köszönök nektek mindent, puszi! 😘😇