Két bátyám van?!

#38 Ugyan olyanok

Ott hagytam Jamest, hadd úszkáljon csak a boldogságban, ameddig én az egyik bárban koktélt szürcsölgetek. Nem tartott sokáig a magányom.. James egy nála vagy négy évvel fiatalabb lánnyal enyelgett. Füzögette, flörtölgetett vele, amit a lány természetesen hagyott is. A következő pillanatban James már a lány száját falta, olyan éhséggel, ahogyan az enyémet is falta korábban.. A kocsiban azt hittem, hogy rosszabb már nem lehet. Hát, azt hiszem annál nagyobbat sosem tévedtem még az életemben.

Lélegzet visszafojtva ültem a széken és egy idő után, a fejemben éreztem dobogni a szívem.

- Levegőt is kéne venned nem gondolod? - ijesztett meg a bárban dolgozó fiatal srác - Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. - mosolygott rám, miközben egy fehér ronggyal törölgette a poharakat. Felé fordultam, majd azzal a lendülettel le is borítottak a helyemről. James jött nekem az új szerzeményével együtt.

- Kérnénk két pohár whiskyt. - nevetett a fiúra. Én úgy néztem kettejükre, mintha megakarnám fojtani a csajt, Jamest meg jól szájon vágni azzal a whiskyvel.

- Ne néz rám így drága. - mondta tettetett szomorúsággal. Nagyot nyelve vettem le róla a tekintetemet. Mikor megkapták az italukat James elvette őket és azzal a lendülettel a lánynak adta, mondván, hogy menjen előre. James egy utolsó szóra közeledett hozzám - Most úgy fogom megfektetni őt, ahogy téged sosem tudtalak. Remélem mindent hallani fogsz az éjszaka. Hangosak leszünk, ígérem. - kacsintott. Olyan közel állt hozzám, hogy éreztem, nem ez lesz az első whiskyje ma este. Könnybe lábadtak a szemeim, de próbáltam erős maradni csak azért, mert a pultos fickó mindent látott és hallott ebből az egészből.

- Nahát. Őrült ex? - kérdezte egyik szemöldökét felvonva. Még mindig a szutykos poharakat törölgette. Igazán vonzó volt..

- Mondhatjuk így is. - néztem James nyomai után - Talán már sohasem tudom meg. - mondtam halkabban, szinte suttogva.

- Ha adhatok egy tanácsot.. - néztem rá, megadva neki a hallgatásom -, akkor szerintem Nem törődsz vele. Jobbat érdemelsz te nála. - kacsintott, de nem úgy ahogy a többiek. Nem azért, hogy megszerezzen és így táncoltassa le rólam a fehérneműm.

- Minden lánynak ezt mondod? - kérdeztem komolyan, mintha megsértett volna.

- Igen. - válaszolta nyugodtan - Mindenkinek, akinek ekkora balfasz exe van. - nevetett fel, amin nekem is el kellett mosolyodnom - Tudom, hogy most azt hiszed, hogy próbálok rád hajtani. - mosolygott el ezen, miközben ugyan azt a poharat sikálta már fél órája - De én csak az igazat mondom. Nem szeretem azokat, akik így beszélnek egy lánnyal. - nézett mélyen a szemembe.

- Értem. - bólintottam.

- Nem hiszel nekem ugye? - kérdezte perverz mosollyal az arcán.

- Ha elhinném, csak megkedvelnélek. - mosolyogtam vissza rá, majd beleittam az italomba.

- Nahát. Mik ki nem derülnek ma este. - tette le végre a poharat és a kezébe vett egy újat.

- Nekem mondod? Hosszú éjszakám lesz.. - értettem ezt arra, hogy Jamessék a mellettem lévő szobába vannak, és tuti nem lesznek halkak, főleg, mert James engem akar idegesíteni.

- Akár itt is maradhatsz. - mondta kedvesen.

- Nem, de azért köszi. Teszek egy próbát és adok egy esélyt az alvásra. - mosolyogtam rá és elindultam felfelé. Csak az ajtóba jutott eszembe, hogy ahhoz, hogy bejussak, esetleg kulcs is kéne. Feltéve ha valaki más meg nem tette. Benyitottam, mert hallottam a nyögdécseléseket a szobámból. Hányszor fogadtam meg, hogy nem nyitok be zárt szobába..

James olyan erőkkel hatolt bele a lányba, hogy szerintem már nincs is eszméleténél. Összefont karokkal álltam az ajtóba, míg James rám nem mosolygott, de egy percre sem hagyta abba.

- Nem szállsz be? - mosolygott perverzen - Szegény kis Lalám már kezd elfáradni.

A lány James alatt tényleg úgy nézett ki, mintha beadtak volna neki valami cuccot. Szánalommal néztem Jamesre, majd becsuktam a szobám ajtaját és vissza mentem a pultos sráchoz.

- Azt hiszem, inkább maradnék. - mondtam és felültem székre. Magamra terítettem a fehér törülközőt és tovább ittam az italomat.

- Túl hangosak? - kérdezte és érdekes módon, most nem törölgetett semmit, csak neki támaszkodott a pultnak.

- Khm. A szobámban vannak. - mondtam neki, mire egy elég érdekes fejet vágott.

- Kemény gyerek. - nevetett fel.

- Hagyjuk is. Hogy lehet, hogy még nem tudom a neved? - kérdeztem, csakhogy elterelhessem a figyelmemet.

- Josh. - mosolygott. Már túl sok a J betűvel kezdődő pasi neve. Össze fogom őket keverni, az egyszer biztos - Na és neked? - biccentett.

- Amy vagyok. - mosolyogtam.

Joshhal órákat beszélgettünk a semmiről. Ő egész végig a pult mögött maradt, mintha oda lenne láncolva.

- Milyen érdekes dolgokról cseverésztek galambocskáim? - kérdezte James átkarolva engem. Szemforgatva fogtam meg a kezét és ejtettem vissza oda, ahonnan felemelte.

- Semmi közöd hozzá. - förmedtem rá.

- Oh valaki mérges. - mosolygott rám.

- Kitakarodnátok a szobámból?- kérdeztem idegesen.

- Miért tennénk? - kérdezte vissza, ezzel egyre közelebb hajolva hozzám.

- Túl közel vagy. Zavarsz. - néztem el Josh irányába.

- Még nem vagyok túl közel hozzád, ahhoz benned kéne lennem. - mondta én pedig arcon csaptam.

- Undorító vagy. - hánynom kellett tőle. Josh erre már eltudta hagyni a pultját kintről nézte tovább az eseményeket.

- Nem undorítóbb nálad, Amy. - mondta vissza mérgesen, mintha minden az én hibám lenne és vissza indult Lalácskájához.

- Jól vagy? - lépett oda hozzám.

- Jól leszek, ha adsz valami erőset. - néztem rá dühösen.

- Ne az itallal próbálj megnyugodni. - kérlelt.

- Ha jól tudom, pultos vagy és azért vagy itt, hogy kiszolgálj, nem de? - kérdeztem mosolyogva, mire fejét csóválva visszament a pult mögé és töltött nekem valamiből.

Csak elakartam veszni az egyik medence legalján.