-Nézzétek már, ki van itt!-röhögött fel gúnyosan Yungmin egy lesajnáló pillantás kiséretében.-Mizu, Homó?-érdeklődött "ártatlanul".
Egyszerűen rühellem. Soha nem vétettem ellene semmit, és nem értem, hogy mi a baja velem. Utálom az ilyen öntelt idiótákat.
-Ne hívj így!-morogtam, miközben a cipőmet kötöttem be.
-Valami bajod van?-lépett közelebb, mire összerezzentem.-Ajánlom, hogy fogd be, nincs itt a testőröd, hogy megvédjen.-vigyorgott önelégülten. Akármennyire utálom, félek is tőle. Tapasztalatból mondom, fáj az ütése. Ekkor azonban egy pillanatra minden rossz érzésem elszállt, és az ajtó felé terelődött a tekintetem. Belépett az újabb napom újabb megmentője, nyomában az edzőnkkel. Tökéletesen festett, mint mindig, azonban nem volt időm bámészkodni, hiszen az utóbb említett óriásit fújt a sípjába, és elkiáltotta magát.
-Párokba sorakozni! Kezdődik az edzés.
Sziasztok!:)
Meghoztam a bevezetést az új történetemből. Ezen is elég régóta dolgozom, és most úgy éreztem, itt az ideje "megmutatni a világnak". Nagyon remélem, hogy élvezni fogjátok Jungkook és Yoongi hosszadalmas történetét!:)
Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!♡
YOU ARE READING
Bullyball
FanfictionJungkook végre bekerülhet a Seoul-i kosárakadémiára, de sajnos nem túl jól fogadják. Érzi egy idő után, hogy ott kéne hagynia a csapatot, de egy valami mégis ott tartja a szíve mélyén. Vagy inkább valaki? Vajon elég erős ez az érzés ahhoz, hogy szó...
