Jungkook végre bekerülhet a Seoul-i kosárakadémiára, de sajnos nem túl jól fogadják. Érzi egy idő után, hogy ott kéne hagynia a csapatot, de egy valami mégis ott tartja a szíve mélyén. Vagy inkább valaki? Vajon elég erős ez az érzés ahhoz, hogy szó...
-Megjöttünk!-kiáltottam fel a házba lépve. Gyenge szervezetemnek pont elég volt ennyi kiruccanás, nagyon elfáradtam. -A konyhában vagyunk!-hangzott szerelmem válasza. El nem tudtam képzelni, hogy mit csinálnak ott, de a hang irányába sétáltunk. Hirtelen megcsapták az orromat a mennyei illatok. Eltátottam a számat. Meg volt terítve. 10 széket szedtek össze a lakás szegleteiből, és az asztalhoz helyezték őket. Annak a közepén egy hatalmas tál, mennyeien kinéző kaja díszelgett. Na jó. Tudtam, hogy Chan ért valamennyire a főzéshez, de erre nem számítottam. Arra se, hogy vacsorát fognak csinálni, mire visszajövünk. Annyira ínycsiklandozónak tűnt, hogy muszáj volt lefotóznom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-A nap hősének!-vigyorodott el busani barátom. -Mi is segítettünk!-tette fel az ujját Tae. -Bizony! Nagyon ügyes szakácsok voltak.-kacsintott Chan. -A shakek pedig nagyrészt Yoonginak köszönhetőek. De ezt a filmezéshez keszítettük.-tette hozzá Jimin, és a konyhapultra mutatott. Elállt a lélegzetem. Gyümölcskarikákkal a tetején ott sorakoztak az otthon éppen megtalálható gyümölcsökből készített finom tejes innivalók. -Te tudsz ilyet?-fordultam felé meglepetten. -Imádom kiskoromtól kezdve. A szüleim mindig ilyet csináltak nekünk. Meg kellett tanulnom, hogy ha nagy leszek is élvezhessem ezt a csodát.-tárta szét a kezeit mosolyogva. Tisztára úgy éreztem magam, mintha valami soha vissza nem térő nap lenne az az életemben, pl szülinap, ballagás, mittudomén. Pedig én csak vért adtam...mindenesetre nagyon jól esett ez az apró meglepetés mindannyiuk részéről. -Köszönöm, fiúk! Jobb barátaim nem is lehetnének.-öleltem meg sorra őket. Páromhoz lépve a nyakába fúrva az orromat, mélyen beszívtam az illatát. -Aig láttalak ma. Hiányoztál.-suttogtam. -Te is.-motyogott vissza.-Meg ne próbálj mégegyszer elájulni. Kétszer elég volt szívrohamot kapnom.-mondta. Kuncogni kezdtem. -Bocsánat. Szeretlek. -Én is.-puszilt a nyakamba, majd lágy csókra húzott magához. Elfelejtettem a körülöttünk lévőket, ahogy finoman a fenekembe markolt. Aprót sóhajtottam. -Ne már, menjetek szobára!-röhögött játékosan Woojin. Erre mindannyian felnevettünk. -Na, de együnk már, korog a gyomrom! Meg alig várom már, hogy megtudjam, mi volt a kórházban. Hallgassuk meg Kook sztoriját.-javasolta Jinki. Nagy egyetértésben ültünk le az étkezőasztalhoz, én pedig belevágtam a mesélésbe.
***
-Ó, a rohadt életbe!-csattant fel Jisung a 15. résznél. Annyira elnyerte a tetszésünket a Chim által ajánlott sorozat, hogy nem bírtunk vele leállni. Csakhogy valamiről megfeledkeztünk. -Mi van?-kapta felé Namjoon a fejét ijedten. -Srácok, fél 11 van, hogy a francba felejtettük el, hogy mennünk kell haza?! A homlokomra csaptam. Elment az utolsó vonatuk! -A francba.-csapta össze a tenyerét Chan.-Pedig 8-kor még egyszer ránéztem az órára, hogy kiszámoljam, mikor indulunk. Elvitte az eszem ez a filmnézés. -Még szerencse, hogy nem hétfő lesz holnap, hanem vasárnap. Valahogy megoldjuk, hogy itt aludjatok.-szólalt meg a bátyám. -Köszönjük, nagyon rendes vagy.-nézett rá Hobi. -Hyuuung! Akkor már nem lehetne, hogy mindenki maradjon, és most az egyszer csináljunk egy naagy ittalvást?-vetettem be a bociszemeimet. Úgy látszott, senkinek nincs ellenére, mert egyszerre mindannyian könyörgő tekintettel bámultunk felé. -Jó, legyen, csak találunk elég helyet.-sóhajtott. Megörültünk. -Ide, Kook szobájába egy szivacsot tudunk behozni. Az ágya kétszemélyes, nem nehéz kitalálni, ki fog mellette aludni.-vigyorgott Yoongira.- Az én szobámba a másik matracot átvihetjük a nappaliból. Az én ágyam is franciaágy. Tudunk vastag takarókat lerakni a földre. A nappaliban 3 hely van. Én leszek az egyik, aki oda megy, mert korán kelő vagyok, és ott a legkevésbé esélyes, hogy felkeltek valakit-sorolta fel.-Ki hol alszik? -Nekem jó Kookshi szobájában a matrac.-jelentette ki Taehyung. -Én meg alszok Tae mellett pokrócokon.-jelentkezett Jimin. -Mi négyen bemegyünk akkor a szobádba, ha nem baj, valaki a szivacson, valaki pléden, ketten az ágyadon.-mondták a busani barátaim. -Akkor hárman maradtunk lentre.-nézett végig a tesóm Namon és Jinkin.-Jó lesz nektek? Az egyik kanapé két személyes, a másik egy. -Persze.-bólintottak. Miután ezt megbeszéltük és közösen megágyaztunk, a sorozatunkat a 20. részig fejeztük be, majd felelsz vagy merszeztünk és beszélgettünk sokat. Fantasztikus volt. Mindenki ott volt, aki igazán számított nekem. Ráadásul szerelmemen óriási változást lehetett felfedezni. Nyitottabb, felszabadultabb lett emberek társaságában. Boldog voltam azon az estén. Nagyon.
[Jin POV]
Hajnali fél 3-kor dőltünk végig a fekvőhelyeinken. Hullafáradtak voltunk, de jókedvűek. Nem bántam meg, hogy megengedtem az öcsémnek a pizsipartit. Tényleg élveztem a velük töltött időt. Gondoltam,ránézek a telefonomra. Hát, váratlan dolog fogadott. Jiwoo üzenetekkel halmozott el. Rengeteggel. Megnyitottam őket.
Szerelmem♡:
Jin
Jin
Kicsim
Kim Seokjin
Hahó
Vissza sem írsz...pont ez a baj
Beszélni akarok veled, fontos
Hívj fel
És ezek tömkelege. Ajaj. Az utóbbi napokban keveset beszéltünk, de...ugye nem haragudott meg? Félni kezdtem. Meglepetésemre fent volt, elérhetőt jelzett. Halkan kiosontam a nappaliból a fürdőszobába, mert a "szoba"társaim már bealudtak. Sokáig bámultam a készüléket, mire be mertem nyomni a hívást. Próbáltam felkészülni a legrosszabbakra. Hát nem sikerült. -Csoda. Egyszerűen csoda. 100 üzenetnyi könyörgés után az elvileg barátom megkeres. Ennyit jelentek neked?-hallottam meg a barátnőmet a vonal másik végéről. A hangja szomorú volt és csalódott.
Sziasztok! Tájékoztatlak titeket, hogy ezzel a résszel elérkeztünk az utolsó 5 részhez!😔❤ Egyébként jó reggelt mindenkinek!♡
