Bullyball

4.

-És akkor azt mondta, hogy majd rendesen megtanulom, hogy nem vagyok közéjük való.-zokogtam Jinnek. Nem akartam sírni, de kijött rajtam a feszültség. A nappaliban álltunk másnap délután, mert a történtek estéjén a barátnőjénél aludt. A fejemet a mellkasának döntöttem, miközben ő átölelt és simogatta a hátam.
-Jól van, semmi baj. Biztos vagy benne, hogy akarsz járni?-kérdezte.
-I..igen. Nem...nem tudnám otth hagyni Yoongith.-szipogtam.
-Oké, értem. És nem engeded, hogy beszéljek ezzel a hülyegyerekkel?
-Hallottad, mith mondott. Ki fog rakatni.-folytattam.
-Jó. Akkor mit tehetek érted?-tanácstalanodott el, majd mégis eszébe jutott valami.-Edzések végén elmegyek érted, aztán látni fogja, hogy Jinki nélkül sem vagy egyedül. Ha pedig bármi van, ami eszedbe jut, vagy gáz a helyzet, mikor Jinki már nincs ott, hívj, és megyek. Talán még Namjoont is elrángatom magammal-suttogta a fülembe, megemlítve a haverja nevét, akivel tökre bírjuk egymást.
Hálát adtam az égnek, amiért ilyen bátyám van. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy annyian állnak mellettem, hogy Yungmin és a kis serege semmit nem árthatnak nekem.
-Khöszhönöhm.-szorítottam meg úgy, hogy érezze az összes hálámat. Délelőtt Jimin és Taehyung igyekeztek elterelni a figyelmemet a témáról, de persze azért ők is megigérték, hogy egy szavamba kerül és lecsapják Yungmint. Az órák végén elvittek a kedvenc kajáldámba, ahol ebéd után játékgépeken szórakoztunk, majd megbeszéltük, hogy hétvégén segítek nekik csajozni. Igen, az osztályon belül is jópár lány szeretne velem kapcsolatba lépni. Néha komolyan sajnálom, hogy nem vonzódom hozzájuk. Könnyebb életem lenne.

*2 órával később*
A 24-es terem melletti öltöző ajtaja tárva-nyitva állt. Hang nem hallatszott bentről, sejtettem, hogy már mindenki bement a terembe, hiszen direkt pár perccel edzés előtt érkeztem. Annál kevesebbet kell tűrnöm. Amikor beléptem, csak az egymással törődő négyesből kettő volt ott. Köszönten nekik, mire viszonozták, majd elkezdtem öltözni. Egyszer csak nyílt az ajtó, mire a gyomrom görcsbe rándult.
-Na, megérkeztél?-szerencsére csak Jinki lépett be az ajtón. Innentől biztonságban éreztem magam.
-Igen.-mosolyodtam el megkönnyebbülten, miközben pólót cseréltem.
-Minden rendben volt tegnap, miután elmentem?-nézett rám. Legszívesebben rávágtam volna, hogy egyáltalán nem, de eszembe jutottak Yungmin fenyegető szavai, és rögtön visszaszívtam a gondolataimat.
-Persze.-helyeseltem, majd beszélgetésbe kezdtünk. Egy mondatára viszont hirtelen óriási félelem fogott el.
-Ma sietnem kell, mert a kisöcsémre én vigyázok egész este és éjszaka.
Persze megértettem, hogy nincs mindig ideje mellettem testőrködni, de egyből éreztem, hogy itt nagy gáz lesz.
-Valami baj van?-ráncolta össze a szemöldökét, mert valószínűleg érdekes lehetett az arckifejezésem.
-Jaj, dehogy. Csak azon gondolkodtam, hány éves a tesód...
Ezután be kellett mennünk, majd az edző ismét beszélni kezdett hozzánk a hamarosan következő meccsről Japánban. Felemeltem a kulacsomat, hogy igyak egy kicsit, de pont amikor a számhoz emeltem az üveget, a kiszemeltem lépett be a terembe. Elállt a lélegzetem, amint megláttam, ugyanis a szexi szőke haját átfestette kékre. Amitől még dögösebb lett. A nadrágomban problémák kezdtek keletkezni, majd sikeresen félrenyeltem a korty vizet, mire a mellettem ülő csapatkapitány ütögetni kezdte a hátam.
-Fulladnál meg.-csúszott ki Yungmin száján, mire Jinkitől kapott egy gyilkos pillantást.
-Örülünk, hogy ismét hajszínt váltottál, Yoongi, de mostmár gyorsan szerezz magadnak labdát, és majd kérdezd meg a többieket a tudnivalókról a meccsel kapcsolatban.-kapta az utasítást, mire eltűnt a szertárban.

*Edzés után*
Izzadtan és fáradtan léptem ki a folyosóra. Nagyon megterhelő volt az edzés, sok futással meg erősítéssel. Semmire nem vágytam, csak egy zuhanyra és utána kiadós alvásra. Ott is voltak fülkék, de csak páran használták őket néha. Én inkább választottam az otthoni tusolást. Ellenben Jinkivel, aki közölte, hogy a két éves öccse mellett semmit sem lehet csinálni (rendesen meg is lepett a korkülönbség), ezért inkább most itt fürdik meg. Addig is ott maradtam egyedül.
-Na, mivan Homó? Hogy vagy ma?-kérdezte cinikusan Yungmin, ahogy a csapatkapitány eltűnt közülünk.
-Jól.-motyogtam alig hallhatóan.
-Az király. Mindjárt teszek róla, hogy még jobban legyél.-kacsintott, aztán folytatta az öltözést.
-Tegnap megdugott valaki?-kérdezte "ártatlanul".
-Fúj, ne mondj már ilyeneket, még a végén idehányok.-röhögött fel az egyik haverja. Körbepillantottam. Meglepetésemre Yoongi a szeme sarkából figyelte a jelenetet, és felhúzott szemöldökkel hallgatott. Lehet, hogy most elítél magában. Szerintem biztosan heteró. Ilyen és további hasonló mondatok repkedtek felém, amíg Jinki ki nem jött a zuhanyzóból.
-Megyek, jó?-lépett oda hozzám.-Tényleg maradnék még, de anyáéknak 8-ra bent kell lenni a munkahelyen.
-Rendben.-erőltettem egy vigyort az arcomra.-Holnap találkozunk.-mondtam, és máris éreztem, hogy remeg a kezem.
-Úgy lesz.-ezzel felkapta a táskáját a vállára, és távozott az öltözőből. Nagyszerű.
-Na, a testőrnek annyi?-mosolygott gúnyosan az a bunkó, és megindult felém.
-Yungmin, szállj le rólam. Nem vagy itt semmilyen befolyásos ember, úgyhogy hiába próbálkozol.-nyögtem ki a tőlem telhető legtöbbet. Yoongi eközben teljesen elkészült az öltözéssel, de aztán olyat tett, amit sosem gondoltam volna. Leült, és keresztbe fonva a karjait, kifejezéstelen arccal nézte a jelenetet.
-Hogy mit mondtál, te kis nyomorék?-jött teljesen közel hozzám a nagyképű idióta, és az alkarját a mellkasomnak szorítva préselt a falnak. Úgy vettem észre, hogy nagyon szereti a falakat.
-Azt hiszem, nagyon itt az ideje, hogy rájőjj, hol a helyed.-rántott egyet a felsőmön. Egy pillanatra az ütődéstől megtántorodtam.-ÉN vagyok itt a legjobb, te pedig egy senki vagy.-fröcsögte, és rántott mégegyet.-Neked itt nincs keresnivalód. Szerencsétlen b*zi.-ezzel a zárómondattal ökölbe szorította a kezét, és a szemem felé ütött egyet. Éreztem, ahogy felreped a szemöldököm, majd elönti az arcom a vér.-Kérsz még?-kérdezte, de meg sem várta a válaszomat, újra lendült a keze. Ekkor azonban valaki hátulról karon ragadott, aztán berántott a zuhanyzókhoz, miközben ráfordította a zárat az öltözőtől elválasztó ajtóra. Úgy gondoltam, hogy az egyik haverja volt, és hogy most öten fognak agyon verni, hiszen nem is láttam rendesen. Viszont a következő pillanatban hideg víz alá nyomták a fejem, majd valamilyen anyagdarabot szorítottak a sebhez .
-Tartsd ezt itt, amíg vissza nem jövök.-kaptam az utasítást egy ismerős hangtól. Yoongi? Az ajtó kinyílt, úgyhogy kikukkantottam. Elhúztak. Senki sem volt már bent, én pedig kb. 5 percig ültem ott egyedül. Szédültem, a kistörölközőt pedig már rég átitatta a vér.
-Jungkook!-ugrott elém Jin ijedten.-Úristen! Gyere, azonnal indulunk. Köszi, Yoongi.-rázott kezet az említettel. A kiszemeltem ezután lelépett, mi pedig sietősen távoztunk az épületből.