Bullyball

55.

Nos,  érdekes meccsünk volt. Egy darab ponttal vert meg minket az ellenfél. Ez az egyik legutálatosabb dolog a kosárban. Az idegeink pattanásig feszülnek a végső sípszóig. Viszont annyira nem voltunk letörve, mert kettőt már nyertünk, és ez is alig nevezhető vesztésnek. 
-Oké, fiúk, holnapra egy picit szedjétek össze jobban magatokat. Nincs nagy baj. Most visszamegyünk kajálni. Azután 6-ig felőlem bármit csinálhattok, a városba is felmehettek, csak akkorra érjetek vissza, mert grillezni fogunk. Értettétek?
-Igen.-bólogattunk. Olyan ötletem támadt, hogy megkérdezhetnénk a busani haverjaimat, nincs-e kedvük meglátogatni a jó öreg főutcákat. Ahogy kiment az edző, beavattam Yoongiékat a tervbe.
-Jó ötlet.-helyeselt Jinki, és a szerelmem is egyetértett.
-Persze csak addig megyünk, ameddig bírsz.-mosolyogtam a csapatkapitányra. Figyelembe kellett venni, hogy két mankóval és egy nehéz gipsszel a lábadon sokkal nehezebb lehet járni. Yoongi hátulról átkarolta a derekamat és belepuszilt a nyakamba, amibe kellemesen beleborzongtam. Viszont nem csak hárman voltunk az öltözőben. Igazából arról még nem beszéltünk, hogy nyíltan vállaljuk-e a kapcsolatunkat, de ezek szerint ő így gondolta, és ez nagyon jól esett.
-Mit látnak szemeim?-vigyorgott gúnyosan Yungmin.-Homó és a királyfija itt romantikáznak vidáman. Várjátok már, hogy elrontsam a jókedveteket?-lökött hátra hirtelen. Erre nem számítottam.
-Fejezd be.-sziszegte Jinki.
-Jaj, mert mit tudsz csinálni?-röhögött az idióta.
-Hát...-kezdett bele, majd gipszes lábát a földre téve, az egyik mankója végével a falhoz tolta az említettet. Az meglepődött, majd homlokát ráncolva ment a cuccához.
-Alig várom, hogy rommá verjem mindkettőtök arcát.-suttogta a fülembe.-Csak várj, amíg eljön az ideje.
Arcomat eltakarva mosolyogtam a pólómba. Rá kellett jönnöm, hogy a bátyám tervének legalább 90 százalékos esélye lesz. Kimentünk, hogy Chanékat üdvözöljük, majd megkérdeztük őket a délutáni programról. Nagyon örültek neki, szóval megbeszéltük, hogy a régi kedvenc fagyizónknál találkozunk fél 3-kor. Ezután indultunk vissza a szállásra.

                           ***

-Fhuu, de elfáradtam.-dőltem hátra az ágyamon a vacsi után. Ott is meg a városban is királyul éreztük magunkat. Sokat nevettünk, én pedig elújságolhattam Woojinéknek a híreket. Bár nem volt nehéz rájönni. Yoongival kézen fogva sétáltunk végig. Fantasztikusabb érzés nem volt a világon. Ezentúl Jin ötletébe is beavattam mindenkit. A szerelmemnek és Jinkinek lesesett az álla, azt mondták, ez tuti sikeres lehet.  Aznap viszont egy percet sem hagytunk Yungminnak a verekedésre. A vasárnap délelőtt jobbnak tűnt, mert csak délután volt két meccsünk. Szorosan 17:55-kor érkeztünk meg a grillezésre, ahol két órán keresztül voltunk lent a többiekkel.
-Bocsi, srácok, de mehetek először én a zuhanyzóba? Már nagyon fáj a bokám, jól esne minél hamarabb lefeküdni.-kérdezte a csapatkapitány.
-Persze.-bólogattunk egyszerre.-Kell segítség?
-Nem, köszi. Otthon már gyakoroltam, hogy mosakodjak meg rendesen egyedül.-mondta.
Tehát Jinki elfoglalta a fürdőszobát, mi pedig egyedül maradtunk a barátommal (ahh, még mindig gyorsan ver a szívem, hogy így hívhatom!). Mosolyogva közelített felém, én pedig felültem.
-Szép nap volt, nem?-kérdeztem tőle.
-De igen. És a tegnapi is.-válaszolta, majd keresztbe rakva rajtam a lábát az ölembe ült. Ágyéka ismét az enyémnek nyomódott, amitől övön aluli problémáim keletkeztek. Felém hajolva, a hajamba túrva megcsókolt, én pedig rögtön bejutást kértem a szájüregébe. Nyelveink táncoltak egy sort egymáson.
-Köszönöm, hogy szeretsz.-csúszott ki a számon ez az elég furcsa gondolat. Elengedett, hogy a szemembe nézhessen. Lágy, szerelmes tekintetétől képes lettem volna ott helyben elolvadni.
-Köszönöm, hogy létezel.-suttogta, mire ismét hevesen ajkaira tapadtam. Keze simogatni kezdte a testemet, ahogy benyúlt a pólóm alá. Fogaival szórakozni kezdett a felsőmből kikandikáló kulcscsontommal. Addig játszadoztunk egymással, amíg szobatársunk be nem fejezte a zuhanyzást. Akkor viszont Yoongi felpattant. Kezébe kapta a törölközőjét a pizsamájával együtt, majd rám szegezte a tekintetét.
-Megyünk együtt, Jungkook?
Meglepett a kérdése, de hogy mondhattam volna nemet egy ilyen csábító ajánlatra? Azonnal elrugaszkodtam a matractól, majd felnevetve Jinki szemforgatásán, eltűntünk a fürdőben.

Sziasztok!
Tudom, hogy ez egy rövid rész lett, de holnap szó szerint kétszer ekkora hosszúságút hozok majd!:) És nemsoká újra beindulnak az események is.

Ráadásul most látom, hogy az 5ezer megtekintés is meglett, nagyon szépen köszönöm, a comeback meg valami eszméletlen! Csodás szülinapi ajándékok nekem:D
Szép napot!♡