Bullyball

3.

Mikor hazaértem, Jin nem volt otthon, pedig szívesen meséltem volna el neki a történteket. Anyáéknak nem akartam Yungminról beszélni, mert akkor nem hagyták volna, hogy járjak. Márpedig Yoongit nem hagyhatom ott. Így azt mondtam nekik, hogy minden rendben volt, és miután lezuhanyoztam, bebújtam az ágyba. Rossz érzésem volt, mert ha Yungmin képes volt első nap nekem jönni, akkor valószínűleg durvulni fog a helyzet. Összetartó csapatra számítottam, erre mit kaptam? Egy normális csapatkapitányt, egy nagyon szexi, de zárkózott fiút, Yungmin +5 idiótát, és 4 másik srácot, akik tudomást sem vesznek rólam, sem a többi tagról. Meg egy edzőt, akit csak a játék érdekel. Mégis izgatott bizsergés volt a gyomromban, ha a következő edzésre gondoltam, Yoongi miatt. Mióta rájöttem, hogy...meleg vagyok, sosem tiltakozom az érzéseim ellen, és most is egyből rájöttem, hogy bejön a csapattársam. Nem tudott elnyomni a bunkó ellen érzett félelmem és utálatom. Szerencsésnek éreztem magam, hogy egy héten 5 edzésem van.

*Másnap*
-Na, milyen volt?-kérdeztek a barátaim első óra előtt a suliban. Úgy gondoltam, megtudhatjak a történteket, meg jól is esett végre beszélni erről valakiknek, ezért elmeséltem nekik mindent, Yungmintól Yoongiig.
-Megölöm azt a szemetet.-szorította ökölbe a kezét Taehyung. Elmosolyodtam.
-Segítek.-csatlakozott Jimin.-És akkor már csak Yoongival kell majd foglalkoznod. Szerintem ez a Jinki is beszáll hozzánk.-készítette a haditervet.
Vidáman hallgattam a szitkozódásukat, és örültem, hogy ilyen haverjaim vannak legalább a suliban. Ekkor megrezzent a telefonom a zsebemben. Kivettem, és megnyitottam a kapott üzenetemet. Egyből lehervadt a mosoly az arcomról.
Jong Yungmin: Szia, Homó:D Úgy látom, jobban kéne vigyáznod a személyes adataidra.
Ehhez a szöveghez egy képet csatolt. A francba! Ez kutakodott utánam. A kép a volt barátom oldalán volt megtalálható. 1 éve rakta fel, ahogy egy buliban csókolózunk. Ennyit a titkomról, amit Yungminnal soha nem terveztem megosztani. Vége a reménynek, hogy valaha is abbahagyja a szivatást.
-Mi a baj?-nézett rám Taetae.
-Ahh.-tört fel belőlem egy sóhaj, és feléjük mutattam a képernyőt.

*Suli után*
Délután Jinnel is tudtam beszélgetni egy kicsit. Megkért, hogy azonnal szóljak, ha valamit csinál Yungmin, amit meg is ígértem neki. Nem terveztem magamban tartani semmit, mert egyik volt osztálytársam ezt tette, és nem járt jól. 5-kor apa elvitt a sportcsarnokba, én pedig újra izgatottan szálltam ki a kocsiból, de féltem is. Az öltözőbe lehajtott fejjel léptem be.
-Sziasztok!-suttogtam.
-Csáá, Homó!-Yungminnak erre a mondatára sokan felröhögtek.
-Tetszett a képed.-nevetett gúnyosan az egyik az ötös közül.
-Hallod, téged nem kéne kirakni a csapatból? Lehet, hogy nem tenne jót az átlagteljesítményünknek, ha a fél bandára rámásznál.-folytatta egy másik. Sosem voltam nagyon erős, de már most a sírhatnék kerülgetett. Miért kapom mindig ezt az élettől? Bántanak, mert más vagyok.
-Hagyjatok már békén.-tudtam magamból ennyit kipréselni. Az ajtó pont erre a mondatomra nyílt ki.
-Ki hagyjon békén? Yungmin, mit akarsz már megint tőle?-dobta le a cuccát Jinki az egyik padra.
-Szevasz, tesó! Képzeld el, hogy a kisbarátunk b*zi. Hát nem csodálatos?-nevetett. Látszólag tök jól szórakozott.
A csapatkapitány sokáig bámult rám, majd feltehetőleg a szemembe nézett. Én nem láttam semmit az övéből, de ha ő igen, akkor elég sok szomorúságot fedezhetett fel a tekintetemben.
-És? Ez téged miért érdekel? Nem tudsz a saját életeddel foglalkozni? Ja, várjál, neked nincs is olyanod.-mondta gúnyosan.
-Fogd már be.-szólt vissza az öntelt csapattársam, de valamiért nem ment neki Jinkinek. Ő viszont folytatta.
-Yungmin. Nagyon gyorsan leszállsz Jungkookról, mert te is tudod, hogy ezt a csapatot én vezetem, és simán kirakatlak a csapatból. De ha nem érted meg, szívesen adok egy-két pofont, amitől talán észhez térsz.-közölte komolyan, mire az elhallgatott edzés kezdetéig.
-Köszi.-motyogtam a terembe vezető úton a megmentőmnek.-Miért védesz meg amúgy?-kérdeztem kíváncsian.
-Erre több magyarázat is van. Egy. Szeretnék egy kiegyensúlyozott és együttműködő csapatot, ha már az edző magasról tesz erre. Kettő. Yungminnal egyáltalán nem könnyű, szeret verekedni, és az egyetlen, akiről tudja, hogy erősebb nála, az én vagyok, már nem nagyképűségből. Három. Igazságtalan okokból szivatnak, és ezt nem hagyom, akárkiről legyen szó.-mondta.
Igazán jól estek a szavai. Kezdett egyfajta biztonságot nyújtani nekem. Kezdés után kb. 10 perccel Yoongi is becsusszant, mire a gyomrom izgatott liftezésbe kezdett. Akkor éppen sötétkék együttes mezt viselt fehér Nikeval. A jelenléte megadta az adrenalin löketet egész edzésre, úgyhogy szerintem tök jól teljesítettem. Yungmin viszont feltűnően csendben volt végig. Ami mint utóbb kiderült, nem hiába volt gyanús nekem.
-Na, gyere csak, Homókám.-rántott be a zuhanyzókhoz, miután csapatkapitányunk elhagyta az öltözőt. Két kezemet a falhoz szorította, majd úgy kezdett el beszélni hozzám.-Ha Jinki ott van, nem kapsz semmit, de amint távol kerül, meg fogod tanulni, hogy egy ekkora szerencsétlennek -aki még megvédeni sem tudja magát- nincs helye köztünk. Ja, és hogy mi van, ha szólsz a kis testőrödnek? Hát, teszek róla, hogy az edző úgy tudja, hogy rámászol az összes csapattagra és ezzel rontod a szintünket. Úgy ki leszel rakva innen, hogy a lábad sem éri a földet. Vágod?
Ez egyáltalán nem hangzott jól. Be kellett volna neki helyben vernem egyet, vagy rúgni, vagy akármi. De én nem tettem, inkább befogtam a számat. Abban a pillanatban ezt láttam a legjobbnak, mert úgy éreztem, menten eltöri a csuklóm.
-Igen.-válaszoltam halkan, mire elengedett. Már szinte senki nem maradt bent, mire kimentünk, úgyhogy tűrtem, ahogy különféle szavakkal sérteget, és a lehető leggyorsabban elkészültem. Aznap egyetlen reménnyel léptem ki az épületből: azzal, hogy Jinki minden nap ott lesz velem.