Jungkook végre bekerülhet a Seoul-i kosárakadémiára, de sajnos nem túl jól fogadják. Érzi egy idő után, hogy ott kéne hagynia a csapatot, de egy valami mégis ott tartja a szíve mélyén. Vagy inkább valaki? Vajon elég erős ez az érzés ahhoz, hogy szó...
Minimális életkedvvel ébredtem, szokásom szerint. Igen, tudom, boldog lehetnék, mert Jungkook hazajött, és az is vagyok. De nem értem, hogy ennek miért kellett az agyamban kárt tennie. Hát nem megint lesmároltam? Isten tudja, miért...?! "Ha ott van neked Hyemin, nem szórakozhatsz közben Jungkookkal. Különben is, mi lelt téged, Suga? Azt hittem teljesen heteró vagy. Nem probléma, ha nem így van, csak...sosem mondtad." -hangzottak a legjobb barátom szavai a fejemben. Teljesen igaza volt, magam sem tudtam róla, hogy hasonló érzések kötnének a fiúkhoz. Sosem fordult elő. Lehet, hogy szimplán teljesen megőrültem. Aznapra megbeszéltem egy találkozót a barátnőmmel nálunk, hogy kiverjem a fejemből a volt csapattársamat, de előtte még egy teljes nap kemény munka várt rám. Semmi erőm nem volt az egészhez, viszont ilyenkor próbáltam azzal inspirálni magam, hogy ha ügyes vagyok, a Zeneművészetire való bekerülés lehet a jutalmam.A napindítóm készítése közben más sem járt a fejemben, mint Jungkook fantasztikus szája. Nem bántam meg, hogy felfedeztem, igazából tökre kár lett volna kihagyni, csak....mi a francról beszélek? De, nagyon is nem lett volna szabad ennek megtörténnie. Egyszer se, nemhogy kétszer. Inkább megráztam a fejem, mielőtt bármilyen további gondolat suhanhatott volna át az agyamon, és a zene üvölttetését választottam hajnali programnak.
***
Hajnali 5-től délután 3-ig dolgoztam. Teljesen elfáradtam, ráadásul a főnök is leszidott, hogy miért nem figyelek jobban oda. Igen, egy kicsit szétszórt voltam, mert a hülyeségem járt a fejemben egész nap, de és? Már csak egyszerűen rossz napja sem lehet az embernek? Alig vártam, hogy hazaérjek. Ahogy beléptem a házba, láttam, hogy anyáék nincsenek otthon, bár számítottam is rá. Elfoglaltam a zuhanyzót. Úgy gondoltam, hogy egy kis felfrissülés majd biztos jót tesz nekem, ehelyett viszont még jobban felidegesítettem magam közben. Azon, hogy megint nem volt meleg víz, azon, hogy vajon edzésen is ennyire nyomorékul fogok-e teljesíteni, mint most, és azon, hogy ismételten Jungkook telepedett az agyamra. Mikor végeztem, a szobámba érve elterültem az ágyon, és bámulni kezdtem az öcsém képét az éjjeli szekrényemen. Kis idő múlva a könnycseppek megindultak sorban lefelé az arcomon. -Hiányzol, Yaomin. Rohadtul hiányzol.-simogattam az arcát a fotón. Éreztem, ahogy a depresszió ijesztő ereje eluralkodik rajtam, majd az ágyam alá nyúltam a kis féltve őrzött PVC késért, és célba vettem vele a kezemet. Tíz perc múlva riadtan kaptam fel a fejem a kaputelefon hangjára. Úristen! Elfelejtettem, hogy Hyemin átjön. Mekkora szerencsétlen vagyok! Gyorsan visszahúztam a csuklószorítómat, eldugtam a vágóeszközt, megtöröltem a szemem egy vizes zsebkendővel, és kisiettem az ajtóhoz. Magamra néztem. Elnyűtt, fekete póló, szürke, pamut rövidnadrággal. Lehetne jobb is, de nem akartam tovább várakoztatni. Felkaptam a telefont, majd beengedtem, és a lépcsőházba kiállva vártam, hogy felérjen. Egy gyönyörű lány érkezett. Már a látványa is egyből egyfajta nyugalmat árasztott szét a testemben. Ismét fantasztikusan nézett ki. -Szia, kicsim.-húztam magamhoz, majd tiszta érzelemből megcsókoltam. A szerelem elvonta a figyelmemet az összes problémámról. -Szia.-mosolygott rám.-Milyen napod volt?-kérdezte, én pedig kézen fogva kezdtem a kuckóm felé húzni. -Borzasztó, de tényleg.-válaszoltam meggondolatlanul. -Miért?-érdeklődött szomorú arckifejezéssel. Na, hát erre most mit mondjak? Hogy megcsókoltam valakit, miközben vele járok, és azzal voltam elfoglalva, hogy miért tettem? Hát, inkább nem. -Nem ment jól a meló.-zártam rövidre. -Ó, értem, sajnálom.-ült le mellém, mire belepusziltam a hajába. -Neked milyen volt?-vontam fel a szemöldököm. -Elment. Az egyetem kicsit kemény volt, de élveztem.-mondta. Igen, ő az egyik legjobb Seouli egyetemre jár, és elég módos családból való. Épp ezért mindig félek, hogy egy nap nem tudom majd megadni neki, amit szeretne.-Mivel dobhatnálak fel? Nézzünk filmet?-ajánlotta fel, viszont úgy éreztem, ez most nagyon nem lett volna jó ötlet. Néhány órán keresztül a képernyő bámulása tökéletes alkalom lett volna, hogy újra eszmefuttatásokba kezdjek. Másra volt szükségem. -Ha nem bánod, nem igazán szeretném. Inkább valami romantikusra vágyom..-vigyorodtam el perverzen, miközben hátulról átöleltem és megharaptam a nyakát. -Hmmm. Jó, azt hiszem, nem probléma.-villantotta meg a fogait, majd szembe fordult velem. Hevesen kezdtünk smárolni, míg hátrafektettem az ágyon, ő pedig a férfiasságomra vezette a kezét, amitől ifjabbik Yoongi hatalmasat rándult. -Ó, hát így játszunk?-túrtam bele a hajkoronájába.-Jólvan, Choi Hyemin, megjegyeztem.-nyúltam a felsője aljához.
***
-Elkísérsz edzésre?-kérdeztem a szerelmemtől a kalandunk után. Tényleg ez kellett most nekem, hiszen szex után mindig legalább ötször jobban éreztem magam. Imádtam, ahogy Hyeminnel a csúcsra jutok, élveztem a testét és az élvezettel teli hangfoszlányait. -Persze, úgysincs jobb dolgom.-állt fel az ágyról, mire én is így tettem, hiszen készülődni kellett. Gyorsan felkaptam egy tiszta ruhát, majd összedobtam a cuccomat. -Csináljak neked valamit enni? Biztos éhes vagy, és én is.-ajánlottam fel. -Úúú, benne vagyok.-bólintott, mire mindketten eltűntünk a konyhában.
-Vigyázz magadra.-bújt hozzám édesen, mikor a hatalmas sportcentrum elé értünk. A szerda azon napok egyike volt a péntekkel együtt, mikor nem késtem el, hiszen a többi napon fél hatkor volt vége a munkaidőmnek, az edzés pedig 6-kor kezdődött. Persze mindig mindenki Jinkin kívül azt hitte, hogy csak hanyagságból nem érek oda időben. Az edzőtől is rendszeresen kaptam érte. -Igyekszem.-suttogtam a fülébe.-Majd hívlak, aztán beszélünk.-pusziltam homlokon. -Okés. Szeretlek. -Én is szeretlek.-zártam le a beszélgetést, majd búcsúzásképpen megcsókoltam, amit rögtön viszonzott . Nem egyből engedtük el egymást, de amikor ez megtörtént, valami szörnyűséget véltem felfedezni. Kb. 5-6 méterre tőlünk egy ismerős arc figyelte a jelenetünket, majd mikor rápillantottam, elkapta a fejét és sietős léptekkel az épületbe vette az irányt. Ju...Jungkook?! -Mi a baj?-ráncolta a szemöldökét a barátnőm, látva az arckifejezésemet. -Semmi, csak most mennem kell, bocsi.-köszöntem el gyorsan, majd egy pillanatnyi arcrapuszi után távoztam az utcáról.
Sziasztok! Kaptam egy kihívást, amit köszönök szépen voutyro-nak❤
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
