Jungkook végre bekerülhet a Seoul-i kosárakadémiára, de sajnos nem túl jól fogadják. Érzi egy idő után, hogy ott kéne hagynia a csapatot, de egy valami mégis ott tartja a szíve mélyén. Vagy inkább valaki? Vajon elég erős ez az érzés ahhoz, hogy szó...
[Jin POV] -Máris ott vagyok.-tettem le a telefont idegesen. Jungkookék csapatkapitánya hívott. A rendőrök elmentek hozzájuk, Yoongi pedig pont ott volt. Azt mondta Jinki, hogy valószínűleg a gyorsan rázúduló események hallatán rosszul lett, majd elájult. Borzasztóan zavarta, hogy nem tudott vele menni a kórházba, ahova -irtó rendes módon- elfuvarozták a rendőrök. Az első, aki eszébe jutott, hogy bemehetne hozzá, az én voltam, hiszen Jinki barátai nem ismerik Yoongit, a családja állítása szerint nem túl egyszerű eset, a barátnője pedig nem tud a "mentális betegségéről". Azt mondta, hogy depressziós, így ha egyedül ébred a fehér falak között és elborul az agya mikor visszaemlékszik, hogy miért került oda, bármire képes lehet. Ezért akarta, hogy valaki legyen vele. Természetesen kötelességemnek éreztem ezt megtenni. Mégha haragudtam is rá, amiért Jungkook ügyében jelentős szerepet játszott. Ígyhát lekentem az arcom valamivel, ami segített eltűntetni a könnymarta bőröm látványát. Igen, nagyon hiányzott az öcsém. 7 napja nem került elő, fogalmam sem volt, hogy él e még vagy jól van e. Reméltem, hogy egy nap legalább egy SMS-t dob rám. Miután összeszedtem magam, elindultam Yoongihoz a kórházba.
***
Egy békésen alvó fiú látványát nyújtotta. Kék haja rendezetlenül hullott a homlokába. A szokottnál is sápadtabb volt. Piros pulcsit viselt fekete melegítővel és infúzióra kötötték, bár nem tudom, miért. Az orvosok közölték, hogy szerintük hamarosan felébredt. Igazuk lett. 20 percet kellett csak várnom, mire lassan nyitogatni kezdte a szemeit. Körbejáratta őket a szobán, lenézett magára, majd cifrán káromkodott egy sort. Végül megállapodott a tekintete rajtam. -Jungkook? Nem. A bátyja. Te meg mit keresel itt?-kérdezte fáradtan. -Jinki. Üzeni, hogy sajnálja, hogy nem lehet itt. Megkérte, hogy nézzem meg, mi van veled.-inkább nem említettem, hogy miért jöttem pontosan, nehogy emiatt összevesszenek. Úgy tűnt, hogy lassan visszaemlékszik a történtekre. -Ott voltak...Jungkook eltűnt...miattam, ugye? Nem csak képzelődök, tényleg ez volt, ugye?-dadogott életkedv nélkül. Ez azért nem pont így volt. -Utóbbi csak részben, de egyébként ez történt.-válaszoltam szomorúan. -A rohadt életbe. Van nálad kés?-pillantott a csuklójára. Erre a mondatára összerezzentem, hiszen rájöttem, hogy Jinki kicsit sem viccelt. A csuklószorítók...rengeteg mindent takarhattak. El sem szabad mozdulnom mellőle, amíg ki nem engedik innen. -Yoongi, nincs. Ne is gondolkozz ilyeneken.-néztem a szemébe komoran.-Maradj itt, fekve, szólok egy orvosnak.-jelentettem ki, és csak bíztam benne, hogy a karjára kötött infúzió nem engedi elmozdulni bármerre is. Szerencsére 5 perc múlva ugyanúgy találtuk az ágyán. -Hogy vagy?-ült mellé a doki. -Semmi bajom.-suttogta. -Nem szédülsz, nincs hányingered? -Nincs.-folytatta, ugyanolyan halkan. -Volt már ilyen máskor is? -Sokszor.-motyogott.-Mostmár hazamehetek? -Azt hiszem, igen, mivel nincs komolyabb bajod.-csatolta le a kezéről a csövet a tartállyal, ami már teljesen kifogyott.-A zárójelentést kéne megvárni, körülbelül egy fél óra. Aztán utadra engedünk.-mosolygott az orvos Yoongira, aki viszont nem viszonozta, csak egy bólintással reagált. Megszólalt a telefonom. -Elnézést.-sétáltam ki, mikor megláttam Jinki nevét. Az ajtóüvegen keresztül figyeltem Yoongit, miközben a zöld gombra kattintottam.-Szia! -Szia! Na mi újság? Felkelt?-aggódott. Nagyon aranyos volt, ahogy féltette a barátját. -Fel, és nemsoká ki is engedik, de egy tapodtat sem mozdulok addig, jó? Máris a kést kereste. -Istenem.-sóhajtott fel.-Oké. Megtennéd, hogy átadsz neki?-kérdezte. Visszamentem a szobába. -Yoongi, Jinki az. Hallottam, ahogy az utóbbi meggyőzi őt, hogy ezután egyből menjen át hozzájuk. Sikeres volt, majd végül még szeretett volna beszélni velem. -Na, már csak annyit akartam, hogy van valami hír Kookról?-érdeklődött, rekedt mély hangja pedig mérhetetlen idegességről árulkodott. -Bárcsak lenne.-hajtottam le a fejem.-A keresését a keresztanyáméknál folytatják. Egyszerűen kifogytam a további ötletekből. Anyáék úgy viselkednek, mint akik megőrültek.-magyaráztam, miközben éreztem, hogy megint a sírás hatására kerültem. Annyira tehetetlennek éreztem magam.-De ígérem, azonnal szólok, ha kapok bármilyen hírt.-mondtam. Yoongi megállás nélkül figyelte a beszélgetést. -Rendben. Sajnálom, Jin.-jelentette ki Jinki, amitől sikeresen bekönnyeztem. -Köszi.-csuklott el a hangom.-Én is. Nem sokkal későb letettük. A velem szemben ülő szótlanul nézte a jelenetemet, pedig senkit nem akartam, hogy ilyen gyenge állapotomban lásson. Egy mozdulattal letöröltem az arcomat. Kis idő múlva hozzám szólt az öcsém kiszemeltje. -Csak egy dolgot mondj el...-kezdett bele. Már semmin nem lepődtem volna meg, felkészültem bármilyen kérdésre. -Szerelmes volt belém?-fúrta a tekintetét az enyémbe, őszinte választ várva. Minden mindegy alapon úgy gondoltam, hogy igazat mondok neki. -Igen. És azt hiszem, még mindig rohadtul az.-sóhajtottam fel. Lehajtotta a fejét, majd gyorsan felpattant, és a mosdóba zárkózott. Gyanítottam, hogy nem jókedvében ment be oda, bár semmilyen hangot nem adott ki. Nem akarta megmutatni az összetört oldalát. Mivel a WC-ben igazán semmi olyan tárgy nem lehetett, amivel bántani tudta volna magát, kint maradtam. A zárót megvártam, addig elő sem jött, viszont mikor meghozták, átvette, és egy apró köszönéssel távozott. Én is indultam volna lefelé, azonban váratlanul megszólalt a telefonom. Tae orvosának az elmentett száma villant fel a kijelzőn. Folyni kezdett rólam a víz. -Jó napot!-köszöntem félve. -Szia, Seokjin. Szeretnélek értesíteni, hogy Taehyung ma délelőtt....
Sziasztook! Most meg fogok csinálni egy kihívást macskalany200-nak.❤
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
LIT
1. Éppen egy baromi nehéz töri TZ-re tanulok. 2. Éhes vagyok. 3. Nem szeretem a sushi-t. 4. Nem akarok elballagni. 5. Tudok korizni és gördeszkázni. 6. Debreceni vagyok. 7. Részt vettem a WAP Hungary 2!3! ARMY projektben. 8. 2 legjobb barátnőm van. 9. Korán kelő típus vagyok. 10. Állandóan eszek. 11. Uutááálom a matekot. 12. Remélem, hogy ezek a tények még nem voltak. 13. Csak a sztorihoz kapcsolódó kommentekre válaszolni fogok.
