Bullyball

24.

*Jin POV*
Furcsát álmodtam. Olyan volt, mintha valaki járkált volna a házban, de mire magamhoz tértem teljesen, már nem hallottam zajokat. Reggel mikor felkeltem, egyáltalán nem voltam nyugodt. Én nem akartam az öcsémet bántani, de muszáj volt elmondanom anyáéknak a történteket! Jót akartam neki! Vajon meddig fog haragudni rám? Reméltem, hogy egyszer csak rájön, hogy a legjobbat akartam ezzel neki. Anyáék még aludtak, úgyhogy lementem magamnak egy kis kajáért. A pulthoz sétáltam, azonban a következő látványtól majd' kiugrott a szívem a helyéről. Egy pillanatra azt hittem, még mindig alszom. Egy véres kés hevert a kredencen. Fogalmam sem volt, hogy került oda, de nagyon rossz érzésem támadt. Visszamentem az emeletre. A fürdőben semmi nem volt, a szüleim gondtalanul szuszogtak a szobájukban. Azonban Jungkook szobáját már nem találtam ennyire rendben. A szekrénye nyitva állt, a ruhák nagy része eltűnt belőle. A perselyéből a pénznek nyoma veszett. Kiraboltak? De hát akkor miért csak Kook cuccait vitték volna el? Nagyon rossz érzésem támadt. Nem volt vesztegetni való időm. Nem érdekelt, hogy hogy igazolom le az egyetemi napot, csak indulnom kellett Taehyungék háza felé. Hagytam egy cetlit anyáéknak, miszerint hamarabb indultam el, majd felkaptam az első kezembe kerülő nadrágot meg pólót. Kocsiba pattantam, és elfurikáztam a helyhez, ahol elvileg az öcsém tartózkodott. Hiába nyomtam a csengőt, nem nyílt az ajtó. Mikor már 10 perce próbálkoztam, kitaláltam, hogy átmászok a kerítésen. Pár lyukkal a nadrágomon sikerült is kiveteleznem a tervem, viszont amit megláttam Tae szobájának az ablakán keresztül, az megrémített. Legalább 5 összevissza dobált alkoholos üveg terült el bent. Ők sehol sem voltak, síri csend hallatszott, nekem pedig elsőre a kórház számát jutott eszembe tárcsázni. Ám ekkor egy hangot hallottam meg a hátam mögött.
-Ki a franc vagy és mit csinálsz itt?-kattant a kulcs a zárban, majd egy férfiasabb vonásokkal rendelkező Taehyung 2 kezdett lépkedni felém. Leesett, hogy ő a bátyja lehet.
-Seokjin, az öcséd legjobb barátjának, Jungkooknak a testvére. Őt keresem.
-Jaa, tudom, itt kell lennie.-nyitotta ki a házat.-Gyere. Amúgy Jihyun magyok.
Ahogy beléptünk, erős piaszag csapta meg az orrunkat, semmilyen hang nem hallatszódott.
-Taeeee! Taaaeeehyuuuung!-kiáltotta a nevét a bátyja. Nem jött válasz.
-Jungkook!-folytattam. Idegesen jártuk körbe a szobákat, de a fiúknak nyoma veszett. Jihyun a kertbe sietett, én pedig követtem.
-A rohadt életbe! Nincs itt a kocsim.-sápadt el az arca. 3 részeg fiú autóba ült. Mostmár biztos voltam benne, hogy a sürgősségit kell tárcsáznom. A telefonomért nyúltam a zsebembe, és remegő kézzel pötyögtem be a már ismert számot.
-Haló!-szóltam bele.
-Igen, tessék? A Seoul-i Kórház.
-Jó napot! Szeretnék érdeklődni, hogy a tegnapi nap folyamán nem-e szállítottak be egy Kim Taehyung, Jeon Jungkook, esetleg Park Jimin nevű személyt?
-Nos, nézzük. De.-erre kihangosítottam a hívást.-Taehyung ittasan vezetett, a társai sem voltak józanok. Balesetbe keveredtek, éjszaka kellett műteni őt belső vérzéssel, és még nincsen magánál. A pulzusa néha alább hagy, de van esély rá, hogy életben marad.-ennek hallatán a mellettem álló egész egyszerűen összerogyott. Na, már csak ez hiányzott.-Jimin megúszta egy combnyaktöréssel. Egy harmadik személy is ült a kocsiban. Néhány könnyebb sérülésen kívül semmi baja nem lett, de mikor a rendőrök faggatni kezdték, elrohant. Próbálták elkapni, de végül ez sikertelen lett. Azóta vallomás érdekében, kinézet alapján keresi a rendőrség. Még nem került elő. Barna haj, gyermeki arc nyuszifogakkal, kb. 180-as magasság, mokány testalkat. Esetleg ismeri őt?-kérdezte tőlem az engem tájékoztató férfihang. Az agyamat érő sokkhatástól majdnem én is elájultam. Kis híján meghaltak...sőt, Tae állapota kétséges...és ő...eltűnt...magával vitte a cuccait meg a pénzét... a véres kés...idegességemben bepárásodott a szemem.
-Igen. A bátyja vagyok.-válaszoltam elcsukó hangon.
-Nagyszerű. Idehívunk pár rendőrt, hogy meghallgassák önt. Kérem, mondjon majd el mindent, hogy hova mehetett, miért ivott, vagy hasonlók. Be tudna jönni ide, a kórházba?-kérdezte.
-Persze.-motyogtam.-Máris ott vagyok. Reszkető testtel pakoltam be Jihyunt az autómba, mert gondoltam, nem árt, ha beviszem a testvéréhez, meg amúgy sem hagyhattam úgy ott. Beindítottam a motort, majd a könnyeim között vettem az irányt a kicsit sem újra  látni akart épület felé.