Bullyball

2.

Nagyon elfáradtam. Amikor vége lett az edzésnek, mindenhol folyt rólam a víz. Hiányzott már az érzés. Yungmin folyamatosan leszerencsétlenezett, ha kimaradt egy ziccerem vagy nem ment be egy dobás. Próbáltam nem figyelni rá, és ez részben sikerült is, mert folyamatosan Yoongit néztem. Hihetetlenül jól játszott, szinte minden bement neki, és még csábítóbb volt izzadtan. Tudom, hülye vagyok. Sajnos Yungmin is legalább ennyire ért a sporthoz, de a legjobb játékos egyértelműen Jinki. Nem véletlenül lehet csapatkapitány.
-Ügyes voltál. Jártál már ezelőtt kosarazni?-jött oda hozzám utóbb említett.
-Köszönöm. Rólad ne is beszéljünk, de biztos úgyis tudod. És hát Busanban egy évet, de az közel sem ilyen volt.
-Mit gondolsz, fogsz járni?-érdeklődött tovább. Tényleg jól esett, hogy foglalkozott velem, pedig most hogy így belegondolok, tőle vártam volna a legkevésbé. Egetrengető volt köztünk a különbség. Nem panaszkodom, kockahasam van, de ő magasabb nálam, izmosabb, élesen kirajzolódnak a férfias vonásai, amihez képest nekem szerintem  eléggé gyerekarcom van. Amíg én minden reggel sokat ügyködöm a hajammal, az övé kócosan takarja a szemét. Egyszóval másak vagyunk. Kérdésén elgondolkodtam, mert edzés elején eldöntöttem, hogy soha többet nem jövök, de ahogy Yoongi belépett a terembe, megváltozott a véleményem.
-Azt hiszem, igen, bár nincs kedvem Yungminékhez.-mondtam őszintén.
-Megértem. Csak próbáld meg kizárni őket a világból, jó?
-Oké. Egyébként mit kell tudni a fiúról, aki elkésett?-mertem megkérdezni, remélve, hogy nem sejt meg semmit. Elmosolyodott.
-Yoonginak hívják. Sosem ér ide időben, de egyébként ő a csk. helyettes. 19 éves, mint én. Nagyon keveset beszél, el van zárkózva a világ elől, nem mondhatom el milyen okokból. De nekem nagyon jó barátom, és irtó jófej.-adott kis ismertetőt róla. Máris éreztem, hogy nem a legegyszerűbb esetet néztem ki magamnak.
-Értem.
-És rólad mit kell tudni?-nézett rám.
Azután tovább beszélgettünk, majd bementünk az öltözőbe.
-Ó, itt vannak a kis csodáink.-röhögött Yungmin.-Öribarik lettetek?-vonta fel a szemöldökét gúnyosan.
-Tudod, elég jó érzés, ha érkezik még egy normális ember, aki ellensúlyozni tudja az idiótákat a csapatban.-vetette oda Jinki. Erre akaratlanul is felnevettem. Talán nem kellett volna.
-Te mit képzelsz magadról?-nézett rám a bunkó. Felém indult, majd a mezemnél fogva a falhoz nyomott. Hirtelen levegőt venni is elfelejtettem .-Ideje megtanulnod, hogy ki itt a király.-rántott egyet rajtam, mire bevertem a fejem.
-Engedd már el, te nyomorék.-lökte az ellentétes oldalra őt a csapatkapitányunk.-Jungkook, öltözz fel! Majd én elintézem.
Ijedten teljesítettem  kéréset, de azért még Yoongira pillantottam. Valószínűleg semmit sem észlelt a történtekből, mert fülhallgatóval a fülében vette át a ruháit. Már a nadrágjánál tartott, úgyhogy úgy döntöttem, sietek, és bármennyire néz majd hülyének, kint bemutatkozok neki. Eközben Jinki és Yungmin a zuhanyzóknál voltak. Reméltem, hogy a csapatkapitány helyre tudja majd tenni, akármit is mond neki. Gyorsan elkészültem, majd általánosságban köszöntem a csapatnak, és leléptem. Szerencsére utolértem, aki után siettem.
-Bocsi.-érintettem meg a vállát, mire megugrott. Felém fordult, majd kihúzta a fülese egyikét.-Nem akartalak megijeszteni. Csak gondoltam, bemutatkozok. Jeon Jungkook vagyok, az új csapattag.-nyújtottam felé a kezemet.
Felhúzta a szemöldökét, aztán tetőtől talpig végigmért. Alig észrevehető, édes félmosolyra húzta a száját,majd kezet fogott velem.
-Min Yoongi.
Ezzel visszatette a zenét a fülébe, és elindult kifelé. Hát, legalább hozzám szólt.