Bullyball

22.

-Jézusom, haver.-nyitott ajtót Tae.-Baromira nem nézel ki jól. Mi van?-vonta fel a szemöldökét. Követtem a nappaliba, ahol Jimin üldögélt a fotelen.
-Kook! Mesélj!-mutatott maga mellé, odainvitálva engem. Mellé telepedtem, a házigazda pedig eltűnt a konyhában. Még jó, hogy a bátyjával lakik, akivel meg lehet beszélni, hogy egy-egy alkalommal átengedje a házat neki. 5 perc múlva visszatért a kezében annyi piával, amennyit még sosem láttam egy helyen. Alig vártam, hogy egy kicsit feldobhassam a hangulatomat egy pár korty segítségével. De előtte kifaggattak. Beszélni kezdtem a velem történtekről.
-Yoongi megcsókolt vasárnap, mielőtt elájultam. Azt hitte, nem emlékszem rá, de én nagyon is emlékeztem és ma reggel megkérdeztem, hogy miért kaptam.. Azt mondta, felejtsük el. Ma Jinkitől megtudtam, hogy csak azért törődött velem Yoongi a hétvégén, mert megkérte rá. Mellesleg heteró és barátnője van. Jinkire rányomtam egy hívást és kiabáltam vele a telefonban pedig nem tehet semmiről, de megemlítettem neki a csókot, amit ő a jelek szerint elmondott Yoonginak, mert ezt írta: -kerestem ki az üzenetét, majd feléjük mutattam.- És ha ez még nem lenne elég, Jin beköpött anyáéknak, akik közölték, hogy nem járhatok többé edzésre.-hadartam ingerülten. A barátaim tátott szájjal és kitágult szemekkel bámultak rám. Valószínűleg túl sok információt kapott az agyuk egyszerre, amit több időbe telt értelmezniük.
-De akkor miért...ha már neki...de miért nem...és honnan tud...ahh mindegy, túl sok a kérdésem.-sóhajtott fel Chim.
-Jaja, egyetértek.-csatlakozott Tae.-Inkább igyunk!-javasolta, én pedig egy határozott bólintással helyeseltem az ötletét. Nem néztem, hogy mit veszek a kezembe, csak kinyitottam az egyik üveget és rendesen meghúztam. Hagytam, hogy égesse a torkomat az alkohol, aztán utánaküldtem a többit is. Valami vodka volt. Mindketten becsatlakoztak. Negyed óra múlva már alig álltunk a lábunkon, úgyhogy bementünk Tae szobájába, és a franciaágyán végigfekve döntöttük magunkba ami csak elénk került.
-Fhuu, naon jól vok.-vigyorogtam tompán.
-Asszem hányingerem van.-nevetett kásásan Jimin.
-Mekkéne verni Yungmint.-gondolkodott Taehyung.-Nem jönne ki a kezeim közül élve.-itta ki a harmadik üveget.
-Mék buliba megyünk?-néztem értelmetlenül rá.
-Ja, télleg. 8-kor kezdődik egy jónak tűnő bulika a Flashlight-ban.
-Oké.-egyeztem bele.- Bemelegítek a tánchoz.-álltam fel mosolyogva. Körözni kezdtem a csípőmmel, majd elestem, mire hangosan kezdtünk megállás nélkül röhögni. Egy újabb whiskyért nyúltam.
-Amúgy, nézd Tae fejét, Chim!-vigyorogtam.-A mosolya olyan, mint egy téglalap. Mint a tégla! Házat lehetne belőle építeni.-harsogtam. Erre mindketten hisztérikusan kezdtek visongani, én pedig csatlakoztam.
-A te fejed meg olyan, mint egy nyúlé! A fogaid!  -tápászkodott fel, majd nyusziugrást próbált imitálni, de hasravágódott. Hangosan nevettünk, a könnyemet törölgetve öntöttem a maradék fél üveg whiskyt a számba, majd hanyatt fekve újra rámtört a röhögőgörcs.
-Amm nem fél 8 van?-hunyorgott Jimin az órára.
-De.-támolygott mellé Taetae.-Öltözzünk azt' go.-indult a szekrénye felé.-Itt ti is találtok cuccot.
Valamit magunkra kaptunk, hogy indulhassunk a buliba. Tudtam, hogy azok ketten tutira hazahozzák majd az első adandó kiscsajt, én pedig elterveztem, hogy talán csatlakozok hozzájuk, még ha nem is vagyok olyan gyakorlott, mint ők. Ha Yoongi nincs többé, akkor nem tökmindegy? Minél hamarabb el kell őt felejtenem.  Kimentünk Tae tesójának a kocsijához.
-Ki vezet?-röhögött Chim. A jogsiaink megvoltak, de mindhárman televoltunk piával.
-Majd én.-pattant be Taehyung az ülésre. Valamiért nem féltem. Az alkohol elvette tőlem azt a lehetőséget. A bánatom messze szállt, szórakozni akartam önfeledten. Elindultunk az estébe, ittasan, hangosan énekelve az autóban. Hogy az agyunkat hova tettük, az egy jó kérdés. Nem ártott volna, ha a helyén tartjuk. Próbáltuk túlüvölteni a zenét, de mégsem hangozhattunk nagyon rosszul, mert mindhármunknak jó hangja van. Félúton egy kocsi jött szembe velünk.
-Tae! Autó!-ordítottam artikulátlanul a hátsó ülésről, de nem hallották.-TAE!-ráztam meg a vállát. Előre kapta a fejét. Késő volt. Hiába rántotta be a féket a másik fél is, egymásnak csapódtunk. A szélvédő azonnal szilánkosra repedt. Én semmilyen fájdalmat nem éreztem, csak hallottam, ahogyan Jimin szenvedő hangon felordít, aztán láttam, ahogyan Tae a földre csúszik.