Bullyball

36.

-Oké.-pattantam mellé, és megszorítottam a kezét. Örültem, hogy ott lehetek vele. Sajnáltam, hogy végig kellett néznie a jelenetünket.
-Szóval. Yoongi irtózatosan kezdett megőrülni a hiányodtól. Kérlek, ezt tényleg ne mondd el senkinek. Az öccse halála után öngyilkossági kísérleteket csinált sorban. Szerencsére nem sikerültek neki. Volt, hogy alkoholmérgezéssel próbált meghalni, volt, hogy megmérgezte magát, és az altató túladagolásával is próbálkozott.-erre összeszorult a szívem. Istenem, szegény!-Egy hónapra hozzánk költözött, ami alatt sikerült lebeszélnem erről. Örültem meg minden, viszont most újrakezdődött. Valamelyik hajnalban égetett szén szagára ébredtem, és Yoongit találtam a konyhában, ahogy csinálja. Erre semmilyen más ok nincs, csak a te eltűnésed. Azt mondta, tudja, hogy beleszerettél, és fáj neki, hogy miatta szenvedsz. Azért van megint nálunk, hogy megállítsam. Isteni szerencse, hogy hazajöttél, így valószínűleg most befejezi. Tudod, mit éltem át? Minden nap féltem elaludni vagy mosdóba menni, hogy ha felkelek vagy visszamegyek, holtan találom őt. Köszönöm, hogy megint itt vagy!-ölelt át szorosan, én pedig szipogni kezdtem. Mekkora szemét vagyok!-A csók...figyelj, nem tudom. Majd megpróbálok vele beszélni erről, hogy ezt nem csinálhatja, ha ott van neki a barátnője. Bocsi, hogy ezt mondom, csak tudom, hogy ezzel az egésszel megint száz kérdést tett a fejedbe. Nagyon sajnálom, én sem tudom, hogy néha mit miért csinál. Csak kérlek, ne menj el többször.-simogatta a fejemet. Elképzelni sem lehetett, hogy mit éreztem abban a pillanatban. Egyrészt nyomasztott, hogy Yoongi majdnem meghalt miattam, és hogy Jinki mit össze szenvedhetett, hogy megakadályozza. Másrészt fogalmam sem volt, miért játszik velem. Nem hagyhatom, hogy ezt tegye! Egy-egy csókkal megajándékoz, aztán mi lesz? Megint megkér, hogy felejtsük el? Aztán hazamegy, és lefekszik a csajával? Nem zavarja, hogy totálisan odáig vagyok érte? Megtöröltem a szemem, majd felültem.
-Itt maradok, ígérem. Csak azt szeretném, hogy inkább rám se nézzem, minthogy pillanatnyi szórakozásból lesmárolgasson egyszer-egyszer. Megtennéd, hogy ezt megpróbálod elmondani neki?-kérdeztem.
-Igen.-tette a szívére a kezét.
-Szeretnék beszélni a szüleimmel, hogy visszamehessek edzésekre.-jelentettem ki.
-Tényleg?-kerekedtek el a szemei.
-Aha.-bólintottam.-A kosár az életem. Nem akarok másik csapatot, mert azt szeretném, hogy te legyél a csapatkapitányom. Nem tudok annyira haragudni sem Yoongira, hogy ez elvegye a kedvem attól, hogy minden nap lássam. Yumgmin meg...-sóhajtottam. Rég láttam, kicsit sem hiányzott.
-Ne aggódj miatta.-vigyorodott el Jinki.-Egy hét, és járógipszet kapok. Onnantól kezdve már menni fogok edzésekre. Lehet, hogy nem tudok majd verekedni, de ha egyszer fejbevágom a mankómmal, helyben összeesik.-nevetett fel, mire én is így tettem. Ezzel a hírrel már egyre jobban akartam az egészet. Yoongi visszaérkezett. Csendben leült az ágyra mellénk, de nem szólt bele a beszélgetésbe, ami már leginkább csak a busani látogatásomról szólt. Kis idő múlva a bátyám megjelent az ajtóban. Bejött, kezet fogott mindenkivel, váltottak pár szót, majd felém fordult.-Jungkookie, menni kéne. Anyáék hazaértek, és már majd' megőrülnek, hogy láthassanak.
-Oké.-vágtam rá, hiszen épp elég volt szegény szüleimet egy hónapig megvárakoztatni. Gyorsan elbúcsúztam, Jinkit megöleltem és megbeszéltük, hogy hívom, ha el tudtam valamit intézni. A szerelmem csak kezett fogott velem, és odalökött egy sziát, ami nagyon rosszul esett. Ezt Jinki látta rajtam, így némán ökölbe szorította a kezét, miszerint maradjak erős. Igyekeztem elfojtani a bennem felgyülemlő ingerültséget, hiszen alapvetően Yoongi viselkedésén kívül minden szép volt a napban. Jin kíséretében elhagytam a házat, majd hazafelé vettük az irányt.

                            ***

-Istenem, kicsikém!-pattant fel anya a kanapéról könnyezve, ahogy meglátott. Kitárta a karjait, mire nem bírtam megállni, és 17 évesen odarohantam. A mellkasába fúrtam a fejem, majd beszívtam az illatát.
-Bocsáss meg, anya!-suttogtam.-Nagyon hiányoztál. Szeretlek.
-Ó, drágaságom! Jól túljártál az eszünkön. A lényeg, hogy visszajöttél. Mégegyszer ne merd ezt tenni, rendben?-kötötte a lelkemre, a fejem búbját puszilgatva.
-Soha többé.-engedtem el, majd meghajoltam előtte, aztán apa előtt is. Megszorítottam az utóbbi izmos testét, ő pedig egy percre sem engedett el.
-Te se haragudj, apa. Nagyon szeretlek.
-Én is, fiam.-simogatta a hátam.-Gyere, üljünk le beszélgetni.
-Rendben.-bólintottam.-Egy pillanat.
A bátyámra néztem. Úgy tűnt, mint aki bármelyik pillanatban elbőgheti magát a boldogságtól. Hozzá léptem, megöleltem, és halkan a fülébe súgtam, amit nagyon akartam, hogy tudjon:
-Hyung! Én vagyok a világ legrosszabb öccse, te viszont a legjobb bátyja. Nem érdemellek meg, de ha már úgy adta a sors, hogy itt vagy nekem, akkor köszönöm. Majd kárpótollak valamivel.
Ezzel a pár mondatommal sikerült megrikatnom, majd a szüleim is odajöttek, és átkaroltak minket. Pár percig csak álltunk ott, idilli képet alkotva, végül pedig leültünk, hogy kitárgyaljuk az elmúlt hónap eseményeit, és hogy megegyük Jin főztjét.