Bullyball

7.

Nem tudom, hogy a sors akarta-e úgy, hogy még rosszabb legyen nekem, de jobb lett volna, ha aznap fel sem kelek.
-Jó reggelt!-köszöntött apa mosolyogva reggel.-Hogy vagy?
-Neked is. Egy kicsit jobb.-motyogtam. Leültem megreggelizni.
-Mire katona leszel, elmúlik.-válaszolta, mire megforgattam a szemem. Azért nem 5 éves vagyok.
-Jin hol van?-érdeklődtem.
-Elment hamarabb, hogy suli előtt találkozzon Jiwooval.-mondta. Kár. Pedig el akartam neki mondani az este folyamán történteket. Na mindegy. Felmentem a szobámba, és gyorsan átöltöztem, majd lecseréltem a sebtapaszt.
-Mentem!-szóltam oda a szüleimnek, aztán kiléptem a házból.

A gimihez érve már a szokásos helyünkön vártak rám a barátaim.
-Csá, haver!-fogott kezet velem elsőnek Tae, majd Jimin is.-A francba, jól elintézett ez az idióta.
-Jinki tudja.-közöltem nem habozva, mire eltátották a szájukat.-Yoongival találkozott, aki elmondta neki.
Hát, nem a következő reakcióra számítottam.
-Elmondta neki?-kérdezett vissza Chim.-Hát akkor érdekled!
-Jaja.-folytatta Taehyung.-Most gondolj bele. Két jó barátnak mi a témája egy beszélgetés alkalmával? Hát te! Levágom a fejem, ha ez nem jelent semmit.-felnevettem.
-Ugyan már! Ha bevernének egyet egy csapattársamnak és utána segítenék neki, biztos egyből azzal kezdeném másnap, hogy elmondom nektek.-legyintettem. Ezután már nem volt időm beszélni velük, mert egy sereg lány környékezett meg minket.
-Azta! Nézzétek, mekkora dudái vannak.-pillantott az egyik csaj felé Jimin. Ezen mosolyognom kellett. Megálltak mellettünk.
-Jaj, Jungkook, mi lett veled? Megpuszilhatom?-nyávogott az egyik.
-Köszi, de azt hiszem, meggyógyul magától is.-utasítottam vissza az ajánlatot.
-Így még szexibb vagy.-mondta ki hangosan a gondolatait egy agyonsminkelt szőke.-Nem akarsz megdöngetni délután? Jó buli lenne.-majdnem felröhögtem, aztán a barátaim felé sandítottam. Tae a kezével próbálta a kínos területet takarni, de közben durcásan pillantottak felém.
-Nem érek rá. Viszont mellettem valakik szívesen átvállalnák a feladatot.-mutattam rájuk.
-Ilyen lúzerekkel nem szórakozom.-csapta hátra a haját sértődötten, és távozott. A fiúk elvörösödtek, azonban a következő pillanatban előrelépett egy festett fekete és egy vörös.
-Mi benne vagyunk.-sipákolták egyszerre. Erre Jiminék felpattantak, összepacsiztak, majd Tae megszólalt.
-Akkor ti ketten, délután a házamban.-ezután lediktálta a lakcímét, majd elmentünk órára.
-Szeretünk, Kookie.-vigyorogtak önelégülten.

*Délután*
-Na, végre. Jól döntöttél, hogy végül elmondtad neki.-helyeselt Jin, mikor délután elkaptam egy szóra.
-Nem nagyon volt más választásom. Azért ma is értem jössz, ugye?-kérdeztem reménykedve, mert sokkal jobban éreztem magam, ha legalább a közelemben tartózkodott.
-Persze, ha akarod. Ma este Jiwoo itt alszik.-közölte.
Ezzel a ténnyel nem nagyon tudtam mit kezdeni. Nincs bajom a barátnőjével, csak nem túlságosan szeretem, mikor a papírvékony falakon át mindent hallok. Barátunk a fülhallgató.
-Oké.-válaszoltam, majd felmentem összedobni a cuccomat. Nem igazán tudtam, hogy Jinki mit vett a fejébe, de reméltem, hogy nem lesz botrány.

A csapatkapitányunk már ott volt, mikor megérkeztem. Gondolom, direkt, és ez rendes volt tőle.
-Szia!-jött oda hozzám.-Minden rendben?
-Már amennyire lehet.-vontam meg a vállam.
-Nyugi, Yungmin kint van és nem tud semmiről. Majd az edzőnek szólunk, hogy mi történt, mindent elmondunk neki. Oké?
-Hát, jó, de...
-Jungkook, ezt nem tűrheted. A csapatban van a helyed, neki pedig nincs. Ennyi.-biztatott.
Nyílt az ajtó, de nem ijedtem meg. Újra biztonságban éreztem magam. Yungminék léptek be, de csak egy gúnyos és lenéző mosolyt kaptam tőlük. Aztán megint jött valaki...akire egyáltalán nem számítottam.
-Yoongi?-tört ki Jinkiből is a csodálkozás.
-Csak azért jöttem hamarabb, mert az edző beszélni akar velem...a meccsről, vagy valami ilyesmit mondott.-magyarázta.
Észrevettem, hogy nem csuktam be a szám. Remélem, senki se látta. Nos, igen. A kék haját ezen a napon fehér, fekete mintás fejpánttal díszítette. Hosszított, fekete pulcsi volt rajta 'Black Squad' felirattal, amit egy sötétszürke csőnadrággal kombinált. Tökéletes volt. Éreztem, hogy kezdek keményedni, úgyhogy elkaptam róla a tekintetem, és inkább átöltöztem. Még köszönetet akartam mondani Yoonginak, de gondoltam, edzés végén teszem inkább meg, hátha addigra lecsillapodnak a kedélyek a testemben. Lassan beszállingóztunk a terembe.
-Mint tudjátok, tehát holnap után meccs. Ne felejtsétek el hozni a versenymezt, kivéve Jungkook, mert ő az övét majd ott kapja meg. Vigyázzatok a varratára, nehogy nagyobb baja legyen. Kaját, innivalót magatoknak hoztok.-kaptunk tájékoztatást mégegyszer. Valahol jól esett, hogy megemlített. Egyszerre kíváncsi lettem, hogy mit szól majd ahhoz, amit Yungmin tett. Ezután párokba állítottak minket, és elkezdtük a feladatot. Azonban nem ment minden a szokásos rendben. Egy rosszul irányzott labda elgurult a földön. Ezzel még nem lett volna semmi baj, ha a pálya szélét veszi célba, de nem, pont a pálya közepe felé indult meg. Egy csapattársam elkiáltotta magát:
-VIGYÁZZ!
Sajnos késő volt. Jinki át akarta ugrani, de a labda becsúszott az egyik lába alá, így teljes testsúlyával a másikra zuhant. Fájdalmasan felordított, majd lefeküdt a padlón, a teremben pedig megállt az élet. Mindenki köré gyűlt. Ökölbe szorította a kezeit, hogy ne kezdjen el sírni, úgyhogy némán folytak a könnycseppek az arcán.
-Jinki! Kelj már fel!-szólt rá az edző riadtan, mire a csapatkapitány felült. Nekirugaszkodott, hogy talpra álljon, de egyből visszazuhant. A szívem hevesen dobogott.
-Nem tudok.
-Hívjátok a mentőt!-adta az utasítást a felettesünk, és a sérült lábához rohant, hogy megszorítsa rajta a cipőt. Yoongi elsietett a telefonjáért. Jinki felszisszent.
-Áhh...áhh! Nem mozdul meg.-suttogott mély hangján. Éreztem, hogy bármelyik pillanatban elkezdhetek zokogni, de visszafojtottam. Vége. Eltört a lába, én pedig egyedül maradok Yungminékkal. Nagyon sokáig. Ahh, már megint csak magamra gondolok! A mentő perceken belül megérkezett hangosan szirénázva. Egy hordággyal vágtattak be, amire nagy nehezen felpakolták Jinki izmos alkatát.
-Valaki elkíséri?-kérdezte az egyik mentős.
-Igen.-szólalt meg Yoongi, és kiviharzott az öltözőbe. 10 perc múlva  mindketten a villogó autóban hajtottak a kórház felé. Az edzést lefújták.