-Kérdezhetek valamit?-kezdtem bele, mikor már egy jó bő órája beszélgettünk.
-Persze.-bólintott anya. Letette az evőeszközt, összekulcsolta a kezét, majd megtámasztotta rajtuk az állát. A legjobbnak éreztem ezt a pillanatot, nem sokszor ennyire engedékenyek. Erről a kosaras dologról már beszéltem Jinnel a kocsiban. Azt mondta, hogy soha többet nem köpne be, és segítene ahogy tud, hogy Yungmint lerázzuk. Azt is megtudtam, hogy csak pillanatnyi ijedtségében tette ezt, de rájött, hogy mivel pár hónap múlva 18 leszek, hagynia kell felnőni. Imádom őt.
-Arról lenne szó, hogy szeretnék visszamenni a csapatba. Jinki visszajön, tehát ő is ott lesz nekem, de anya, apa, el kell mondanom nektek valamit.-néztem rájuk felváltva, hiszen úgy gondoltam, megérdemlik, hogy tudják, mit érzek Yoongi iránt. Ebben a mai csók után biztos lettem, hiszen ugyanazt a gyomromban lévő liftezést, ugyanazt az odalenti bizsergést vagy rándulást, és ugyanazt a testemet elöntő forróságot éreztem közben, mint amit Hobinál annak idején. Fejben újra átéltem az egészet, mire a hideg is kirázott. Folytattam, mert már türelmetlenül várták.-Szerelmes vagyok. A csapattársamba. És látni szeretném, minél többször, meg akarom ismerni jobban. Erre pedig több okból is csak az edzés a lehetőség. Ezen kívül ideje megtanulnom, hogy kell elbánni egy ilyen Yungmin-féle gyerekkel. Nem fog többé bajom esni.-mondtam. Igaz, ezt még magamnak sem tudtam megígérni, de bíztam benne, hogy idővel tényleg így lesz. A szüleim jelentősségteljes pillantásokat váltottak egymás között, aztán pedig apa szólalt meg.
-Jól van fiam, ezt még anyáddal megbeszéljük.-hagyta rám, ami általában jót jelentett. Magamban máris örülni kezdtem. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy talán nem jó ötlet, mert ha Yoongi ilyen kétoldalúan fog viselkedni velem, vagy meglátom a barátnőjével, vagy csak kitalálja, hogy többé nem szól hozzám, akkor az rengeteg fájdalommal fog járni. De végül ezt egyértelműen leszavazta a szívem, és elhatároztam, hogy megszerzem őt. Nem tudom, mikor lett belőlem párokat szétszakítani vágyó Jeon Jeong Guk, viszont ha ez kell ahhoz, hogy Min Yoongi az enyém legyen, akkor nem lesz megállás.***
-Jó reggelt!-köszöntem álmosan, mikor reggel letántorogtam a lépcsőn. A bátyám már elment. Tovább, mint éjfélig voltam fent a perverz agyam gondolatainak és az arra reagáló testem kötelező kielégítésének köszönhetően. Jin egyébként benyitott, hogy halkabban vígadjak, mert nem tud tőlem aludni, hehe...a falak hibája volt! Amúgy elszoktam a korán keléstől, de muszáj volt bemennem a suliba, ha nem akartam osztályozó vizsgát tenni. Pedig Taehyungék nélkül az egész egy dögunalom.
-Neked is! Gyere, itt a kávéd meg a reggelid.-mutatott anya mosolyogva az asztalra. Helyet foglaltam, majd kíváncsian vártam, hogy válaszolnak-e majd a szüleim a tegnapi kérdésemre. Ez bekövetkezett.
-Arra a döntésre jutottunk -ült le velem szemben apa -, hogy visszamehetsz a csapatba, egy feltétellel. Ha egy ujjal is hozzád ér Yungmin, akkor azt azonnal elmondod nekünk, és soha többet nem mész edzésre. Értetted?
-Igen.-bólintottam vigyorogva. Óriási öröm lepett el, hiszen nagyon reméltem, hogy megengedik majd. Tudtam, hogy ahogy beteszem az öltözőbe a lábam, az az idióta máris nekem fog jönni , de nem bántam. Látnom kellett Yoongit, minél hamarabb.-Köszönöm.
-Még valami.-folytatta.-Felhívtuk a rendőrséget, hogy hazajöttél, leállították a nyomozást. Azonban holnap este 8-ra Jiminnél kell lenned. Mindhármótokat vallatni fogják.-jelentette ki. Ez a gondolat felidegesített. Csak mertem remélni, hogy olyan büntetést szabnak majd ki Taehyungra, ami messze áll a börtöntől. Próbáltam legyőzni a bennem felgyülemlő rossz érzéseket, és felmentem a szobámba felöltözni meg telefonálni Jinkinek.
-Ez nagyszerű!-hallottam a hangján, hogy mosolyog.-Bízd rám, hagy beszéljek én Kim úrral. Akkor biztosabb, hogy visszamehetsz.
-Oké. Köszi!-tettem így én is. Pár szó után elköszöntem, majd letettük, én pedig készülődni kezdtem.Sziasztook!
Ma két részes nap van, úgyhogy délután érkezem egy Yoongi szemszöggel.
Szép napot!♡
YOU ARE READING
Bullyball
FanfictionJungkook végre bekerülhet a Seoul-i kosárakadémiára, de sajnos nem túl jól fogadják. Érzi egy idő után, hogy ott kéne hagynia a csapatot, de egy valami mégis ott tartja a szíve mélyén. Vagy inkább valaki? Vajon elég erős ez az érzés ahhoz, hogy szó...