Bullyball

44.

[Yoongi POV]

-És egész úton idefelé le sem lehetett volna kaparni a vigyort a képemről.-magyaráztam Jinkinek edzés után.-Nem tudom, mi ütött belém.-fejeztem be a mondandómat. Kíváncsian hallgatott végig. Úgy gondoltam, hogy mivel előző nap nem vettem fel neki a telefont, megérdemli, hogy eljöjjek, és mindent elmeséljek neki. Attól a pillanattól kezdve, hogy Jungkook meglátott minket, Hyemin viselkedésén keresztül egészen addig, hogy az öltöző zuhanyzójának padlóján vigasztalom a zokogó Jungkookot. Ezt életemben másodjára csináltam. Jinki tök izgatott lett a hírektől.
-Fhuu, de durva ez a Hyemin. Azt már többször is említetted, hogy egy-két személyesebb ügybe is belekérdezett, de azért ez tényleg több volt a soknál. Le a kalappal, hogy ennyire is türelmes tudtál maradni. Kookshi meg...örülök, hogy tisztáztátok, és köszönöm, hogy segítettél Yungminnal. Ne aggódj, 2 edzés, aztán megyek vissza, és minden a megszokott kerékvágásban fog folytatódni. Szegény Jungkookie. Holnap felhívom.-mosolygott szomorúan. Nem tudtam, hogy örüljek-e annak, hogy azt hiszi, azért ütöttem meg Yungmint, mert ő nem volt ott, és kötelességemnek éreztem Jinki helyébe lépni. Mert igazából szó sem volt ilyenről. Ha más lett volna Jungkook helyében, inkább csendben elhúzok, hiszen még életemben nem verekedtem, sosem érdekeltek az ilyen jelenetek. Ráadásul Yungmin engem soha nem bántott, így csak magamnak kavartam fel a vizet. De miután -Isten tudja miért- kint maradtam hallgatózni aznap, és meghallottam, ahogy megüti az ártatlan csapattársamat, egyszerűen a lábaim vittek vissza az öltözőbe. Mióta Jungkook a csapatba került, valami megváltozott. Több értelmét látom, hogy duplán dolgozzak, hogy az edzések árát kifizethessem, mert látni akarom. Sokszor jár a fejemben, tudni akarok mindent róla. Mióta Yaomin meghalt, teljesen elhanyagoltam magam, nem érdekelt, hogy mit veszek fel, hogy látnak az emberek, hogy áll a hajam, mit gondolnak rólam. Csak akkor néztem a kezembe kerülő ruhákra, ha a szerelmemmel találkoztam. Viszont Kook érkezése óta minden egyes indulás előtt biztosítom, hogy a lehető legjobban nézzek ki, és érdekel, hogy mi a véleménye a megjelenésemről. Tehát nem az volt az igazság, amit Jinki hitt. De ezt egyelőre nem voltam képes kifejteni neki.
-Nagyon bánt a Hyemines dolog?-kérdezte barátom hirtelen. Igazából egy percre elgondolkodtam. Akárhányszor eszembe jutott a vitának sem nevezhető kitörése, mindkettőnk részéről elöntött a düh. Egyáltalán nem kellett volna ezt csinálnia, viszont nekem pedig egyáltalán nem kellett volna...megcsalnom őt. Mert a csók annak számít...nem? Szerintem igen.
-Én...igen. Lelkiismeret furdalásom van, de közben nem is értem a viselkedését.
-Lelkiismeret furdalásod? Miért? Tökre nem mondtál neki semmi rosszat.
-De...Jungkook miatt. Nem kellett volna lesmárolnom.-vakartam meg a tarkóm. Ebben a pillanatban megszólalt a telefonom. Ránéztem a kijelzőre, mire meglepődtem.
-Hyemin az...felvegyem?-néztem Jinkire. Bólintott, mire elhúztam a zöld telefont.
-Haló!-emeltem a fülemhez a készüléket.
-Hol a francban vagy már, Yoongi? Egy órája itt állok a házatok előtt.-csattant fel a barátnőm idegesen. Már megint mit keres ott?
-Nem alszom otthon.-jelentettem ki.-Miért nem kérdeztél meg?
-Most komolyan mondod? Hát ezt nem hiszem el.-morgott dühösen.-Gondoltam legalább egy kicsit érdekel, hogy megbeszéljük a proboémáinkat.
-Hyemin, nyugodj meg.-csitítottam.-Menj haza, és gyere át pénteken, mert holnap éjszakás leszek. Jó? Egyébként nekem semmi bajom nem volt, te kaptad fel a vizet, de meghallgatlak.
-Jogosan.-közölte.-Oké.-fújta ki a levegőt. Edzésed előtt ott leszek.
-Várlak. Jóéjt!-köszöntem el.
-Szia.-tette le a telefont sóhajtva.