Bullyball

39.

[Jungkook POV]

Na, ilyenkor mit csináljon az ember? Kap mégegy esélyt, hogy járhasson a csapatba, sikerül a szülei előtt eltitkolnia, hogy Jinki csak egy hét múlva jön vissza, aztán meglátja a szerelmét a barátnőjével romantikázni. Meg nem fordulhat, hiszen ha azt az edzést kihagyja, valószínűleg nem látják szívesen többet. Nincs ott neki senki, ráadásul tudja, hogy ha bemegy az öltözőbe, nem a legszebb fogadtatást kapja majd, sőt.
Szerintem pont azt teszi, amit én.
Berohantam a legközelebbi mosdóba, hogy a lehető leggyorsabban lemossam a meg nem állítható könnyeimet, majd a falnak támasztva a fejemet próbáltam a legmélyebb árokba esett lelki állapotomat földfelszínre hozni. Az órámra néztem. Negyed hat, még van időm. Hirtelen nyílt az ajtó. A hátsó részhez léptem.
-Jungkook, itt vagy?-hallottam meg Yoongi hangját. Mi a franc? Utánam jött? Legalább maradt volna kint. Abban a pillanatban nem vágytam rá, hogy beszéljek vele. Befordultam az egyik fülkébe, és halkan magamra zártam az ajtót.
-Ahh, hova ment?-hallottam a suttogását közelebbről, aztán elhagyta a WC-t. Kiléptem onnan, majd újra lelocsoltam az arcomat. Miután a tükör szerint nem voltak nagyon vörösek a szemeim, hatalmasat sóhajtva és piciket szipogva elindultam az öltöző felé.

-Nézzétek már, ki van itt!-röhögött fel Yungmin hangosan, mire még 5-en így tettek. Lehajtottam a fejem, a cuccomat pedig a padra dobtam. Kezdődik.-A rosszkisfiú, akit a rendőrség keres!-mosolygott gúnyosan. Fantasztikus. Már mindenki tudja a történetemet.-Mi szél hozott, Homó? Ennyire hiányoztam?-lépett felém pár lépést.
-Te? Egy kicsit sem.-válaszoltam neki ingerülten.-Szállj le rólam, nem vagyok rád kíváncsi.-motyogtam.
-Juuj! Csak a szád ilyen nagy, vagy még mindig ugyanolyan gyenge maradtál?-lökött rajtam váratlanul egyet, mire oldalra estem. Felharsant a nevetés, valaki pedig érkezett a bejáraton. A szerelmem felváltva nézett rám, majd Yungminra.
-Azonnal hagyd békén, te utolsó szemét.-sziszegte a fogai között. Olyan düh csillant a szemében, amitől még én is megijedtem, de az említettet nem hatotta meg.
-Szia, Yoongika!-kacsintott rá szívélyesen.-Befogod a pofád.-váltott át az arca komolyba, majd hirtelen a kékhajú fiú mellettem landolt. Meglepetten pillantottam rá.
-Jószívűségemből eredően ennél többet nem kaptok egyelőre, úgyhogy öltözzetek, de még egy szó, és együtt repültök a kórházba.-jelentette ki, majd hátat fordított mindkettőnknek. Nem néztem Yoongira, hiszen már megint felkavart a viselkedése. Oké, smároljon a barátnőjével, de akkor velem ne, ne jöjjön utánam és ne védjen meg. Sietve vettem át a ruháimat, majd bementem a terembe dobálni.
-Jobban tetted volna, ha nem jössz vissza közénk.-hallottam egy ismerős hangot a fülembe suttogni. Összerezzentem.-Fogalmam sincs, hogy minek vagy itt megint, de ajánlom, hogy be ne tedd mégegyszer a lábad.-fenyegetett Yungmin. Nem értettem. Nem értettem, miért utál ennyire, és egy nap szerettem is volna megtudni. Szó nélkül arrébb mentem, majd észrevettem Yoongi engem bámuló tekintetét. 10 perc múlva elkezdődött az edzés.
-Gyerekek!-ültetett le minket az edző.-Mint látjátok, Jungkook visszatért hozzánk. Fogadjátok szeretettel. Yungmin! Örülnék, hogyha nem lenne több probléma köztetek. Ez mindkettőtökre vonatkozik.-mozgatta a szemét hol rám, hol a bunkó csapattársamra nézve. Az említettől kaptam egy gyilkos, lesajnáló pillantást, majd Kim úr a heti edzéstervről kezdett magyarázni.

                               ***

Minden percét imádtam. Annyira hiányzott, hogy végre erősnek érezhessem magam, azt csinálhassam, amit szeretek, és hogy elfáradjak. Sajnos izzadt Yoongira megint reagált a testem, akármennyire is fájt a szívem miatta. Kicsit félve indultam ki a teremből. Rossz előérzetem volt, hiszen mindig az edzés végén következett a történet rosszabbik része. Láttam, hogy a szerelmem mondani akar nekem valamit, de hiába voltam nagyon kíváncsi, jobban szerettem volna minél előbb hazamenni, hogy kibőghessem magamat Jinnek. Így gyors készülődésbe kezdtem. Igazából már csak az 'Édes Négyes' egyik tagja meg Yungmin volt bent két haverjával, mikor a vállamra kaptam a hátizsákom, azonban valaki visszarántott.