Bullyball

16.

-Fel kell kelni!-hallottam meg az ötös közül az egyik csapattársam hangját. Óvatosan nyitottam ki a szemeimet, de vissza is csuktam őket, hiszen alig láttam valamit. Hirtelen eszembe jutott, hogy mi volt este. Hogy fogok én így Yoongi szemébe nézni? Lassan megfordultam. Szobatársam magasra nyújtotta a karjait, és nagyokat ásított. Ugyanolyan tökéletes volt alvás után is, kócos hajjal. Rám pillantott, mire elkaptam a fejem.
-Jó reggelt!-suttogta, de hallottam a hangján, hogy vigyorog. Igaz, minden vágyam volt látni a csodálatos mosolyát, de ha a szemébe néztem volna, fülig vörösödök.
-Neked is.-válaszoltam, egyenesen csak magam elé nézve felültem, majd csigalassúsággal letántorogtam az ágyról. Elkezdtem kipakolni a ruháimat.
-Na, ezt fejezd be.-váltott át Yoongi hangja szigorúba, mire összerezzentem.-Felkeltem, megláttam, hallottam, ennyi. Teljesen természetes. Ettől még rám nézhetsz.-mondta. Még ha tudnád, hogy rólad fantáziáltam közben...
-Hát, jó.-emeltem fel a fejem.-De ne szólj senkinek róla.-tettem hozzá a biztonság kedvéért, bár jobban belegondolva az egyetlen, aki megtudhatta volna, hogy társaságban, egy kiadós bőgés után képes voltam kielégíteni magam és ezzel felébreszteni az embert akit a kezem helyére képzeltem, az Jinki volt. Kiszemeltem bólintott, így le is tudtuk a reggeli beszélgetést. Nem tudtam, mikor lesz az első meccsünk, de miután mindketten elkészültünk, az ebédlőbe vágtattunk.
-Gyerünk, gyerünk fiúk! Gyorsan kapjatok be valamit! Elaludtam, ezért nagyon kell sietnünk, egy óra múlva kezdődik a mérkőzés a Pyeongchang-i csapat ellen!-tapsolt az edző. Jesszusom! Egy óra? Átöltözéssel, kajával, 10 perces buszúttal, melegítéssel? Baromi kevés! Ráadásul pont, mikor az egyik legerősebb ellenféllel játszunk? Minden egyes csapattag kapkodni kezdett. Amilyen gyorsan csak lehetett, betepertem az áfonyás joghurtomat és a kiflimet. Kettesével szedve a lépcsőfokokat rontottunk be a szobánkba, majd a lehető leggyorsabb tempóban átcseréltük ruhánkat a fehér mezre. A mosdózást meg a cuccunk összeszedését beleszámítva fél óra múlva pattantunk be a buszba. Az egész sietségnek egyetlen jó oldala volt: Yungminnak még csak ideje sem volt bántani.

***

Sípszó. Vége a melegítésnek. Hyunwoo bedobta az utolsó büntetőjét, megtapsoltuk, majd a labda a sarokba gurult. Megbeszélés következett.
-Srácok! Emberfogással védekezünk.-kaptuk az utasítást, amiért hálát adtam az égnek. Utálom a zónát. Gyors ismertetőt kaptunk a kezdősorról illetve a posztjainkról, majd felkiáltottunk, hogy Seoul. Yungmin hirtelen közel hajolt hozzám, amitől kirázott a hideg, de nem a kellemes érzéstől.
-A reggelt megúsztad, Homó, de a délutánt nem fogod. Duplát kapsz a tegnapiért.-motyogta a fülembe.
-Neked is sok sikert.-forgattam meg a szemem. Elfogott a félelem, és abban a pillanatban azt kívántam, bárcsak örökké tartana az a meccs. Nem kívántam rosszul. Tudtam, hogy fájni fog, de nem számítottam rá, hogy ennyire. Ezután öten (Yoongi, Minsung, Minho, Jeongsi és Yungmin) felálltak a Pyeongchang-i csapattal szemben, majd kezdetét vette a meccs.

***

-5! 4! 3! 2! 1!-skandálták egyszerre a többiek. A leghangosabb duda megszólalt, majd az ellenfél egyik játékosa félpályáról dobott rá, de természetesen a labda csak visszapattant a palánkról. Csapattársaimmal lesétáltunk a pályáról. Az utolsó negyedet végigjátszottam, előtte viszont egy percet sem voltam fent. Most csak 2 pontot sikerült dobnom. Az eredmény Pyeongchangnak lett 67:51, de szerintem tisztességesen küzdött mindenki közülünk. Erősebb csapat volt, ráadásul mindössze 20 perccel a kezdés előtt érkeztünk. Szerencsére Yungmin tényleg megkapta a büntijét, hiszen ahhoz képest, hogy az azelőtti meccsen szinte le sem ültették, most a második negyedben egyáltán nem szerepelhetett. Megérdemelte. Gratuláltunk nekik, majd felmentünk az öltözőbe.
-Jó, fiúk, ettől nem dőlt össze a világ.-kezdte az edző.-De a délutánit meg kell nyernünk. Ha visszaértünk, ebédnél egyetek minél többet, aztán csak pihenjetek, vagy ha tudtok, aludjatok. Sok idő van, ötkor lesz a következő meccsünk. Kérlek, pakoljátok össze a holmitokat, mert ha végzünk, egyből hazafelé vesszük az irányt. Oké?
-Oké.-vágtuk rá. Ezzel felettesünk kiment, majd átöltöztünk. Már alig vártam, hogy lezuhanyozhassak a szálláson. A buszúton zenét hallgattam, aztán pedig visszaérve farkaséhes gyomorral léptem be Yoongival az ebédlőbe. Tök jó volt a kaja, úgyhogy mindketten rendesen teletömtük magunkat. Miután ez is megvolt, elfoglaltuk a szobánkat.
-Mész először a fürdőbe?-kérdezte a szobatársam, ami meglepett, de kaptam az alkalmon, ha már felajánlotta.
-Igen.-válaszoltam. Felkaptam a törölközőmmel együtt néhány kényelmes ruhadarabot, majd elfoglaltam a kis helyiséget. Sokáig csorgattam magamra a vizet, iszonyatosan jól esett. Justin Biebertől a 2U-t választottam aláfestő zenének. Teli torokból énekeltem, remélve, hogy Yoongi hallja és tud angolul, ugyanis minden egyes mondatot neki szántam.
-Let's take both of our souls and intertwine, when it comes to you. Don't be blind, watch me speak from my heart when it comes to you.
Mikor lement a szám, kiléptem a fülkéből, majd gyorsan elkészülve adtam át a helyet a kiszemeltemnek. Találkozott a tekintetünk. Rám mosolygott, a szemében pedig mintha egy kis öröm csillant volna. Lehet, hogy felfogta, hogy hozzá szólt a dalom? Kiraktam szellőzni az ablakba a meccsmezemet, majd úgy gondoltam, hogy lefekszek és felhívom Jint. Azonban ismét kettészakították a terveimet. Kinyílt a szobaajtó.
-Szevasz, pacsirta. Remélem, tudod, hogy az egész épület hallotta a csiripelésedet.-röhögött Yungmin gúnyosan. Görcsbe rándult a gyomrom.-Jöttem, hogy beléd fojtsam a hangot. Yoongi hol van?
-Zuhanyzik.-suttogtam.
-Nagyszerű.-vigyorgott önelégülten.-Most meglátod, mi van, ha beköpjük a másikat.