Bullyball

10.

-Itthon vagyok!-jelentettem ki, mikor hazaértem. Megint az isteni illatok.
-Szia! Mondta anya, hogy mi volt. Hogy vagy? És kinek tört el a lába?-halmozott el Jin kérdésekkel.
-Leülhetek?-kérdeztem felnevetve, mire halvány mosoly jelent meg az arcán, és beinvitált a konyhába.
-Jinkinek. Ezzel akartam kezdeni tegnap a mondandómat, hogy elesett, és elvitte a mentő, csak hát nem úgy alakult a helyzet. Ezért lett hamarabb vége az edzésnek.-kezdtem.
-Komolyan?-sápadt el.-Hát ez hihetetlen.
-Igen.-sóhajtottam.-Éjszaka műtötték.
A bátyám ökölbe szorította a kezét, de próbált higgadt maradni.
-Így ki lesz ott veled edzésen? Meg a hétvégén?
-Nem tudom. Ha gáz van, megpróbálom jelezni az edzőnek, hátha érdekli majd egy kicsit legalább. Igyekszem távoltartani magam tőle. Oké?
-Biztos ezt akarod? El akarsz menni?-motyogta.
-Jin.-álltam fel, majd közelebb léptem hozzá.-Hallottam, hogy tegnap sírtál, és minden mondatodat tisztán értettem.-erre meglepődött.-Te vagy a világ legjobb bátyja. Ha sokáig maradnak még így a dolgok, otthagyom a csapatot. Csak egy kicsit hagy tartsak ki! Akarom Yoongit.-néztem a szemébe.-Ne idegesítsd magad, mert már csak miattad is vigyáznék magamra. Hívni foglak, sokszor. Köszönöm, hogy vigyázol rám. Nagyon szeretlek.-magyaráztam bekönnyezve. Mindig ez történik, ha érzelgős szöveget mondok, de kivételes alkalommal ő is követett. Eléggé kikészíthették a velem történtek.
-Én is nagyon szeretlek, Jungkook.-ölelt magához, és alaposan megszorongatott. Néha van olyan is, hogy a kisebbnek kell erősnek maradni.

***
A nap további részében megittunk valamit Jiminnel meg Taevel, aztán elmentem edzésre, ahol azon kívül, hogy elfáradtam, meg hogy Yoongi ismét csodálatosan nézett ki, semmi nem történt. Sikerült végre eléállnom, és megköszönnöm a szerdaiakat. Visszaadtam neki a törölközőjét kimosva. Az egészre a válasza egy kurta 'nincsmit' volt, úgyhogy kifulladt a beszélgetésünk. Mégis reméykedtem a hétvégében, hátha ott
több dolog történik majd. Mondjuk úgy kb 5 értelmes szó váltása. Jinki nélkül pont párosan maradtunk, úgyhogy biztos voltam benne, hogy nem leszek egyedül egy szobában. Elterveztem, hogy majd bemegyek valamelyikbe, aztán jön hozzám, aki akar. Bepakoltam egy óriási táskába, aztán hatalmas izgalommal (amiben a pozitív várakozás keveredett a félelemmel)  a gyomromban elaludtam.

*Reggel*
-Ügyes legyél, fiam!-nyomott apa puszit a homlokomra a ház előtt, majd anya követte. Még nagyon korán volt, de a buszunk 6:45-kor már indult, szóval addigra a Sportcentrum parkolójában kellett lenni. Miután elbúcsúztam tőlük, beültem Jin mellé az anyósülésre.
-Készen állsz?-kérdezte mosolyogva.
-Igen.-vágtam rá. Ahogy haladtunk a célpont felé, egyre jobban győzött bennem a vidámság, mint a Yungmintól való pánik. Hiszen mióta vártam én arra, hogy a híres Seoul-i csapatok egyikének tagjaként pályára léphessek? Épp elég ideje ahhoz, hogy ezt egy idióta ne tudja elrontani.
-Kiszállok veled, jó? -parkolta le a bátyám a kocsiját. Ezt egy kicsit sem bántam, szóval belementem a dologba. A méretes sporttáskámmal sétáltunk a többiek felé, ahol már a legtöbben álldogálltak.
-Jó reggelt!-köszöntem rájuk. Az átlagtól egy kómás 'neked is'-t kaptam. Yoongi őszi dzsekiben és fekete, szűkített bemelegítőalsóban álldogált a buszunk mellett. Ismét fejpántot viselt, amitől második látásra is elakadt a lélegzetem. Az edző még nem érkezett meg. Yungmin hirtelen felém fordult egy gúnyos pillantás kíséretében, majd szólásra nyitotta a száját. Akkor azonban meglátta a tesómat, mire be is csukta azt, és inkább újra a haverjaihoz kezdett dumálni. Bárcsak Jin jöhetne velem! Ekkor az említett nem várt módon vállon ragadta a bunkó csapattársamat, majd maga felé fordította, miközben mindenki füle hallatára egy gyilkos pillantás kíséretében beszélni hozzá:
-Ide figyelj, kicsim. Tegnap láttam, amit láttam. Ha egy ujjal is hozzá mersz érni az öcsémhez, akkor ha egyszer a szemem elé kerülsz, darabokra szedlek. Értettük egymást?-vetette oda neki. Elöntött a büszkeség. Yungmin szájhúzogatva bólintott, majd két lépést arrébb ment.
-Köszi.-suttogtam oda Jinnek.
-Bármikor.-vigyorgott.
Ezután 10 perc múlva az edzőnk is befutott, majd fel lehetett szállni a buszra. Elköszöntem a bátyámtól. Megígértem, hogy amint megjöttünk, értesítem. Egy középen lévő helyet foglaltam el, majd feltettem a táskámat a csomagtartóra. Egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy ott nem fog Yungmin bántani, de belenyugodtam, hogy legalább az úton nem sok mindent csinálhat velem. Azok nyugalmával helyeztem kényelembe magam, akik tudják, hogy úgysem ül melléjük senki. Kinéztem az ablakon, miközben szemkommunikáltam a tesómmal. Hirtelen azonban egy érintésre ugrottam össze. Valaki arrébb rakta a lábamat, amit a másik ülésre pakoltan fel, miközben egy cucc landolt a fejem felett, és egy test mellém huppant. Oldalra néztem. Úristen! Mit akar Yoongi?
-Öhhmm...itt fogsz ülni?-kérdeztem a kellemes bizsergéstől megremegő hanggal. Bólintott egyet, aztán bedugta a fülhallgatóját, majd egy szendvicset kezdett majszolni. A másik irányba fordítottam a fejem, és egy óriásit mosolyodtam. A bátyám feltartotta a hüvelykujját. Mostmár biztos, hogy nem lehet borzalmas az utam.

Na sziasztok!🤗
Sikeresen hazaérkeztem, úgyhogy innentől rendszeresen fogom hozni az új részeket.
Jó éjszakát!❤